Hogyan lehet összeegyeztetni az ószövetségi (zsidó) Isten képét az újszövetségi (keresztény) istenképpel?
Én a két felfogás között feloldhatatlannak látszó ellentétet érzek: az ószövetségi (zsidó) isten képében egy adott népet a többi felé helyező, más népeket (filiszteus, kánaániták, egyiptomiak stb.) alacsonyabb rendűnek mondó, azokat vagy a saját népe által csatában, fegyverrel, összeesküvéssel de akár isteni csodák révén legyőző, lemészárló Isten képe jelenik meg, aki pusztán azért pusztít el más népeket, mert azok nem az ő választottai, bálványokat imádnak, viszont megtéríteni, prófétát küldeni közéjük meg sem próbál. Majd jön az Újszövetség Jézussal, aki azt mondja, hogy "Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.", szeretetet prédikál mindenkivel kapcsolatban, azt mondja, hogy "Annak, aki megüti az egyik arcodat, tartsd oda másikat is!" majd küldetést ad, hogy "Tegyetek tanítványommá minden népet!"
Mózes idejében a többi nép legyőzendő ellenség; az, hogy prófétát küldjenek közéjük, csatlakozzanak Izrael népéhez, a "helyes" útra terelve őket, fel sem merül. A megváltás során aztán a törvény kiteljesedik, de még nem változik, miközben a korábban elvetett, üldözött, népek tagjait örömmel bocsátják be az új vallásba.
Ez hogy van, hogyan lehet ezt áthidalni? Eddig nem találtam értelmes logikai következtetést, legfeljebb fellengzős mellébeszélést.
Van aki (akár teológiai háttérrel) meg tudná ennek a dolognak a lényegét fogalmazni, közérthetően, egyszerűen?
Akárhogy is, ezek a szokásos mellébeszélések.
Mondják például, hogy más törvény volt életben korábban.
Bizony, ez az, hogyhogy az isteni törvény nem örök?
Miképpen lehetséges, hogy korábban ölt az Isten és ölésre adott parancsot, még a csecsszopókat és a háziállatokat is kiirtatta, tűzesőt bocsátott, meg vízözönt támasztott, aztán meg az istenfélelmet felváltja a szeretet, a megbocsátás és Isten sem bánt már senkit, még az akármennyire is bűnös embereket sem, szó sincs már istenfélelemről.
Mondhattok bármit, hogy ezért, meg azért, ez a két istenkép sehogyan sem passzol, a keresztények Istene már a bálványimádókat sem bántja, sőt, a megkövezés is anakronisztikus, vagyis a híveket is türelemre inti, holott korábban igencsak dúlt a szigor.
A keresztény Istenről elképzelhetetlen, hogy csapásokat mérjen ki az egyiptomi népre, most gondolj bele, hogy Jézus kiirtja az elsőszülötteket, csupán mert a fáraó nyakaskodik, bár ugye neki is direkt az Isten keményíti meg a szívét, mind a tíz csapást csakis azért méri ki, hogy a hatalmát demonstrálja és félelmet keltsen.
Jézusról azt tudom elképzelni, hogy hasonló helyzetben türelemre intené a zsidókat, azt mondaná talán: - tűrjetek, szenvedjetek és szeressétek elnyomóitokat és a szelídségnek meg lesz a jutalma, erőszakkal nem lehet célt érni. -
Mennyire más ez a két felfogás, egyenesen elképesztő, az egyik törvény kőkemény, a másik meg ennek az ellentettje, nem is lehetne különbözőbb.
"Jézusban mindenki megkapja a Szentlelket (szellemi újjászületés)"
***jav: aki kéri, aki meg akar térni
Ezt már én is kérdeztem keresztényektől, de értelmes választ nem kaptam csak mellébeszélést. Még azt is hozzátenném hogy mivel keresztények szerint Jézus egyenlő Isten, ezt a logikát követve gyakorlatilag maga Jézus adott parancsot nők és gyerekek tömeges lemészárlására.
