Csak én érzem ezt végtelenül ízléstelennek?

Egy városi mesterséges környezetben természettől távol élő embereknek egy kissé valóban furcsa lehet. A modern elpuhult emberek nem szeretik látni a véres valóságot, mert az a saját halálukra is emlékezteti őket, hanem csak a sült hamburgert, a kirántott húst, mert ez így kényelmes, ez így komfortos, semmi halál, semmi vér, csak a finom étel.

A régi népek, mind a vadászók, mind az állattenyésztők a megölt állat felett vagy a megölt állattal adtak hálát Isten vagy isteneik adományaiért. Ugye a zsidóság kultusza is főleg az állatáldozatra épült. A megölt állat egyébként a megváltás előképe, az állat életével fizet a mi életünkért. Ami neki halál az nekünk étel. Jézus Krisztus áldozata is egyébként testének-vérének megevéséről szól, persze nem kannibalizmus formájában, hanem a kenyér és a bor szelíd színeiben.

Azt írja a cikk, hogy a szentmise szentáldozattal zárult.

Ha nem a szarvast, akkor mit áldoztak a papok? Gondolom a kenyeret "átváltoztatták" istenné, majd ezt az istent áldozták fel. Ez a botrány, nem a szarvas!

@ "Lehet, hogy az a bajom ezzel a képpel, hogy valami ősi, pogány rituálét idéz,"

Hálaadás Isten adományaiért valóban igen ősi szertartás, de nem mondanám pogánynak. Az asztal feletti áldás is általános és ősidőkre visszamenő szokás, amelyen ugyanúgy ott van a leölt állat csak már kissé átalakítva. Ahogy hálát lehet adni nem csak a kenyérért, hanem a búzáért, vagy akár a termőföldért és az esőért, úgy hálát lehet adni lelőtt vadért is, amely a pecsenye egy korábbi formája.

@ "Mert Jézus Krisztus áldozatának a kilőtt szarvashoz nem sok köze van."

Mindössze csak annyi, hogy ugyanaz a Krisztus adta életét értünk, mint aki a szarvasokat is nekünk adta eledelül.

@ "Ha nem a szarvast, akkor mit áldoztak a papok?"

A katolikus papok Jézus Krisztus egyszeri és megismételhetetlen keresztáldozatát jelenítik a kenyér és a bor formájában elrejtve, amit Krisztus akarata és rendelése alapján tesznek. Az önmagát feláldozó Krisztust adjuk-áldozzuk bűneinkért cserébe az Istennek, mert másunk nincsen.

@ "Gondolom a kenyeret "átváltoztatták" istenné,"

Egész pontosan annak a Krisztusnak a testévé, aki Isten egylényű és egylényegű Fia. Tehát valóban Isten jelenik meg, de nem isteni formájában, hanem megtestesülve. A keresztények Istene képes megtestesülni, ha akar, márpedig a Biblia alapján úgy tűnik, hogy akart.

@ "majd ezt az istent áldozták fel."

Mi Krisztust nem FELáldozzuk, hanem csak áldozzuk. A feláldozás ugyanis valamiről való lemondást, az áldozás pedig egyszerűen adományozást jelent. Krisztus feláldozta magát, mert lemondott az életéről, s mi ezt a magát egyszer feláldozó Krisztust adjuk Istennek bűneinkért cserébe.

Száz évvel ezelőtt is még az emberek többsége sokkal közelebbi kapcsolatban volt a halállal. A húst, amit a szakács vagy háziasszony az asztalra rakott, gyakran maga is ölte meg. Még mi is rendszeresen vágtunk csirkét gyerekkoromban, általában nekem kellett lefogni, és éreztem a kezeim között, ahogy kivérzik és lassan elernyed. A halottakat is a családi házban ravatalozták fel régen.

Ma ez a kapcsolódásunk egyre jobban elvész, mert a fogyasztói társadalom arra ösztönöz, hogy ne foglalkozzunk a javaink árával, hogy ahhoz kinek kellett dolgozni, vagy épp meghalni.

Természetes, hogy viszolyogtat egy ilyen, kedves kérdező, ez a szertartás éppen abban segít tudatosítani, hogy mi emberek a javainkat bizony áldozat árán nyerjük el. Minden hús állatáldozat. Az állat esik áldozatául annak, hogy mi élhessünk.