Valláskritika a vallás felhasználásával?

Pár link, amit figyelmedbe ajánlok, hogy elolvasd:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

"Ki teremtette a Teremtôt?

A filozófia jelen állapotában döntô jelentôségűvé lépett elô a közölhetôség. A televízió tudományos felfedezéseket ismertetô dokumentumfilmjei elkényeztetnek bennünket. S a jelen kérdés sajátos kihívása épp az, hogy meghökkentô egyszerűséggel és naivitással megfogalmazott formájában találkozik benne az élénk eszű tinédzser a filozófiát csak felületesen ismerô természettudóssal. Elôbbirôl tizenéveseknek tartott hittanórák tanúskodhatnak. Utóbbiról az Univerzum világszerte ismert tudósa nyilatkozott, a maga szintjén is föltéve a kérdést, ,,Az idô rövid története'' című portréfilmben. Holott ô a kozmikus ,,fekete lyuk'' nagyhírű fölfedezôje, zseniális matematikai gondolkodás birtokában: Stephen Hawking. S ez a kérdés az, hogy ,,Ki teremtette a Teremtôt?''

A kezdet és a vég a filozófia visszatérô problémája. A válaszadásra azonban nem a szaktudósok illetékesek, akkor sem, ha a kozmológia, ill. kozmogónia felôl közelítenek. Holott sokan az ô tekintélyükre hivatkozva bíznak a tudományos igényű válasz megfogalmazásában. A kérdésnek azonban a filozófus a szakembere. S a bölcselet története elárulja, hogy a számban és minôségben jelentôs többségben lévô filozófusok hogyan jutottak el a maguk sajátos útján az Abszolútumig, ,,amely'' -- vagy ,,aki'' -- az egyetlen kielégítô válasz a kérdésre. Ez a válasz pedig így fogalmazható: a Teremtôt mint Abszolút Valóságot senki és semmi nem teremtette, sôt nem is teremthette. Nem csak a pantheizmus tarthatatlan tehát, hanem az a feltevés is abszurd, hogy a Világegyetem és annak egyik bolygóján, a Földön kibontakozó élet hordozója, az általunk ismert anyag, öröktôl fogva létezik. Ez ugyanis visszafelé számolva a ténylegesen végtelen számú és ténylegesen végtelen idôkvantumú létezés föltételezését követelné meg. Teljesen világos és meggyôzô logikai zátonya ennek a feltevésnek az, amit már Schütz Antal megfogalmazott, s amire többször hivatkoztam: ,,Nem lehet minden mástól, mert a mindenen kívül nincs más''.

Kell tehát lenni egy végsô Valóságnak, ,,amely'' mindig volt és mindig lesz, ,,amely'' az egyetlen biztos hordozója és alapja a létezésnek, ,,amely'' tehát maga a Teremtô Valóság. Scotus Eriugena találékonyan így nevezte meg: ,,A Teremtetlen Teremtô Természet''. Ez a rejtélyes Ôsvalóság pedig a metafizika gondolati ostromának legfôbb célpontja. Esendô hasonlattal: ô a körhinta acél tartóoszlopa, miközben az Univerzum és benne mi is olyanok vagyunk, mint a körhinta acélhuzalain forgó elemek. A teljesen Önmagában Való, ,,amely'' a ,,keletkezô-elmúló'' és ,,változó'' létformák stabil fenntartója. Arisztotelész -- kevéssé szerencsésen -- ,,Mozdulatlan Ôsmozgatónak'' nevezte, holott a legdinamikusabb teremtô Valóságról van szó. A filozófia szaknyelvén kifejezve: nincs létében függô, relatív létforma Abszolút Való nélkül. Ez fogalmából eleve adott, kényszerítô erejű következtetés. Ahogyan a ,,fiú'' fogalmából következik az ,,apa'' léte, az ,,árnyék'' fogalmából a ,,fény'' léte, úgy következik -- belsô kényszerrel -- a ,,keletkezô és elmúló'' létformából a ,,nem keletkezô és soha el nem múló'' Létforma, a teremtett létezôbôl a Teremtô Létezô. Ez persze belátás kérdése, amelyhez érdemes kijárni a filozófia iskoláját -- akár magánúton is --, hogy szellemi tapasztalattá érjen, belsô evidenciává fényesítve a felismerést, amellyel túlemelkedünk a tinédzser és a nagy természettudós idézett kérdésfölvetésén: ,,Ki teremtette a Teremtôt?''

