A keresztény-fundamentalisták elhiszik a Bibliából azt is, amikor a szamár megszólal, vagy az már nekik is sok?

"A világ teremtése és fenntartása sokkal nagyobb "csoda", mint egy szemár megszólalása."

Jajj Istenem, ez a könnyedség, ez nem fér a fejembe, hogy a hívők ilyen természetesen könnyed eleganciával kijelentik, vagy elfogadják, hogy Isten teremtette a világot és tartja is fenn, holott semmit nem tudnak az egészről.

Úgy értem, hogy régen ugye látták az emberek a kovácsot, vagy a szabót, hogy miképpen munkálkodik, bár a szakmai fogások rejtelmeit nem mindenki ismerte, de tényként megállapítható volt, milyen munkát milyen mesterember végzett és ha valaki érdeklődött utána, mélyebben is elmerülhetett a részletekben, akár még az is megállapítható volt egyes jellegzetességekből, hogy pontosan ki csinálta azt a dolgot.

Manapság sok szakma el van zárva a külvilágtól, de nem szükséges ködös sejtelmekben maradni, mindenki megtanulhatja a számítástechnika fortélyait, az autószerelést, például ehhez a KRESZ is hozzájárul az alapismeretek megkövetelésével.

Van pár dolog, mint a csillagász, az atomfizikus, vagy a biomérnök, ami már rejtettebb dolog, de ettől függetlenül bárki elsajátíthatja a szakkönyvekből, vagy a kurzusokból.

Istennek ellenben még a fogalma sem tisztázott, szellemi, vagy energialény, szakállas öregapó, mert hát a saját képére teremtette az embert, vagy talán olyan valami, ami mindenben benne van?

Aztán hogyan kell világot teremteni?

Vagy csak egy bolygót, vagy a Napot?

Senkinek lila dunsztja sincs róla, ez az egész olyan mindent ütő kártyalap, olyan adu, ami minden lappal behelyettesíthető.

Bezzeg ha azt mondanám, a szabó főzte a kést, vagy a szakács kovácsolta a nadrágot, mindenki nevetne, pedig ezekben csak úgy hemzsegnek az információk, bár kissé elcsúszva, amíg az istenes dolgokról semmit nem tudunk, ha azt mondod, hogy Isten teremtette a világot, azzal ekvivalens egy értelmetlenségében is nagyszerű magyar kifejezés, szóval az, hogy Izé izélte az izét.

A csoda is ilyen valami, csak arról már van részinformációnk, hogy mi a történés, de a miképpen, vagy a csoda létrehozója továbbra is megmarad az izé színvonalán, így az egész egy semmitmondó, képtelen, értelmetlen dolog.

Istennek, mint definíció hiányában tipikus Izének persze könnyű úgy izélnie (bocsi, nem úgy értem, csak ez sincs pontosítva) - a szamarat, hogy beszéljen. Na de mégis, ez hogyan lehetséges, amikor még az emberszabásúak is képtelenek artikulált hangot képezni megfelelő gége, hangszál és egyéb hangképző szervek hiányában?

Na ja, az Izé izél egyet és létrejön a csoda, amely itt szintén az izével egyenlő, hiszen semmit nem tudunk a létrejöttéről.

Az valami elképesztő, hogy ilyeneket teljes lelki nyugalommal, a legcsekélyebb kételkedés nélkül elhisznek, sőt vallanak, illetve nem is pont a kételkedést hiányolom, de legalább valami kíváncsiságot, milyen lehet hát az Isten, vagy mégis, miképpen keletkezett a Hold, a Nap, az Univerzum, vagy egyik-másik 'csoda alkalmával hogyan érte el a hatást az Isten?

Lehet, hogy csak egy aktív hangszórót dugott a szamár pofájába és Wifin keresztül ő maga beszélt a mikrofonba?