Én válaszom az hogy az Tóra és az Evangélium Isteni kinyilatkoztatások, de ezek idővel emberek által elferdítésre kerültek. Az Ószövetségi, véres, erőszakos versek csak a zsidók hamisításai, amit saját rémtetteik igazolására írtak a Tórába. Más népek helyes útra terelésével azért nem foglalkozik a Tóra és igazából az Evangélium sem mert azok csak a zsidó népnek lettek kinyilatkoztatva. Az iszlám vallás szerint minden néphez érkeztek próféták. Tehát röviden a Tóra és az Evangélium zsidó népnek kinyilatkoztatott könyvek, amik idővel elferdítésre kerültek, ami pedig az általad felsorolt ellentmondásokat eredményezte.
"ezt a logikát követve gyakorlatilag maga Jézus adott parancsot nők és gyerekek tömeges lemészárlására."
Na igen, azonban nem Ő adott parancsot, hanem az Atyja.
Egyébként pedig Támogatja az Atyját ebben, és részt vett, és részt is fog venni Isten itéletének végrehajtásában.
(Jelenések 19:15, 16) . . .. Ő tapossa a mindenható Isten dühödt haragjának borsajtóját is. 16 És felsőruháján, igen, a combján egy név van felírva: királyoknak Királya és uraknak Ura.
Ez is mutatja, hogy Jézus nem egyenlő az Atyjával, de mindenben támogatja, és részt vesz az Atyja kéréseiben.
Azért mert Jézus meghalt az emberekért, nem jelenti azt, hogy a végtelenségig tűrnie kell az Atyja elleni lázadást, és örökké megbocsátásban részesit mindenkit.
Sajnos figyelmen kivül hagyják sokan ezt a tényt, és áltatják magukat ezzel a felfogással. Ezért sincs sokak életében hatással, amikor helyesen kellene élni a minden napokban. Ilyenkor az igazságot is félre teszik az elméjükből, gondolva, hogy az Ő esetükben nem fog igazságosan itélkezni.
Nagyot fognak nézni, amikor Jézus királyi hatalmával, és az angyalaival, embereket fog "lemészárolni", amiben gyermekek is lesznek.
Lehet nullázni.
"Ez is mutatja, hogy Jézus nem egyenlő az Atyjával, de mindenben támogatja, és részt vesz az Atyja kéréseiben."
Nem egyenlő az Atyával, ez biztos, de keresztények szerint Jézus Isten, ez pedig akkor azt jelenti hogy a keresztények több istent imádnak.
"Nagyot fognak nézni, amikor Jézus királyi hatalmával, és az angyalaival, embereket fog "lemészárolni", amiben gyermekek is lesznek."
Szóval szerinted Jézus visszajön gyerekeket mészárolni? Ez melyik keresztény szekta tanítása?
Te a törvény korszakát akarod összehasonlítani a kegyelem korszakával. Trabantot mercédesszel. Halált az élettel.
A törvényben nincs kegyelem. Kegyelem se lenne ha nem halt volna meg helyettünk a tökéletes bűntől mentes megváltó.
Izraelen keresztül ismerhették meg a környező népek Istent. A zsidó szó jelentése sokrétű. Nemcsak azt jelenti, hogy Istent dicsérő, hanem "Istenre rámutat / megvallja / megmutatja". Legalábbis ilyen az igazi zsidó.
Izrael nem faji alapon volt magasabb rendű a többi népnél hanem szellemi-erkölcsi alapon, mivel olyan etnikum volt amelyet Isten hozott létre, és a vele való szövetsége ennek a közösségnek az engedelmességen alapult.
Ha nem engedelmeskedtek akkor elvesztették az értéküket is, és a többi néppel való ellentétben ilyenkor ez a nép megszünésével is fenyegetett, a földjüktől való megfosztással és más nemzetek igájába kerüléssel együtt.
