Miért van az, hogy minél jobban hiszek Isten nagyszerű szeretetében, ő annál inkább fordít hátat nekem?

Kedves kérdező

“Akik azt írták, hogy nem kívánság automata, azoknak mondom el meg egyszer, hogy én nem kérek már semmit se.”

Valóban, Isten nem egy „kívánság automata”, de kérhetsz bátran bármit, és meg is kaphatod, feltéve ha a helyes módon kéred. Mivel Isten nem egy valaki rajtad kívül, hanem a Vezérlő Alapelv benned, nem egy valakihez kell fordulnod rajtad kívül, hanem a saját isteni kilétedhez. Fordulj bizalommal saját isteni kilétedhez, nem könyörögve rimánkodva, hogy adja meg neked ezt, vagy azt, hanem tudva hogy isteni kiléted már keze alá vette az ügyet és csak arra vár, hogy te készen legyél ajándékát elfogadni. Örömmel telt bizalommal – ne szomorkodva, félelemmel – kérj bármit Istentől és megkapod. Erre célzott Jézus a talentumokról szóló példabeszédében (Mt.25,14-30) a kijelentéssel: „Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik.”

„Az is volt az eredeti kérdésem, hogy most, amikor úgy érzem a hitem elég erős, vágyom Istenre, a szeretetére, nem érzem ezt. Inkább azt, hogy minden jó cselekedetemre egy újabb nehézség a köszönet.”

Ne várj szeretetet rajtad kívül, másoktól, Isten maga a szeretet és Isten jelen van benned mint a Vezérlő alapelv, engedd, hogy belőled áradjon a szeretet!

Isten nem büntet, azt te magad teszed a szomorúságoddal, és nem Isten arca az amit most látsz. Környezeted, az események körülötted és veled kapcsolatban a te lelkiállapodat tükrözik vissza. Ha szomorkodva nézel atükörbe, tükörképed is szomorkodni fog, nézz mosollyal a tükörbe tükörképed is rád mosolyog.

"Tudom én is, hogy ilyen esetben jobbnak tartják, ha magam maradok. És egy ideig én is így gondoltam, de társas lénynek teremtett minket az Isten, Noé is párban vitte az állatokat."

Soha ne saját magad értelmezd a Bibliát, az Ószövetséget! ezt megtette nekünk Pál a leveleiben.

Valóban társas lénynek teremtett minket, de azért azóta történt egy két dolog. A sokasodjatok, szaporodjatok parancsolat az újszövetségben már nincs érvényben, és ha Pál egyszer azt mondja, hogy jobb az embernek egyedül, akkor ezt el kell fogadni és így cselekedni, plusz elmélkedni, hogy miért is jobb ez így nekünk. Amúgy ezt is elmondja Pál a Korintusi levélben. Noé párba vitte fel az állatokat, ez is igaz, de azért, hogy újra népesítsék be a Földet. Egy kereszténynek ma nem feladata benépesíteni a Földet. Egy kereszténynek az a feladata, hogy higgyen Jézusban, és haladjon a megszentelődésben.

"Elhagytak,mert a bolt férjemnek a karrier fontosabb, mint a család, a gyereke. Tudod én is szeretném, ha lenne valaki, aki hazavárna, megölelni, megpuszilna"

Ha elkezdesz Pál alapján gondolkodni, akkor ezek az érzések hamar kivesznek belőled. Ne ezzel kondicionáld magad, hanem az Igével. Mindenkinek jól esne, de ettől fontosabb teendőnk is van. Én is egyedül vagyok, és öreg sem vagyok, de a pogány életemben már bőven tettem elég rosszat, nem keresek párt, haladok előre Jézus, Pál és a többi apostol alapján a megszentelődésben. Ráadásul nem is esik nehezemre, mert így lesz a legjobb nekem. Így van áldás az életemen.

"Persze, ha meg nem voltál igazán magányos, ezt nem érted meg."

Láthatod, hogy az vagyok, mégsem érdekel a dolog. De ha nem lennék magányos, akkor is az Ige alapján ugyanezt tudnám mondani. Saját bölcsességemre nem támaszkodom már, annál jobb az Ige

Próbáld áthelyezni a fókuszod a szellemi életre, ne ebben a förtelmes világban keress érzéki örömöket. Az a testedből fakad és a halálba akar vinni. Uralkodj a szellemeddel a testeden!