Ez mondjuk könnyebb valami, mint értelmet adni a szamárnak, majd visszavenni, illetve olyan hangképző szerveket, amik külsőre nem is látszanak, de mégis képes egy állat velük beszédre, na és a szamár fogalmi rendszerét is kifejlesztette sec perc alatt, meg ugye valamilyen nyelvre is megtanította, mondjuk a héberre.

Vagy mégis, hogyan csinálhatta, mit kellett megtennie Istennek, hogy a szamár társalogjon?

Semmi kíváncsiság?

Miért ne hinnék, ha még a kevésbé elvakult hívők is elhiszik azt, hogy (a tisztelt előző válaszoló szavaival élve) az izé izéje Máriának úgy izélt gyereket, hogy fiú született??

(értsd Isten angyala ... hírbe hozta, vagyis hírt hozott neki, meg némi Y kromoszómát is, mert annak hiányában bizony leányka Jézus született volna).

Ehhez képest a beszélő szamár sehol sincs...

Elolvastam az ominózus történetet, mert nem emlékeztem rá pontosan:

[link]

Csodálatosan bájos és szép történet, a népmese minden elemét magán hordozva.

Háromszor makacsolja meg magát a szamár, ahogy a Ludas Matyi is három ízben veri meg a Döbrögit és ha a mesében nem akadunk fel, hogy a táltos paripa megszólal és parazsat eszik, meg olyan sebesen repül, mint a gondolat, akkor itt sem illik ilyet tenni.

Na persze a mesélő talán nem is arra a célra szánta a történetet, amire a Biblia szerkesztői beválasztották a könyvek közé, hiszen Isten mindent tudását kissé cáfolja, hogy amikor Isten először látogat Bálámhoz, meg kell neki kérdezni, kik azok a vendégek nála és mit keresnek ott, holott ha Isten prófétálni tud, akkor magától is tudhatná.

Kicsit furcsa, hogy megengedi Bálámnak, hogy elmenjen a hívásra Bálákhoz, de aztán amikor az elindul, mégis ráküldi az angyalt, hogy ölje meg, de a szamár eleve van olyan okos, hogy kiszúrja a láthatatlan angyalt a fegyverrel és letér az útról.

Hja kérem a szamáron nincs kormány, sem gázpedál, ha neki a mezőn tetszik menni, akkor ott megy, Bálám csak elagyabugyálja, de aztán mégis a mezőn haladnak tovább, mert a szamár dönt, ha neki ott szimpatikusabb, akkor verés ide, vagy oda, ott poroszkál, de csak addig, amíg megint kiszúrja az angyalt és semerre sem tudja kikerülni, hát lefekszik.

Bálám megint jól elveri, illetve háromszor, ahogy az egy mesében illik, aztán megtörténik a diskurzus, a szamár kikéri magának a háromszori elagyabugyálást, mert összeadni még a szamarak is tudnak, hiszen az mégsem Pitagorasz tétel, mire odamegy az angyal, aki megint csak változtat a cselekményen, mert ha simán kicsinálná a Bálámot, akkor vége is lenne a történetnek, pedig még csak a közepén járunk, így megengedi a látogatást - aminek csak örülhetünk, mert így egyéb dolgokat is megtudhatunk a szépséges meséből.

Nem folytatom tovább, komolyan mondom, eszméletlen könyv a Biblia, mekkora hatással lehetett az irodalomra, hány nép tanulhatott belőle, hogyan kell történetet szőni és elmesélni.

Ez a sok ezer éves gyönyörű történet minden tiszteletet megérdemel, volt Benedek Eleknek honnan tanulnia.

Ha valaki szó szerint veszi a történetet és elhiszi, azt kimondottan irigylem, és már gyermekkoromban sem tudtam ilyen szép mesékben hinni, ahogy a Mikulásban és a Jézuskában sem, pedig milyen jó lenne gyermeklelkű felnőttnek lenni ebben a rideg valóságban.

Szia,

A pontosság kedvéért akkor álljon itt Hertz Rabbi kommentárja:

"Bileám és a szamár.

