Az ateisták szerint mi az élet értelme?

"Ha nincs semmi a halál után, mi értelme bárminek?"

Hát, egy ember nem csak akkor találhat értelmet bármiben, ha azért valami jutalom várja a túlvilágon. Lehet ám például önzetlenül segíteni másokon. Vagy lehet küzdeni egy boldog családért vagy bármilyen más célért. Az pedig mit számít hogy nem tart örökké? Pont ettől lesz értékes amíg tart!

Amit te adsz neki.

Az én életemnek két értelmet adtam: a lehető legtöbb helyre el szeretnék jutni és a lehető legtöbb dolgot kipbóálni, valamint szeretnék valami maradandót alkotni.

Egyáltalán nem hiszek istenben.

Sokszor adtam pénzt az utcán kéregető embereknek, utcán zenélőknek meg pénzt is adtam, egyúttal pár percig hallgattam, amit játszanak. Még ha feleslegesnek mondható az adományom, akkor is jó érzéssel tölt el, hogy segíthettem és adhattam.

Emellett hűséges vagyok, ritkán beszélek csúnyán, mikor pl. beütöm a lábujjam vagy valamit nagyon elrontok. Bár házasság nélkül vagyok együtt a párommal, mégis őszinte érzelmekre van alapozva és nem kell eljárunk istentiszteletre ahoz, hogy szeressük egymást és hogy jobb emberré váljunk.

"Ha nincs Isten, akkor túlvilág sincs."

Szerinted. De lehet, hogy:

- Isten van, és túlvilág nincs.

- Túlvilág van, és Isten nincs.

Egy ateista hihet valamilyen túlvilágban, miközben Istenben nem hisz. Egy materialista ateista persze nem hisz a túlvilágban sem, de nem minden ateista materialista. Például aki túl sokat nézte a Mátrix című filmet, az gondolkozhat olyanban, hogy ez a világ egy szimuláció, és felébredve ebből a szimulációból egy másik világban találja magát. A hinduizmusnak, buddhizmusnak is van egy hasonló elképzelése.

Jehova tanúi hisznek Istenben, de nem hiszik, hogy a halottak automatikusan valami túlvilágra kerülnek. Egyesek igen, mások nem. Akik nem, azok gyakorlatilag a materialista forgatókönyv szerint elporladnak. De ettől még van Isten, és az ő életüknek mi volt az értelme?

"Ha nincs semmi a halál után, mi értelme bárminek?"

Akkor az értelmét a halálnak ezen az oldalán kell keresni, és nem a másikon.

Mi értelme az életnek, ha végtelen?

Mi értelme a földi életnek, ha az értelme nem is itt van, hanem egy túlvilági életben, amihez előbb meg kell halnod, hogy oda juss? Miért nem ott kezdesz már eredetileg?

És ha azt mondom, hogy az élet értelme x, akkor mi van? Elfogadod? Beletörődsz? Dacolsz vele? Mivel lesz jobb?

"Mit számít melyik utat járom be, ha minden ugyan ahhoz a véghez vezet? Mit számít hogy sikeres leszek-e vagy nem, jó ember leszek vagy rossz, ha minden út ugyan oda vezet?"

Az ember nem tudja, milyen utat jár, addig, amíg már mögötte nincs. Nem tudhatod azt sem, meghalsz-e holnap, vagy 60 év múlva. Egyszerűen azért hozol döntéseket, mert a lehetőségeid, az ösztöneid, a motivációid és a gátlásaid vezetnek, az agyad tervez. Hova? Megtudod, ha odaértél.

Mindenesetre az életed nem független a körülményeidtől, és nem független a környezetedtől, és a többi embertől. Nem mindegy, hogy szenvedsz-e vagy boldog vagy. Az az általános élményünk, nekünk embereknek, hogy boldognak lenni jobb, mint szenvedni. Fene tudja, miért. De nagyban meghatározza a döntéseinket, hogy nem szenvedni akarunk, hanem boldogok lenni. Talán nem kivétel nélkül, de többnyire le lehet vezetni a közösség boldogulását az egyén boldogulására. Ez meg is magyarázza, miért nem csak az egoizmusnak és hedonizmusnak, hanem a szeretetnek és az önfeláldozásnak is van előnye. És akkor eljutottunk oda, hogy az ateista sem valami gonosz lelketlen szörnyeteg, hanem ugyanolyan ember, mint te.

"Mit számít ha hátra hagyok valamit az utánam következő generációkra, ha ők is ugyan úgy meghalnak?"

Pont az, hogy nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, és mire fut ki az egész. A következő generáció lehet, hogy meghal, de a rá következő már lehet, hogy halhatatlan lesz, és olyan távlatok nyílnak előtte, amit mi még elképzelni sem tudunk.

Na és ne feledjük, amire a lepontozott, de tűpontos első hozzászóló is utalt: lehet, hogy az egész létnek nincs értelme, és nem is igényli, hogy legyen értelme. Csak megtörténik ami megtörténik, és kész. Akkor a kérdésedre az a végső válasz, hogy egyáltalán nincs semminek semmi értelme.

Gondolkozz el ezen: te úgy nyered az életed értelmét, hogy visszavezeted Isten szándékaira. De mire vezeted vissza Isten szándékait? És mire vezeted vissza magát Istent? Semmire, mert ő előzmény nélküli, és kezdet nélküli. Akkor ő neki mi az értelme? Talán csak nem ugyanaz, mint a materialista nézet szerint a világnak?

6-os vagyok. Véletlen elküldtem, de még nem fejeztem be.

Szerintem az életet kell olyanná tenni, hogy boldogok legyünk és ne bánjunk meg később semmit. Ha létezik a paradicsom vagy vmilyen túlvilág, akkor biztos ott is meg lesz a módja annak, hogy jó életünk legyen.

Miért kellene akkor folyton azon agyalnom, meg azért tennem, hogy majd az ismeretlen túlvilágon jó életem legyen, vagy hogy bebocsátást kapjak a paradicsomba. Szerintem ezek mind kitalált dolgok. Ha lenne valóság alapja, akkor meg tök mindegy mit tesz az ember addig, amíg nem követ el súlyos bűnt. Én most akarom élvezni az életet és azt csinálni amit akarok. Nem akarom rettegésben élni az életem, hogy az a nagyon jó istenünk véletlen nem enged el a túlvilágra, mert jajj de rossz ember voltam. Még szerencse, hogy nincs isten.

Ateista vagyok és sokszor adok hajléktalanoknak kaját, bemegyek a boltba és veszek nekik ha szeretnék. Nem tart semeddig és tudom hogy neki örömet okoztam. Szegény gyerekeknek is adok ha látom őket. Próbálok segíteni a rászorulókon ha találkozok velük. És nem azért csinálom hogy majd ezért a mennybe kerüljek, meg hogy lássa isten milyen jó ember vagyok. Azért csinálom mert tudom hogy akinek segítek, annak örömet okozok és nekem is jól esne ha más segítene.

Nektek vallásosoknak miért van szükség valami jutalomra ahhoz, hogy jó emberek legyetek? Miért nem tudtok csak úgy, isten meg mennyország nélkül jók lenni? Magatoktól nem megy? Az ilyentől fordul fel a gyomrom... A korlátoltság netovábbbja.