Az ateisták szerint mi az élet értelme?

# 22

Igen, ez érdekes. Az is furcsa, hogy a természeti népek, a bennszülöttek az évezredek alatt megfigyelhették, hogy állataik, embertársaik születnek-meghalnak, és soha nem térnek vissza. Mégis ezek a primitív népek mind hisznek a túlvilágban, meg se fordul a fejükben hogy ennyi az élet. Az ember valamiért azt gondolja magáról, hogy ő többre hivatott.

Semminek nincs értelem...

Ez csak az emberi elme találmánya.

Ugyan úgy ahogy az idő se létezik úgy ahogy sokan azt elképzelik.

Aki nem tudja pontosan hogy mi is az a idő ők szokták azt a kérdést is feltenni hogy "Mi volt az ősrobbanás előtt?"

" jó ember leszek vagy rossz, ha minden út ugyan oda vezet? "

Az azért szomorú,hogy te csak egy túlvilági élet reményében akarsz jó lenni. Talán az az értelme aranyos kis mákvirágom,hogy ne akarj mással kib***ni és ez szerintem alap elvárás lenne anélkül is,hogy te ezért kapsz-e jutalmat vagy nem. El kell szomorítsalak,már eleve,ha megfordult a fejedben,hogy túlvilági élet nélkül nincs értelme tisztelni az embertársaidat pl akkor se így,se úgy nem vagy jó ember,szal neked igazán mind1,meghalsz-e,vagy nem.

Az individualizmus (én) nem a kereszténység alapvetése, hanem az embernek van igénye arra, hogy elismerjék. Egyáltalán nem lényeges individualizmus szempontjából, hogy vallásos vagy nem vallásos az ember.

A kereszténység is mint minden hierarchikus rendszer próbálja letörni az egyéni törkvéseket, hogy könnyebben tudja a saját érdekeit keresztül vinni. ezért egyszerűbb egy kevésbé individualista számára kereszténynek lennie. Az okosabbak, akik látják ezt az összefüggést pontosan annyira individualisták, mint akik nem hívők.

A kereszténység problematikája nem az, hogy ő azt mondja, hogy az én-t háttérbe kell helyezni, szerintem ez egy fontos dolog, hanem az, hogy helyette azt mondja 1. istent kell szolgálni (ez a jobbik) 2. a vallás vezetőit kell szolgálni (rosszabb dolog). Emellé van nekik pénzük, hatalmuk, tehát a szolgálatuk akár kifizetődő is lehet és ez sokakat bátorít.

Igazából a helyes irány az lenne, hogy az emberek az énjüket háttérbe helyezve egymással kéne hogy foglalkozzanak, ami a nyugati emberek számára kb elveszett, mert a trendek nem ebbe az irányba mutatnak jelenleg. Nem kevéssé amiatt, mert a kereszténység ilyen módon b...ta át őket most már két évezrede.

Az élet értelme mindenki számára ugyanaz, csak szerintem egy egyszerűbb választ ad a kereszténység (szolgáld az urat), mint az ateizmus (ismerd meg a világot és segíts a körülötted lévőknek is megismerni, ezzel támogatva a többieket). Az ateizmusnak ez a célja elég bonyolult dolog és sokmindent meg kell érte tenni, ami nem mindenkinek való. A kereszténység ezzel szemben könnyen követhető, hisz mindig csak istenre kell hivatkozni, bármi történik. Ezért gondolják sokan, hogy a keresztények ostoba birkák, valamint, hogy tévúton járnak. Ateista szemszögből az isten megléte egy emberi megközelítése a világnak, ami lehet az emberi viszonyokban működik, de a külvilág (nem az emberek) tesz az emberekre, teljesen indiferens, hogy az ember mit gondol róla. Ezért célszerűbb az ateista megközelítés, mert közelebb visz a valóság felismeréséhez, pl ahhoz, hogy isten létére nincs szükség, azt az emberek találják ki.

Az önzetlenségben való öröm megtalálása lenne az élet célja, de valahogy ez félre van értelmezve.

Már többször olvastam itt a GYK-n, hogy az is önzés, ha valaki pszichológiai haszon érdekében cselekszik valakivel jót. Akkor is ha egy emberi jó érzés miatt teszi. Ez borzasztó cinikus és értékromboló hozzáállás.

Azt nevezzük önzésnek, amikor a saját érdekemet a másik ember érdeke elé helyezem. Ha egy cselekedetem folyamán a másik ember legalább olyan jól jár mint én, az nem önzés!

A Tízparancsolat sem azt mondja, hogy magunkat ne szeressük. "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - Ez bőven elég lenne ahhoz, hogy mindannyian békében, boldogságban éljünk, de ezt is nehéz megvalósítani.

"Az önzetlenségben való öröm megtalálása lenne az élet célja, de valahogy ez félre van értelmezve."

Igen, most egy önzetlen és adakozó ember az utcára kerül, mert még bele is rúgnak. Legalábbis most ez megy az országban.

Én pl. kipróbáltam egyszer, hogy hajléktalanoknak csomót vásároltam, már megismertek az utcán. Ott akadt meg a dolog, hogy azt kérték tőlem hárman is, hogy a telet a lakásomban hagy töltsék el és közben etethetném is őket a keresetemből. Tehát úgy gondolom az önzetlenség sem olyan jó dolog és amikor azt mondtam, hogy NEM, már önzővé is váltam.

Az élet problémái közt első helyen szerepel, hogy a megszokott biztonság fénysebességgel tud elveszni. Biztosan hallott mindenki olyanról, hogy valakinek a közeli hozzátartozói villámgyorsan meghaltak vagy válás után a vagyonukból kiforgatták vagy a munkahelye megszűnt. Ezek az életbiztonságot adó dolgok nagyon gyorsan el tudnak tűnni és máris az utcán találhatja magát az ember. A mai társadalom meg nem annyira együttérző, a szociális háló nagyon ütött-kopott. A nav a rendőrség és a bankok sokszor szabadon garázdálkodhatnak. Elveszik a kevés, ami van.

Ilyen helyzetben még egy erős ember is pánikba eshet, nem még egy olyan aki az élet iskolájában tanult, ahol isten a tanár. A tájékozatlan és képzetlen emberek az ilyen válságokat nehezen tudják átvészelni, nem csoda, hogy meg vannak lepődve, ha valaki vesz nekik valamit. Remélik, hogy sorsuk jobbra fordulhat.