Létezhet e szabad akarat, ha Isten mindent tudó és ezt prófétálással is bizonyítja?

"Létezhet e szabad akarat, ha Isten mindent tudó és ezt prófétálással is bizonyítja?"

Persze. Kérdésben a válasz. A mindenttudás nem jelent befolyásolást.

"A próféciák eleve elrendeltséget bizonyítanak, ami viszont szemben áll a szabad akarattal."

Csúsztatás. Azt akarod sugallni, h minden eleve el van rendelve, pedig a próféciák nem fednek le mindent. Innentől a folytatásod már hamis konklúzió. Csak akkor lenne jogos, ha mindenkinek minden döntése és cselekedete előre meg lenne prófétálva

"Aki ezt végiggondolja, az bizonyosan ateistává változik, ha van elég esze hozzá."

Inkább az jön le, hogy aki ezt tényleg elfogadja az vagy nem tud gondolkozni, vagy szándékosan veri át magát, mert bármi áron ateista akar maradni

Aki ezt végiggondolja, az bizonyosan hívővé válik, ha van elég esze hozzá.

" Őt sem elrendelte Isten, hogy Ninévébe menjen, hanem gondolt egyet és kényszerítette."

imádom, mikor önmagatokat mattoljátok:) Ha kényszeríti, akkor van szabad akarat, különben nem kellene kényszerítenie:)

"hiszen ha Isten előre tudja a jövőképet, akkor nem is lehet attól ellentétes irányt választani, hiszen maga a cselekvés később keletkezik be, mint Isten mindent elrendelő tudása."

Kihagytad, hogy Isten minden döntésünket ismeri, azt is, ami végül nem következett be, de lehetőség lett volna rá. Ez is a szabad akaratot bizonyítja

"Pont attól szabad, hogy nem lehet előrelátni. Az előrelátás ellentétes a szabadsággal."

Nem mi látjuk előre, hanem Isten. Jesszusom, micsoda "gondolkodó" brigád jött össze. A krém:)

"Mert egy determinálós Istenben, vagy egy nem prófétáló Istenben nem lehetne hinni?"

A determinálás és az előrelátás nem ugyanaz. Hiába csúsztatgattok

"A helyettünk döntés ellentés a szabadsággal."

Az előrelátás nem egyenlő a döntéssel

További kellemes önbecsapást! Minden jót, sikeres megtérést!

"Hogyan lehetne egy képzeletbeli végtelen egyenes, amit mi állítunk fel Isten örökké létezésének ábrázolására egy zsákban, Isten zsebében?"

A zsák és a zseb nyilván csak egy elnagyolt hasonlat volt. Nem, nem zsákban vagunk, nem lehet látni a szélén a vászon szálakat. Az említett "zsáknak" egyáltalán nem biztos, hogy létezik véges térbeli kiterjedése. Az is elképzelhető, hogy a széle csupán egy eseméányhorizon, ahol olyan mértékben lelassul az idő, hogy ha odaérsz nem vagy képes érzékelni, hogy megálltál. De ez csupán találgatás, amíg nem értük el az univerzum "szélét" (nem is biztos, hogy erre képes lesz az emberiség valaha is).

"Ez csak egy suta próbálkozás, hogy azt is Isten fennhatósága alá rendeld"

Ha elfogadjuk, hogy ennek a világnak a forrása Isten, akkor lényegében tökmindegy mit hiszek, mivel próbálkozok, a fennhatósága alatt van minden. Ha zavar az Isten kifejezés (ami alatt én nem egy emberi személyiséget értek, és egy mindenható létezőt nem igazán lehet körbehatárolni emberi definíciókkal, a célját meg még csak nem is sejthetjük, mert képtelenség a helyébe képzelni magad), nevezzük Forrásnak. Azt, hogy a Forrás egy rendező erő, az bizonyítja, hogy léteznek természeti szabályok, amit a tudomány is vizsgál. Ha csupán káosz lenne és véletlenszerűség, nem létezhetnének stabil, állandó szabályok. Még csak rövid ideig sem. Én képes vagyok felfedezni a világban a rendszert. Ha Te nem, akkor szerintem az a Te problémád, de igen elveszett ember lehetsz, hiszen ha egy olyan világban létezel, ahol nem vagy képes a tapasztalataid által felismerni a világban rejlő lehetőségeket, akkor igen nagy slamasztikában vagy. Ha teljes a káosz, akkor abban sem lehetsz biztos, hogy a következő pillanatban még képes leszel levegőt venni.

"Ugyanúgy lehetetlen számára a teremtés, a végtelenben, hiszen sehol sem tudja megcsinálni, mert végtelenről lévén szó"

Mi van, ha nem a semmiből teremtette, hanem belőle áll a teremtés? Csak képes megát tetszés szerint rendezni (térré és idővé). Mi csak apró sejtecskék vagyunk a "testében". A "zsákon" kívüli valóságban egyáltalán nem biztos, hogy hasonló jellegű tér és idő létezik. De ezt kb lehetetlen elképzelni egy térben és időben létező élőlénynek, olyan, mintha azt várnád egy pontszerű lénytől, hogy meséljen a térről, amikor ő csak pontot képes érzékelni. Azt fogja mondani, hogy a tér egy pont.