Még annyit az egyedülléthez, hogy ez nem törvény, ha Pál intelme ellenére ismét megházasodsz és paráznává teszed magad és az új férjed, akkor sem kárhozol el, de "háborúságod lesz testben". Pál megmondta, hogy a kereszténynek jobb egyedül, Te férjhez mentél, elváltál, szenvedsz. Látod, h Pálnak volt igaza?

Az újszövetség nem a törvény szövetsége, nincsenek törvények. Bármi, ami elhangzik azért van, mert nekünk úgy a legjobb. A szabadság szövetsége ez, de ahogy Pál is mondja, ne legyen ez ürügy a bűnre, mert akkor az fog magához láncolni, és nehéz a szabadulás.

Ha a Biblia szerint tértünk meg, akkor a Biblia szerint is éljünk! Nem logikus?

Én sem azért írom ezeket, hogy kínozzalak, hanem, mert jót akarok Neked!

"Ne haragudj, de szerintem túlságosan egyoldalú vagy."

Igen, de minek higítsam Isten igéjét emberi dolgokkal? Pont ez volt a farizeusoknak is a bajuk Jézussal, hogy túl egyoldalú volt, ragaszkodott Isten igéjéhez.

Az egyházi esküvő az földi dolog

"És nem nem hiszem azt, hogy Isten ne szeretné, hogy szeressük az evilági életét."

Konkrétam benne van a Bibliában, hogy aki e világ barátja az Isten ellensége.

"Te egy ilyen utat választottál, ami szerinted a helyes és te boldog vagy benne."

Nem szerintem helyes, én is úgy okoskodok, ahogy te, vagy bárki más. De azt tudom, hgy Isten igéje a helyes, tehát ez az út, amit választottam Isten szerint helyes, én meg hiszek Neki. Ezt jelenti a gyakorló hit.

"Minek mondjátok nekem Uram, Uram, ha nem cselekszitem, amit mondok". Vagy Jakab: a hit cselekedetek nélkül halott. Minek higgyek a Bibliában, ha nem aszerint élek? Az nem hit.

" Én 30 éves vagyok, nem hiszem, hogy az adzketizmus az, amit tőlem elvár az Úr. "

Nézd, a Bibliában kerek perec le van írva, amit én ajánlottam neked. Miért nem írod le őszintén, hogy te egy saját magad által elhatározott hitet gyakorolsz, nem a Biblia szerint akarsz élni, ahelyett, hogy engem kritizálsz.

Nincs ezzel semmi baj. Te vagy nem hiszel a Biblia Istenében, vagy még hitben gyenge vagy és később belátod, hogy igazam volt.

De ne beszélj kérlek mellé. Ez nem tisztességes.

"És nem hiszem, hogy ha találnék valakit, akivel kölcsönösen szeretjük egymást, hogy rosszul érezném magamat."

Bocs, de süket duma. A gyerek hányszor hisztizik a szülői döntés ellen, pedig a szülő szeretetből óvja, mert tudja, hogy az a jó neki...

" És nem hiszem, hogy ha találnék valakit, akivel kölcsönösen szeretjük egymást, hogy rosszul érezném magamat. Ezt mondjuk érdemes lenne megmutatni olyanoknak, akik csak később, más ember oldalán találták meg a boldogságot. Nem hiszem, hogy háborog a testük."

Testben szenvednek háborúságot, azaz veszekedni, balhézni fognak + emiatt nem tudnak eléggé az Igére koncentrálni, gátolja a megszentelődést. Lehet, hogy ideig-óráig boldogok, de itt az üdvösség számít, nem a földi, testi örömök kiszolgálása.

" Én 30 éves vagyok, nem hiszem, hogy az adzketizmus az, amit tőlem elvár az Úr. Mert ha igen, akkor az még egy bizonyíték, hogy nem szeret igazán és nem akarja, hogy boldog legyek."

Ez logikailag nem egyértelmű bizonyíték, mert mi van, ha nekem és a Bibliának van igaza, és ezzel csak ártasz magadnak. Te ezt elhatároztad, ebbe beleálltál, ettől nem tágítasz. Magadnak hiszel, nem Istennek. Ez emberi, testi, földi viselkedés. Isten Igéjének alá kell rendelnünk magunkat, ha tetszik, ha nem. Később úgyis belátjuk, hogy az Ige jót akart nekünk. Még a világi pszichológusok is tudják, hogy nem jó, ha az embert az érzelmei vezérlik.

