Keresztények, mit gondoltok, meg kell bocsátanunk azoknak akik nem is kérnek bocsánatot tölünk vagy nem is bánják amit tettek? Mit mond erröl a Biblia?

Talán a legelhíresültebb imát ismered, amit úgy neveznek hogy "miatyánk"?!

Abban úgy áll, hogy ...bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

Más szavakkal: amennyiben szeretnéd a bűneid bocsánatát Istentől, akkor te is bocsásd meg az ellenened vétkezők bűneit. Ha te nem bocsátasz meg, akkor Istentől sem várhatod el, mert nem vagy egyenes.

Nincs írva, hogy kizárólag azokra vonatkozna, akik tőled bocsánatot kérnek, tehát mindenkire érvényes.

Egyébiránt magadnak okozol kárt, ha a sérelmeket megtartod és nem vagy nagylelkű, bűnöket, sérelmeket elengedő, mert ezeket magadban tartva hosszú távon akár pszichés, vagy testi betegségeket okozhatnak.

Magyarán, legtöbbet magadnak ártasz ezekkel, nem annak, akire haragszol.Önvédelemből is meg kell bocsátanod.

Az hogy mások gúnyolnak, csúfot űznek belőled egy dolog. Ezt feltehetőleg senki nem tudja kikerülni élete során. Ez nem is a te dolgod. Remélem sosem fog veled hasonló történni, ámbár ha hosszú életed lesz, még előfordulhat :)

Viccet félretéve: sajnos ez a világ nem tökéletes és fognak még érni jogos és jogtalan, igaztalan sérelmek, amelyeket nem te provokáltál ki.

Ezekkel nem kell törődnöd, mert nem a te dolgod és befolyásolni sem tudod.

Te dolgod a megbocsátás és ha még adhatok egy tippet: az nincs írva a bibliában, hogy aki folyton sérelmet okoz, azzal tarts szoros, folyamatos kapcsolatot. legyél bölcs és zárd rövidre ezeket a kapcsolatokat.

Tudod, vannak emberek, akikkel egyszerűen nem szabad többet beszélgetned, mint hogy köszönsz nekik és kész. Ennyi. :)

Remélem levonod a tanulságokat és amennyire tőled telik kerülöd őket.

Nem mondhatod majd Istennek, hogy te azért vagy gonosz, mert mások azok.

Jézus azt mondta a népre az Úrnak: "Bocsáss meg nekik uram, mert nem tudják mit cselekszenek."

Azok az emberek pedig nem bánták amit tettek, és az emberi viselkedésideál az ahogyan Jézus viselkedett, (ezt senki sem képes elérni, de példaként követni ez való), igen, meg kell bocsátanunk nekik.

Nos ez egy érdekes kérdés.

Máté 18: 15-17 alapján elmondható, hogy van olyan eset, amikor jogos a harag

A Máté 18:15-17 alapján minden elmondható, csak az nem, hogy jogos a harag(tartás)! Máskülönben ezt úgy kellene értenünk, hogy a vámszedőre és a pogányra szabad haragudni... ha valaki olyan előttem, mint a pogány és a vámszedő, akkor az annyit jelent, hogy nem tekintem a testvéremnek, hanem olyannak, mint bármely világi embert, de azt biztos nem jelenti, hogy haragszom rá vagy gyűlölöm.

A harag egyébként tényleg jogos, hisz Isten jól ismer minket, tudja, hogy elkerülhetetlen, hogy bizonyos helyzetekben haragra gerjedjünk. Ő is szokott...

Viszont nem mindegy, hogy utána a haraggal mit kezdünk! A haragtartás az, amitől feltétlen óvakodni kell, mivel a harag, ha mesterségesen fenntartják, fokozatosan át tud alakulni gyűlöletté. És ugye mondanom sem kell, hogy aki gyűlöli az atyjafiát, az mind embergyilkos...

Tehát, ahogy a többiek szépen le is írták: ha meg is haragszol, igyekezni kell mielőbb megbocsátani, nem pedig várni a bocsánatkérésre. Azt írja Pál:

"Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;" (Ef. 4:26), vagyis ez alapján még aznap meg kell bocsátani, ne feküdj le haraggal a szívedben aludni!

Egyébként is, a bocsánatkérésre nem neked van szükséged, hanem a vétkesnek (vö. Máté 5:23-24: Isten nem fogadja el attól a személytől az istentiszteletét, aki nem békül ki a testvérével). Persze lehet úgy gondolod, hogy azért jól esne, ha megtennék, de hidd el, a legnagyobb békességed akkor lesz, ha nemcsak hogy megbocsátasz a magad nevében, hanem még imádkozol is értük Istenhez, hogy Ő is bocsásson meg nekik! Kevés kellemesebb közérzetet ismerek annál, mint amit akkor érzek, ha ezt szívből megteszem! :)