Szükséges tehát ehhez a valóságra való logikai ,,rálátás''. S meg kell érteni a nagy tudósok filozófiai esendôségét. Egy híres festmény -- mondjuk a Mona Lisa -- szépségét csak képi egészében ragadhatjuk meg. A nagy tudósok tekintélyes része nagyítólencsével, sôt mikroszkóppal vizsgálja a képet. Így közelrôl és élesen látja a részleteket, de nem szemléli eléggé a kép egészét. Eljuthat akár a festékszemek egyes atomrészecskéinek fotózásáig is, anélkül, hogy a kép esztétikai egészét megragadná. A létezés összefüggô egészének, magának a Létnek kutatói a filozófusok. Korunk tömegtájékoztatásában mégis a szaktudósok véleményét kérik ki, még a tudományuk határán túli kérdésekben is. És ez a baj. Ha a szaktudós -- mondjuk kozmológus -- eljut az ôsrobbanásig, mint a kezdetek kezdetéig és Univerzumunkat egy atomnyi ôsmagból eredezteti, akkor megkérdezik tôle: mi volt az ôsrobbanás elôtt? A gyanútlan szaktudós erre beleesik a csapdába és esetleg ezt válaszolja (egyébként megtörtént): ,,A Semmi''. Tehát a Semmi a teremtô Ôsvalóság? Holott a korrekt válasz ez volna: ,,Errôl kérdezzék meg filozófus kollégámat''. Amikor pedig a legvégsô végre, az Univerzum omega-állapotára kérdezünk rá, a kozmológia tudósához fordulva, akkor nem az a korrekt válasz, hogy megint a Semmi jelenti a végsô megoldást, a fizikai világ energiáinak totális elernyedésével és a kozmikus sötétséggel, a Weltnachttal. A korrekt válasz ez: ,,Ha pusztán fizikai energiák vannak és csupán azokkal kellene számolnunk, akkor a Kozmosz visszahullana a végsô sötétségbe. Ha azonban magasabb Teremtô Energia is létezik és magasabb létdimenziókkal is számolhatunk, akkor nem ez a végsô felelet. Ebben átadom a szót a filozófusoknak.'' A létbizalom képviselôje egyszerű és logikus választ ad: ,,Mivel a Semmit ki kell iktatnunk mint végsô magyarázó elvet, ésszerűen feltételezhetjük, hogy ugyanaz a Teremtô Valóság, ,,amely'' elindította kibontakozásának kozmikus útjára a Világegyetemet, újjá is teremtheti azt''. A végsô okot keresve az Abszolútumot mint Teremtô Ôsvalóságot nem tudjuk kikerülni. A metafizika minden útja ôhozzá vezet. És tôle nem vezet tovább, visszafelé a létben. A metafizika ,,visszaszámlálása'' eddig ér el.

Ki teremtette hát a Teremtôt? Csak nem veszi komolyan egy igényes gondolkodó, hogy a Teremtôt egy másik Teremtô teremtette, azt ismét egy másik, és így tovább, a végtelenségig. A hosszú sorban ütôtávolságra elhelyezett dominók visszatérô példáját idézve: eszerint minden dominót egy elôzô másik dominó ütött volna el. Csakhogy a ,,minden'' dominón kívül fogalmi képtelenség föltételezni egy rajtuk kívüli ,,másik'' dominót, mint arra részletesebben utaltam. Ez a legközérthetôbb példa.

Lehet, hogy sokat kell együtt gondolkodni az olyan kivételesen nagy filozófusokkal, mint Arisztotelész vagy Aquinói Tamás, Leibniz, Pascal vagy Spinóza. El kell jutnunk a belsô tapasztalásig, a bennünk kiérlelôdô gondolat-evidenciáig. Akkor világossá lesz elôttünk, hogy az elemzett kérdésfölvetés a filozófiába még csak belekóstoló tizennégy évesekre jellemzô, amelyre meg kell tudni adni a választ. Akkor is így van ez, ha olyan kiváló természettudós, mint Stephen Hawking szintén megkérdezte egyszer, és ugyanazzal a gyanútlan filozófiai naivitással: ,,Ki teremtette a Teremtôt?''"

Forrás: [link]

Sok hasonló dolgot láttam már, tudománnyal próbáltak a tudomány ellen érvelni.