Nézd, ha úgy gondolod, hogy hiszel Jézusban a Biblia alapján, akkor olvasd át még egyszer amiket írtam, mert a Biblia ezeket tanítja. Magad is ellenőrizheted.

Annak nincs értelme, hogy azt válaszoljam, amit hallani akarsz, annak ellenére, hogy nem igaz. Azzal rosszat tennék neked. Az infókat leírtam, a Biblia, a hit és Jézus a rendelkezésedre áll, szabad akaratú személy vagy, te döntesz, hogy hogyan tovább.

De ha mellényúlsz ne Istent kritizáld, ahogy a kérdésedben is tetted, hogy "nem szeret téged".

Jézus minden áldását kívánom Neked, légy bölcs! Én befejeztem

Próbálj meg úgy imádkozni, ahogy Jézus tanította. De nem szó szerint, hanem gondolkodj, elmélkedj arról a példának felhozott imájáról, ami Miatyánk néven fut a köztudatban, és próbáld hozzáigazítani a saját gondolkodásodat Jézuséhoz.

Például "Ne vígy minket a kísértésbe." Mit jelent ez most az életedben? Aki kívül áll a helyzeteden, és nem érzelmileg érintett, annak világos, hogy Istent hibáztatod a férjed cselekedetei miatt. De ez egy kísértés Sátántól, aki Isten elleni lázadásra akar hangolni akit csak bír, és a kísértések ima ("ne vígy minket a kísértésbe") hiányában váratlanul érhetnek mindenkit. Nem Isten hagyott ott benneteket, hanem a férjed. Te hogy éreznéd magad, ha valaki olyasmi miatt vádolna, amit nem te tettél? Mert Isten nyilván ezt érzi a megkeseredett szavaidból iránta.

Ha valami jó volt az életedben, amit Isten adott (hiszen kezdetben biztos szeretett a férjed), és vége lett, gondolhatod úgy is, hogy Isten elvette, meg úgy is, hogy Isten egy ideig adta, most meg nem adja, de majd újra adni fogja, amikor eljön az ideje. Ha úgy érzed, hogy elvette, azzal azt kommunikálod, és azokat az érzéseidet táplálod, hogy ez neked járt, és igazságtalanul elvették. Ha úgy érzed, hogy most Isten egy ideig nem adja, amit régen adott, akkor valószínűleg hálás leszel azért az időért, amíg adta, és reménykedve várod, amikor újra adni fogja. Én pl. 49 éves vagyok, és engem soha nem várt senki még házastársi csókkal és szeretettel, mert nem voltam soha házas. Mondhatnám, hogy akkor jogosan lennék én keserű Istenre, mert én még pár évig sem kaptam ilyen típusú örömöket.

Isten meghallgatja mindenkinek az imáját. Sokszor nemet mond, sokszor "most még nem"-et. Viszont a legfontosabb számára, hogy üdvözítsen minket, ahhoz pedig az kell, hogy mi tegyük az ő akaratát, nem pedig azt, hogy ő tegye a miénket, mert mi nem tudjuk jól megítélni, mi használ nekünk, mi nem. "Legyen meg a te akaratod...", ahogy Jézus tanította.

Isten próbára is tehet a "késlelkedésével", hogy valóban őt magát imádjuk, vagy csak azt imádjuk, amit kaphatunk tőle?

Kérdezd meg magadtól: Ha elvárod, hogy Isten hallgasson rád, te mennyire hallgatsz őrá? Mennyire tartod meg Jézus parancsolatait? Egyáltalán mennyire voltál az eddigi életed során hajlandó, hogy komolyan, időt, energiát belefektetve utána kutass Isten parancsolatainak?

Isten bármit meg tud a adni, és bármit vissza is tud adni, amit valaki elvesztett. A legfontosabb, amit elvesztettünk, az nem a házastársunk vagy más hasonló. Amit elvesztettünk, az ő maga, és ő nem változik, nem változott meg. Ha az első században odaadta a keresztre az egyszülött fiát, hogy helyettünk learassa a bűneink büntetését a kereszten, akkor Isten nem csak szeret téged, hanem sokkal jobban szeret, mint bárki más. Melyik szülő adná oda a szeretett gyermekét, ha a te halálos ítélet, mégpedig kínhalál alőtt állnál, hogy ne te halj meg, hanem a gyermeke?

üdv

Stefán