Izrael ha nem engedelmeskedett akkor rosszabbul járt más nemzeteknél. Mint ahogy ezt 2000 évig ábrázolta is a történelem, de azelőtt is párszor.
Ezen felül Izraelnek volt egy fontos küldetése Istentől, és aszerint váltak a körülötte élő népek baráttá vagy ellenséggé, hogy beleütköztek-e ebbe a programba vagy hagytak neki mozgásteret. A letelepedést követően Izrael szinte csak szabadságharcot vívott a környező népekkel.
A letelepedés pedig a Biblia szerint erkölcsileg is teljesen legális volt. Ezt, hogy megértse valaki, oldalakat lehetne ide írni de a lényeget vázolom. A legfontosabb kulcs ennek megértéséhez Noé, aki átokkal és áldással jutalmazta leszármazottait. Sém volt aki áldást kapott és a közel-keletet vették birtokba leszármazottai, Kám pedig átkozott lett és délre terjeszkedett Afrika felé. De volt egy földrajzi ékük a közel-keleten be az ígéret földjére. Innen kellett őket kiűznie Izraelnek, Sém leszármazottainak. A Kámiták szellemi erkölcsi alapon is rendkívűl lealacsonyodtak Noé átka következtében. Mire a Izrael honfoglalására került sor, addigra "telt be" Istennél ezeknek a népeknek a bűne, és onnan lettek kipaterolva, amit jogtalanul, lázadva foglaltak el, az Izraelnek odaigért földről, a tejjel és mézzel folyó földről.
Isten abban az időben nem akart már prófétát küldeni, és semmilyen jobbító szándékú bűntetést mérni ezekre a népekre, akiknél "betelt a bűn", hanem bármilyen eszközzel ki kellett szorítania Izraelnek őket arról a földről.
*folyt. (Ezt valamiért nem másolta be)
Gondoljunk bele, hogy az Éden kert középpontját ami a mai szentföld, az akkori emberiség legátkozottabb, erkölcsileg legromlottabb, és genetikailag is deformálódott csoportja birtokolta. Ugyanis a Biblia beszámol Izraelnek az óriásokkal való konfrontációjáról is több helyen.
Kérek mindenkit, hogy maradjunk a tárgynál, a kérdésnél: a válaszok többsége már nem kapcsolódik a kérdéshez!
Azt megértem, hogy az Ószövetség és az Újszövetség legfőbb különbsége a büntetés módja: Jézus a megváltással átvállalja mindenkitől a rá váró kemény büntetést, cserében csak hitet és őszinte megbánást vár. Ez érthető.
Ami érthetetlen számomra az a váltás: az Izrael népének az összes többi nép feletti felsőbbrendűségének ideológiája, az, hogy a környező népeket meg sem próbálja a helyes útra vinni, esetleg Izrael népébe beolvasztani, hanem legyőzi, elüldözi, kiirtja őket az Ószövetség Istene. Majd jön a vele egyenrangú fia, Jézus, aki annyit mond, "Tegyetek tanítványommá minden népet!": a korábban tönkrevert, szétszórt népek fiai onnantól kezdve már jogosultak az igaz vallás megismerésére, az üdvösségre, hiába élnek akár őseik vallását megtartva ugyanúgy, mint az ószövetségi időkben. Onnantól kezdve, ha elfogadják a hitet, nem számítanak származásuk okán alsóbbrendűnek, mint korábban, akik arra sem méltóak, hogy prófétát küldjenek a megtérítésükre.
Ez a két istenkép hogyan egyeztethető össze? Mitől volt rosszabb, érdemelt halált a korábban élő mondjuk filiszteus csecsemő, mint pár évezreddel később lényegében ugyanúgy élő nép gyermeke? Hogy mondhatja ugyanaz az Isten egyszer azt, hogy még az idegen gyermeket is le kell mészárolni, majd azt, hogy "Tegyetek tanítványommá minden népet!"?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!