Miért lenne a vallás a tudomány ellen? Valaki magyarázza már ezt el nekem, soha nem értettem, miért jönnek annyian ezzel a vallás vs. tudomány dologgal. Tökéletesen megfér a kettő egymás mellett.

Valláskritika a vallás felhasználásával?

Ennek így kéne működnie. Mégis hogy akarsz kritikát írni valamiről, amiről semmit nem tudsz? Anyázni, egymás személyét támadni, trágár szavakkal dobálózni stb. (amit a valláskritika rovatban rengetegen csinálnak, tisztelet a kivételnek) lehet tudatlanul is, de ha tisztességesen akarunk kritizálni valamit, arról rengeteget kell tudnunk, különben nem tudunk érvelni.

A Vallás és a tudomány soha a büdös életbe nem fért és fér meg.

Gondoljatok Galilei-re, azt mondta,hogy a Föld forog a nap körül....meg akarták égetni.

Voltak akik azt tartották a Föld gömbölyű és nem lapos....meg akarták égetni.

Evolúció: Darvint kiröhögték és kiközösítették.....most meg mentegetőzik az egyház,hogy jaj bocs tényleg igazad volt.

Szóval jöhetnek ide az ellenpéldák meg a másolások oldalakról.....de nem képes az egyház kidumálni magát.

Az egyház épp a 20.század végén bocsájtott meg Galileinek....vicces...kb 500 év múltán észbe kaptak,hogy az öregnek igaza volt.

Ajánlom mindenki figyelmébe az Angyalok és Démonok című filmet....megnézed és látod majd az én álláspontomat is.

". Nem lesz hosszú az érvelésem,"

-Kiváncsian várjuk.

P.S. A kérdés nem érvelés.

-Vagy tényleg tudatlan a kérdező, vagy provokátor.

A Vallás és a tudomány soha a büdös életbe nem fért és fér meg.

8 évig vallásos iskolába jártam. Ugyanúgy tanítottak nekünk tudományokat, mintegy állami iskolában, egyszer se hallottam olyat, hogy nincs evolúció, nincs ez, nincs az.

Galileiről meg annyit, hogy akkoriban több száz éven keresztül azt tanították, hogy lapos a Föld, erre jött egy alak, aki kijelentette, hogy gömbölyű. Akkoriban ugye nem volt űrutazás, nem lehetett az űrből megnézni a Földet, nehéz volt bebizonyítani, hogy tényleg gömb alakú.

Ugyanez Darwinnál is. Régen az embereknek szűkebb volt a látókörük, mivel kevesebb ismerettel rendelkeztek, kevesebb dolgot tudtak elképzelni. Ezért fogadták el nehezen az ilyen felfedezéseket. Mint ahogy ma is milyen sokan hülyének nézik azokat, akik pl. hisznek az űrlények létezésében, pedig ki tudja, lehet, hogy az évszázadok-évezredek múlva élő emberek találkoznak majd földönkívüliekkel.

Gondoljatok Galilei-re, azt mondta,hogy a Föld forog a nap körül....meg akarták égetni.

Voltak akik azt tartották a Föld gömbölyű és nem lapos....meg akarták égetni.

-------------------

Ennek oka nem a reneszánsz volt. Aquinói Szt. Tamás, s a többi görög (!) filozófiából táplálkozó skolasztikusok mind-mind tudták, hogy föld az nem lapos, mivel a hellének már Krisztus előtt kiderítették. A humanizmus és a reneszánsz gyönyörű művészeti kincseket és filológiai aranykort idézett elő, de olyan babonás volt, hogy el se tudod képzelni.

---------------------------------------------------------

Evolúció: Darvint kiröhögték és kiközösítették.....most meg mentegetőzik az egyház,hogy jaj bocs tényleg igazad volt.

---------------------------------------------

Az anglikán egyház volt az, és neki 2008-ban kért bocsánatot. Charles sosem volt ateista, hitt Krisztusban, ezt pedig itt találhatod meg:

[link]

"Though reticent about his religious views, in 1879 he responded that he had never been an atheist in the sense of denying the existence of a God, and that generally "an Agnostic would be the more correct description of my state of mind."[7] He went as far as saying that "Science has nothing to do with Christ, except insofar as the habit of scientific research makes a man cautious in admitting evidence. For myself, I do not believe that there ever has been any revelation. As for a future life, every man must judge for himself between conflicting vague probabilities.""