Most Bileám történetének legismertebb epizódjához érkezünk; t. i. a beszélő szamár jelenetéhez. Isten úgy intézi, hogy a néma állat szemrehányást tesz az embernek vaksága és makacssága miatt. Bileám, mint sokan előtte és utána, előre nem látott akadály következtében megmenekül a szégyentől és olyan eszközök térítik észre, amelyeket megvet az emberi gőg (Tanchuma Bálák IX; ed. Buber XIII). Sok magyarázó, mind a régi, mind a mai időben, e versek csodálatos eseményeit szószerint veszi. Azt mondják, a Mindenható számára semmi sem lehetetlen; és egy beszélő szamár nem csodálatosabb mint egy beszélő kígyó vagy más csoda. Az „Atyák Mondásaiban” a föld szája, mely Kórachot elnyelte (XVI,32) a kút szája (lásd a XXI,16-hoz szóló magyarázatot), és Bileám szamarának szája azok közé a csodás dolgok közé tartoznak, amelyeket Isten a hatodik teremtési nap végén, a szombat beköszöntése előtt teremtett. Ezzel a rabbik annak a felfogásnak akarnak kifejezést adni, hogy vannak a teremtésben titkok és csodák. Szerintük a csodák nem jelentik a természet törvényeinek megbontását; mert a teremtésnél Isten azokat már előre megalkotta, mint a világegyetem tervének egy részét. „A Misna szerzői, akik úgy vélték, hogy Bileám szamarát Isten a Szombat előestéjén teremtette alkonyatkor, nem fantaszták, hanem magas szárnyalású filozófusok, akik az egyetemes törvény uralmát vélik felfedezni a kivételekben is; a csodákat külön kellett teremteni és azok mégis a világrend szerves részei, amelyeknek meg kell jelenniök a kijelölt időben, mint a látszólag szabálytalanul fellépő üstökösöknek is” (Zangwill). (V. ö. Maimonidesz Kommentárját Ábóth V. fej. 6. misna.) Több mint ezer év óta azonban a szószerinti értelmezés helyet adott más magyarázatoknak is. Egyike e magyarázatoknak, amely Száádjától és Maimonidesztől származik, a 22–34. verseket álomban vagy éjjeli látomásban történteknek tekinti. Ez megmagyarázná a sok egymással össze nem egyeztethető dolgot, ami ezekben a versekben szerepel. Így pl. Bileám csak két kísérővel indul; a fejedelmek és az előkelő követek fényes kíséretét nem látjuk mellette. Továbbá a legkisebb csodálkozást sem árulja el a szamár beszédének meglepő tényével szemben. E magyarázat megvilágításában a 22–34. versek a tovább folytatódó tudatalatti harcot ecsetelik, amelyet az akarat és erkölcs vívott egymással Bileám lelkében; és az angyal és beszélő szamár álomlátása csak egy további intelem Bileámnak, hogy ne hagyja magát kapzsisága által rávenni Isten parancsának megszegésére. Egy másik magyarázat azt fejti ki, hogy sehol sincs említve, hogy a szamár emberi hangokat hallatott. A természetes állati hangok segítségével adta értésére Bileámnak a szamár érzelmeit. (Luzzatto, Com. 2 v.; Száadja; v. ö. még Ibn Ezra komm. a 28. vershez; Maimonidesz, Móré II,42.) Röviden: a zsidóság nem ismer autoritatív magyarázatot a Bileám-fejezetekre; és „ami az elbeszélést illeti, az olvasónak jogában áll gondolni, amit akar” (Josephus). Ezért azok, akik egyik fenti magyarázatot sem tartják elfogadhatónak, inkább az elbeszélésben rejlő erkölcsi gondolatot tartsák szem előtt és ne a részleteket vizsgálják, mert bárhogyan fogjuk is fel az elbeszélést, a benne lefolyó lelkiismereti küzdelem leírása örök emberi és szellemi értéket tartalmaz."

Szerintem ez a leírás magáért beszél.

Üdv. Péter