A keresztények mi alapján döntötték el, hogy például Lukács evangéliuma Istentől ihletett, amikor ezt maga Lukács sem mondja?

Az Egyház később szent könyvnek minősítette, ezért hiszik, hogy Lukács (vagy a neve alatt író ismeretlen szerző) Isten sugallmazására írt.

Ennyi.

Az Evangéliumok, és benne Lukács Evangéliuma Jézus szavait, tanítását, és cselekedeteit írják le. Ezek közül három (Máté, Márk, Lukács) szinoptikus, az-az egyben áttekinthetőek, tehát egyeznek.

Jézus pedig maga mondta önmagáról, hogy "Én és Atya egyek vagyunk". Tehát nem ihletett Lukács ev., mivel azok a szavak, melyek az Evangéliuma tartalmaznak, azok tények, melyek Isten szájából származnak.

Jézus maga egyértelműsítette, hogy "Ég és föld elmúlnak, de az Én szavaim (igéim) soha nem múlnak el".

Tehát az Evangéliumok nem ihletések, hanem tények! :)

"Ezt tudom, a kérdés pont az, mi alapján döntötte el, hogy ez szent könyv legyen?"

Abban az időben még nagy hangsúlyt fektettek a szerzőség kérdésére. A 2. században bizonyítottan Lukácsnak, Pál apostol útitársának tulajdonították a könyvet, ezért mint felvették a kánonba. Van olyan hagyomány is, amely szerint Lukács a 70 tanítvány egyike volt, amit azt jelentené, hogy Jézus bővebb tanítványi köréhez tartozott.

Ma már megváltozott a helyzet, a bibliai könyvek szerzőségét ugyanis vitatják a kutatók. Az apostoli levelek közül némelyeket (pl. 2Pt) egyértelműen pszeudonimnak minősítenek, ami azt jelenti, hogy valaki álnéven az apostoloknak önmagát kiadva írt egy könyvet. Az Egyház ma kénytelen elnézni a pszeudonomitást, hiszen nem teheti azt meg, hogy 1500 év után megfoszt egy könyvet a kánoni jellegétől.

Ezért ma már azt már azt mondják, hogy a szerzőség kérdése nem befolyásolja az ihletettséget.

Hogy ez kinek mennyire meggyőző érv, azt döntse el saját maga.

"Tehát az Evangéliumok nem ihletések, hanem tények! :)"

Egyáltalán nem tények. Az evangéliumok vallási iratok, nem pedig történeti művek, bármennyire is sejteti azt pl. a Lukács evangéliuma.

Az evangéliumi leírások szerint ugye Jézus csodái elterjedt abban a tartományban. Ez azért érdekes, mert a rómaiak semmit nem tudnak erről. Semmiféle korabeli forrás nincs, pedig az evangéliumi beszámolók alapján Jézus mozgalma azért nem kis feltűnést keltett. Másodlagos források vannak csak, ott meg a lényeget olvassuk. Jézus életének apró mozzanatai nincsenek bent a nem keresztény forrásokban, szóval sehogy sem lehet ellenőrizni. Vagy elhiszi valaki, ami le van írva, vagy nem.

Semmiféleképpen sem tény tehát. Tény az, ami a történetírók műveiben szerepel, és esetleg más korabeli forrásművekkel összevetettünk, illetve bizonyítékkal alátámasztottunk. Na, az tény, azt úgy fogják tanítani, mint a történettudomány feltárását.

Veletek vallásos emberekkel az a baj, hogy távolról sem tudjátok mit nevezünk ténynek, bizonyítéknak. A vallás se nem tény, se nem bizonyíték.

#6

"Tény az, ami a történetírók műveiben szerepel, és esetleg más korabeli forrásművekkel összevetettünk, illetve bizonyítékkal alátámasztottunk. Na, az tény, azt úgy fogják tanítani, mint a történettudomány feltárását."

A tényeket, meg a un. bizonyítékokat pedig mint tudjuk, mindig a győztesek írják és alakítják!

Ugyan az un. objektív ténynek egy más szempontból teljesen más értelmet lehet adni, ez csak hit és látásmód kérdése.

"Veletek vallásos emberekkel az a baj, hogy távolról sem tudjátok mit nevezünk ténynek, bizonyítéknak. A vallás se nem tény, se nem bizonyíték."

Mondja ezt egy ateista... Nagyon komolyan lehet venni a "független" véleményedet! :)

"A tényeket, meg a un. bizonyítékokat pedig mint tudjuk, mindig a győztesek írják és alakítják!"

>Ez valóban így van, viszont létezik egy tudományág, amit így hívnak: történettudomány. Ez alapján képesek vagyunk rekonstruálni azt, hogy mi történt a múltban, annak ellenére is, hogy az adott "győztes" igyekezett azt átírni.

"Ugyan az un. objektív ténynek egy más szempontból teljesen más értelmet lehet adni, ez csak hit és látásmód kérdése."

>Amit ténynek mondunk, az nem hiten alapul, hanem szilárd bizonyíték támasztja alá. Ténynek mondjuk például a Nagy Francia Forradalmat, mert bizonyítékok támasztják alá, hogy egy megtörtént esemény, amelyre a 18. században került sor. Hatása pedig az egyetemes európai társadalomra is kiterjedt. Ezzel szemben az evangéliumi leírások nem tények, nem is kezelik sehol sem tényként, mert azok nem történelmi művek, hanem vallási iratok.

"Mondja ezt egy ateista... Nagyon komolyan lehet venni a "független" véleményedet! :)"

>Semmiféleképpen nem kell komolyan venni a véleményemet. Nyilván egy vallási vezető véleményére jobban adsz, mint az enyémre, de engem nem zavar. Csak arra mutattam rá, hogy a vallásos hiten kívüli világban nem kezeljük tényként a Bibliát.

Ha esetleg ebben kételkedsz, akkor ajánlom elolvasásra: Josephus Flavius: A zsidók története című művének azt a kiadását, ami a XI-XX. könyveket tartalmazza. Dr. Hahn István azzal indokolja az első tíz könyv elhagyását, - amely az Ótestamentumot dolgozza fel - hogy az nem történelem. Hahn István pedig azért valaki, tehát bizony felsőbb körökben elfogadott az a vélemény, hogy a Biblia összességében nem történelem. Csak a fundamentalistáknak az, az értelmesebb hívők is másként viszonyulnak hozzá.