A HIT ÉS AZ ÉSZ KAPCSOLATÁNAK TERMÉSZETEROL

[link]

Kedves kérdező. Gondolom tudod, hogy egyedül az anyagi világ szorul teremtésre és tervezésre. Isten szellem, tehát örökkévaló, nincs szüksége tervezőre. Isten az az erő, energia, ami a világot teremtette és fenntartja. Nobel díjas fizikusok (pl Schröder) rájöttek, hogy az anyag nem létezik. Csupán összesűrűsödött energia, semmi más. A buddhizmus és több más vallás és filozófia ezt már régen tudta.

A Biblia sehol sem állította, hogy a Föld lapos. Ez egy középkori nézet volt,ahogy ez már előttem is írták.

Szerintem te kevered össze az egyházellenességet a hittel. A Biblia nem felelős azokért, akik nem tudják értelmezni, vagy fegyverként használják mások ellen. A tudomány és a hit megfér egymás mellett. Bizonyos dolgokat az ateisták sem tudnak bizonyítani és csak légből kapott teóriákkal dobálóznak. Ideje volna már az intelligens párbeszédnek mindkét oldalról.

Ha jól tudsz angolul, ajánlom figyelmedbe William Lane Craig keresztény professzor vitáit pl Atkinssal és más ateista tudósokkal. De említhetném az ír Lennoxot is.(vezető matematikus, keresztény) intelligens emberek, intelligens érvekkel, és normális vitakultúrával. Hajrá!

Galilei ügye aprólékosabb vizsgálódást igényel, de egyet meg kell jegyezni. Legendák keringenek Galilei megkínzásáról és bátorságáról. Az igazság az, hogy sem meg nem kínozták, sem bátor nem volt. A per elsősorban nem tudományos kérdést feszegetett, hanem kánonjogit. Ui. Galilei törvénytelenül szerzett egyházi jóváhagyást könyvére, és több pamflettben gúnyolta a pápát, aki bár nem zárkózott el Galilei gondolatai elől, hallgatva korának tudományos közvéleményére, óvatosságra intette Galileit. A pápa ettől függetlenül külön vigyázott Galilei jólétére. Az ügy végül tudományos jellegűvé vált, és az egyházi bírák tévedésbe hajszolták magukat. Azonban itt is van mentség, mert bár Galilei fő állítása, miszerint a föld forog, alapvetően igaznak bizonyult, igazolásai azonban nem állták meg a helyüket. (Pl. az ár-apályt hozta fel bizonyítékul, mely köztudottan nem a Föld forgásának, hanem a Hold Föld körülötti keringésének az oka.) Ez azonban nem érinti az Egyház tévedhetetlenségének kérdését, mert az Egyház nem a tévedhetetlenség igényével adta elő Galilei elítélését. Valóban volt tehát tévedés az Egyház részéről is, de egy közel 400 évig működő intézmény egyszeri tévedését felhánytorgatni a kettős mérleg megnyilvánulása. Galilei idős korában az Egyházzal kibékülve, szabadon halt meg. Lányai apácák lettek. Bangha Béla S.J. hasonló módon tanított: „Nem áll, hogy az Egyház Galilei felfedezését elítélte. Csak azzal szállt szembe, hogy Galilei a felfedezéseit könnyelműen és feleslegesen oly hangon hirdette, amely látszólag a Szentírással szegezte őt szembe.

Galilei érvei a föld mozgásáról csakugyan nem voltak meggyőzőek, s a föld forgásának igazi felfedezője nem is ő volt, hanem Kopernikus, a lengyel kanonok. Hogy Galileit »megégették« volna, vagy hogy Rómában kegyetlen börtönben tartották, éppoly történelemellenes kitalálás, mint az, hogy egyházi bírái előtt lábbal dobbantva azt mondta volna: »Megis mozog a föld!« Ezek mind egyházellenes kitalálások, szabadgondolkozó mesék. Galilei mélyen hívő katolikusként élt és halt meg, s legjobb barátai éppen papok és jezsuiták voltak. Abban azonban kétségtelenül tévedett, hogy csillagászati véleményeit a Szentírással ellentétbe helyezte. Erre nem is volt szükség, mert a Föld forgása a Nap körül csak látszólag áll ellentétben a Szentírással. Kopernikus ezt nem tette s azért az Egyház ő ellene sohasem lépett fel. Galileivel szemben sem egy elavult fizikai nézetet, hanem a Szentírás tekintélyét akarta védelmezni"