"mert előtte mindig ott van a végtelen"

Nincs előtte. Az idő csak a "zsákban" értelmezhető fogalom.

"csak egy végtelen, szimbolikus egyenesről, amit ábrázolás céljára mi alkalmazunk"

Amíg a lemezjátszó tűje a lemezt karistolja, az is azt hiszi magáról, hogy végtelen utat jár... Igazából a természetben semmi sem végtelen, max ciklikus.

"Ha létezne Isten, akkor nyilván nem lehetne saját zsákjában"

Valamit félreértettél. Én nem mondtam, hogy Isten feltétlen reprezentálta magát mint individuum a teremtésén belül. Semmi szüksége erre, hiszen ha belőle áll, vagy az ő terve alapján készült a Teremtés, akkor nincs szüksége arra, hogy belülről szemlélje (ez igazából csak csökkentene a rálátásán, ha egyáltalán foglalkozik vele, hogy mi történik közben, hiszen minden a terve szerint alakul - legalábbis egy tökéletes rendszerben így kellene működnie, ha az alkotó is tévedhetetlen).

"Hogyan lehetne az idő egy zsákban? Hogyan lehetne valami is egyszerre jelen a múltban, a jelenben és a jövőben?"

Mondok egy egyszerű példát egy ilyen "zsák" világ teremtésre: fogja magát egy programozó, és egy hirtelen ötlettől vezérelve létrehoz egy mmorpg játékot. Megalkotja a szabályokat, lehetőségeket, küldetéseket, beszerzi a szervert, kiteszi az Internetre. És özönlenek a játékosok, akik belépés után az ő világában az ő szabályai szerint léteznek. Ez a programozót örömmel tölti el, szórakoztatja. Ahhoz, hogy működjön ez a rendszer, nem kell a programozónak személy szerint jelen lennie, mint egy játékos, de a programozó tartja fenn a játékot (fizeti a szerver fenntartási költségeit). A játékban egyedi idő zajlik, ami fel van gyorsítva az eredetihez képest, hogy a játékosok képesek legyenek érzékelni az ott tartózkodásuk alatt a környezet változásait. És itt még csak egy olyan "teremtőről" beszélünk, ami képességeinél fogva korlátolt hozzáféréssel rendelkezik a saját világához. Csupán a példa kedvéért hoztam fel, hogy létezhet ilyesmi.

"Hogyan lehetne valami is egyszerre jelen a múltban, a jelenben és a jövőben?"

Az előző példánál maradva: a játék már tartalmazza induláskor az összes lehetőséget, de a lehetőségek egy része csak bizonyos játékidő/tapasztalat után nyílik meg a felhasználó előtt. Tehát a felhasználó jövője már létezett a kezdetekkor és meghatározott utat járhat be (csak eltöltött játékidő kérdése), amelyen egy adott előre létező pont, az amit a játékos a játékban jövőként érzékel (hogy ezt mennyi valós idő alatt éri el, a játék szempontjából irreleváns). Valójában a játékbeli idő egy szimuláció, egy programozott befolyásoló szabály, amely azt korlátozza, hogy milyen aspektusait láthatod a játéknak.

"Képtelenségeket, érvénytelen kijelentéseket tudtok csak tenni, aminek a világon semmi értelme."

Nem képtelenség, mert bizonyos tudással nagyon hasonló és egyre részletesebb világok már az ember által is létrehozhatók. És ha azt mondod, hogy ez nem a valóság, és miért keverem a játékot a valósággal, ez egy rossz példa, akkor mondd ezt a kínai csávónak, aki annyira belemerült egy ilyen virtuális világba, hogy elfelejtett enni meg aludni és ott halt meg a képernyő előtt...

Nem. Ha egy döntés bekövetkezte 100%-os bizonyossággal előre ismert, akkor az azt jelenti hogy az illető nem hozhat más döntést, kizárólag az előre látott egyet.

Vagyis a szabad akarat csak egy illúzió, valójában a körülmények ismeretében már előre determinált a döntés.

Ha valós szabad akarat létezne, azt Isten sem láthatná előre.

"Ha elfogadjuk, hogy ennek a világnak a forrása Isten, ..."

Mondta valaki, hogy ezt elfogadjuk????

Te elfogadod, de mások egyáltalában nem biztos, hogy elfogadják (pl. én sem, és egyetlen más ateista sem).

Keress olyan kiindulási pontot, amely nem hiten alapszik!

Nem ismeri Isten a jövőt vagy legalábbis, hogy egy ember milyen döntést hoz. Olyan az ember mint a részeg matróz, hol jobbra kettőt, hol balra hármat. A lépéseket nem lehet kiszámítani.

Erre nagyon jó példa az Ószövetségből Jób, akit csak a legvégén ment meg Isten a pokolból. Érdemes Jób könyvét elolvasnotok!