Nektek mi a véleményetek erről?

Nem vagyok hívő, bár reformátusnak kereszteltek meg. 5 éves korom után édesanyám nem próbálkozott többet azzal, hogy templomba járjunk, stb.

Az iskolában nem tanultunk túl sokat a Bibliáról, sem a kereszténységről, szóval az ezzel kapcsolatos alapműveltségem szinte teljesen hiányzik. Nem vagyok büszke erre, de ha nem érdekel valami, nem fogom tanulni, csak mert diplomás emberként sokak szerint "illene tudnom". Ez az én szememben majdnem ugyanolyan, mint hogy nem értek a mérnök munkájához, mivel nem azt tanultam. :D

Viszont amennyit tudok a kereszténységről, meg úgy általánosságban a vallásokról, az alapján el tudom mondani, hogy én biztosan nem térek meg. Persze sokak szerint a hit Isten ajándéka, amit nem mindenki kap meg, vagy ahogy hívő barátnőm fogalmazott: el kell fogadni az ajándékot, és Isten kezébe adni az irányítást, mert ő tud segíteni, hogy boldogabb, könnyebb legyen az élet. Ami nem is számít, mert a túlvilági élet szebb lesz a földinél.

Ez mind szép és jó lenne, ha igaz lenne. Számomra nem létezik olyan földi vallás, amivel teljesen egyetértenék. Ahogyan apa fogalmazott: vagy teljes szívvel csinálja ezt az ember, vagy sehogy. Legalább annyi esély van rá, hogy Isten létezik, mint hogy nem. Ez egyszerű tény, senki nincs, aki bizonyíthatná, csak el lehet hinni,hogy létezik.

Bár nincs olyan földi vallás, amivel egyetértenék, Teremtő erőben hiszek. A semmiből nem lett univerzum. A semmiből nem lehet ilyen mázlink, mint itt a Földön. Ugyanakkor az már erősen kérdéses mi célja volt a Teremtő erőnek, és hogy úgy amúgy mennyit foglalkozik az emberek sorsával.

Tisztában vagyok vele, milyen előnyei vannak, ha valaki hisz. A hívő ember számára sok pozitív hatása van. Ugyanakkor én kívülállóként elítélem ennek fanatikus oldalát, ami által egy olyan szemüveget viselnek ezek a személyek, hogy sokszor nem veszik észre a fától az erdőt, ami a realitásérzéket illeti. Gondolok a szekta jellegű vallási csoportokra. Felháborítónak tartom, mikor diplomás emberek bedőlnek ilyen dolgoknak és soha egyetlenegyszer sem kételkednek, mert így nőttek fel. Mintha birka módon meg lennének fosztva a saját gondolataiktól.

Persze ez nem olyasmi, amit egy hívő megérthet. Én is viselem a magam szemüvegét, az meg más szempontból rossz. Ugyanakkor az vitathatatlan tény, hogy pusztán amiatt, hogy a hívők elhiszik, hogy nincsenek egyedül, Isten támogatja őket, gondtalanabbak, boldogabbak. Legalábbis barátnőm azt mondta nekem, hogy nincs miért aggódnia a holnap miatt, mert Isten tudja, mi a jó neki, és mindent ennek megfelelően intéz. Én akkor sem fogom megérteni, hogy miért múlna minden Istenen, hit ide vagy oda. Mert a barátnőm szerint semmi se lehet az ő érdeme, ő emberként csak ajándékokat kap Istentől, amiket elfogad, és emiatt sikerek. Látja, hogy mennyit küzdenek mások, és nem érti, miért nem hiszik el, hogy Isten segítségével könnyebb lenne az életük.

Én meg tudom magyarázni az ő sikereit Isten nélkül is. Ő nem, nem a saját képességeinek ítéli. Azt is meg tudom magyarázni, én miért nem vagyok olyan sikeres, mint ő. Egyszerűen nem vagyok elég okos ehhez, és kitartásom sincs, mert amiben ő sikeres, én nem is akarom csinálni.

Szóval türelmesen haladok a magam tempójában, és kivárom azt a pár évet, amikor azt dolgozom majd, amit szeretnék, és nekem is lesznek sikereim. Nehéz, látván, hogy az ő adottságaival könnyű dolga van, de az már mindennek a teteje, hogy sajnál engem, mert Isten nélkül "nehéz dolgom van". Én elhiszem, hogy minden, amit eddig elértem, rajtam múlott elsősorban. Nincs okom panaszkodni, se irigykedni. Tudom, mert ezt az utat választottam. Ő meg azzal jön, hogy mennyivel könnyebb lenne az út Istennel.

Én meg azt mondom, hogy vannak emberek, akik szegények, nincs diplomájuk, nem hisznek Istenben és mégis boldogok és a kutya füle elvárásainak se kell megfeleljenek.

Minél magasabb pozócióban van az ember, annál nehezebb szabadnak lenni. Ha Isten szolgája lennék, az minden, csak nem szabadság a számomra. Tisztelet azoknak, akik Ő benne viszont rátaláltak. Fogadják el, hogy nem mindenkinek való ez.