A Biblia a legrégebbi fantasy?

"Ti hogy vagytok ezzel, minek tartjátok a Bibliát?"

Én Isten tévedhetetlen szavának, információjának tartom. Számomra abszolútum

"A Biblia részben fantasy, hiszen számos kutató vitatja bizonyos szentírási könyvek történelmi mivoltát"

Attól még nem lesz valami fantasy, ha valaki vitatja. Akkor lesz fantasy, ha bebizonyosodik, hogy nem igaz.

Egyre jobban bebizonyosodik, hogy történelmileg IS igaz

Látom az emberek zöme most sem érti, hogy a fantasy egy irodalmi műfaj. Így akkor se lesz belőle fantasy, ha egy álló napig a wc-n erőlködtök miatta. A teremtéstörténet vehető mítosznak, ha valaki nem hisz benne (vagy csak szimbolikusan érti), a zsidó őstörténet lehet monda (ha kiszínezettnek tartja), de ha belerokkantok se lesz fantasy, ami egy évezredekkel későbbi műfaj. Legfeljebb egy igénytelen dilettáns számára.

Arról nem is beszélve, hogy számtalan más műfaj is megtalálható benne, de egyik se fantasy.

#14

Éppen fordítva van. A 19. századig a Biblia minden szavát szó szerint, komolyan vették, mert nem volt tudomány. Azóta, változott a helyzet, a feltárásoknak köszönhetően az bizonyosodott be, hogy a Szentírásnak van történelmi alapja, mint például az Íliásznak, de attól még NEM történelem. Dr. Hahn István pont azzal indokolja Josephus főművében az első 10 könyv elhagyását, miszerint a történetíró szépen racionizálta az ótestamentumi legendákat, de attól az még nem történelem.

Mégegyszer mondom: fundamentalista körökben szokás a Bibliát történelemkönyvként kezelni. Már a kortásak közül sem vette mindenki komolyan. Egy hellenisztikus műveltségű római polgár csak mosolyoghatott rajta, miközben állítólag az apostolok halottakat támasztottak fel. A kortásak közül is csak a hiszékenyeket sikerült elhitetni, ma meg 2019-ben nagyon butának kell lenni ahhoz, hogy valaki történelmet lásson a Bibliában.

A 3. században már Órigenész keresztény tanító is tudta, hogy a teremtéstörténet allegória, nem pedig történelem.

A Biblia soha nemm volt történelemkönyv, és nem is volt az. Ha történelmet akarsz, olvasd Plutarkhoszt vagy Hérodotoszt, akik szintén az ókorban éltek, de világosan jobban udták választani a történelmi adatokat a mondtáktól, mint a Biblia szerzői, akiknek kirívóan csodás leírásait, már a kortársak is kétkedéssel fogadták.

Az egy dolog, hogy ateista vagy, ezért nem várható el tőled a Biblia ismerete, de legalább olvasott és művelt ateista lennél, és tisztában volnál a fantasy műfaj fogalmával.

A fantasy egyik fontos jellemzője, hogy mitikus világokban játszódó művek. No most a Bibliáról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy mitikus világban játszódik...

17-es:

A Biblia számos helyen felhasznál mitikus eleneket a leírásaiban. A teremtéstörténetnek például mitologikus nyelvezete van. Ezt ma már egyetlen értelmes ószövetségi tudós sem vonja kétségbe. Ezen kívül találunk még olyan szentírási szakaszt is, ahol JHVH-t a babiloni mitológia képeivel ábrázolják. És ott vannak még az az apokaliptikus szövegek is, aminek a szimbolikája kapcsolatot mutat a mítoszokkal, itt-ott. Ehhez jönnek még a kitalált történetek. Sem Rúth, sem Eszter, sem Jónás, sem Dániel, sem Tóbiás, sem Judit történeteit NEM kezeli történelmi tényként a szakma. Ami történelem: példul Ezdrás-Nehemiás.

Szóval a Biblia részben fantasy, nagyon is az!

A fantasy így angolul leírva egy meglehetősen újkeletű műfaj, újabb, mint a tudományos fantasztikum (science fiction). Mondjuk tudományos fantasztikumot már Verne is írt a 17. századba, de bizonyos értelemben az utópisztikus elképzelések (pl. Swift Gulliverje) is annak tekinthetőek. A fantasy nagyjából két irányból ered, az egyik a brit irodalmi körök (Tolkien, Wells, Lewis), a másik az amerikai ponyvairodalom (Robert E. Howard, H. P. Lovecraft, E. Rice Burroughs).

Csak attól, mert valami fikció, még nem lesz fantasy.

A Biblia már csak azért is lenne nehézkesen fantasy, mert nem szórakoztatóirodalomnak írták, nem elképzelt dolgokról szól. És itt fontos ismét különbséget tenni természetfeletti, metafizikai és képzelt valóság között. Igen, a Biblia hagyatkozik a képzeletre, de elsősorban mint eszközre, és nem mint célra. Amikor a Biblia mondjuk Szodoma pusztulását írja le, vagy angyalok megjelenését, akkor ezzel az igazságot igyekszik megragadni.

A fantasy ezeknek a mitikus és metafizikai mintázatoknak egyfajta modern epigonja. Mivel modern és posztmodern korunk jelentésválságában egyre inkább képtelenek vagyunk metafizikai jelentések megragadására, miközben egyik legmélyebb kognitív igényünk, ezért ezeket a mintázatokat a képzelet birodalmába száműztük, ahol eljátszhatunk a gondolattal, hogy a világnak van egy mély rendje és jelentése.

Azon kevesen gondolkodnak el, hogy vajon miért is olyan népszerű a fantasy irodalom és filmművészet. Azért, mert érvényes mintázatokat használ, és a cselekmény rezonál a lelkünkkel, a gondolkodásunkkal, miközben már képtelenek vagyunk elfogadni, hogy a történet igaz. Star Wars, Gyűrűk Ura, Harry Potter, Conan, ezek mind igaz történetek, igazabbak magánál a valóságnál és megtörténtebbek a történelemnél. A Biblia pedig még azoknál is igazabb, mert nem béklyózza a képzelet műfaja.