Ha megölném magamat, akkor miben változna meg a világ? Miért lenne baj, ha a pokolba kerülnék? Ki a fenét érdekelne? És ha bárkit érdekelne, számítana is valamit?

Amennyiben nem vagy társadalmilag vagy politikailag fontos ember, max a hozzád közel állók élete változna nem.

Nekem nem baj, felőlem.

Engem nem, téged talán.

Nem számítana, nincs beleszólásuk.

Isten szabad akaratot adott az embernek, aki dönthet, hogy elfogadja-e Istent és az életet amelyet neki szánt, vagy a Sátánt választja (nincs köztes lehetőség), esetleg úgy dönt, hogy a földi életét is eldobja magától. Ebben az esetben viszont viselnie kell majd a lázadása következményeit, a Biblia egyértelművé teszi, hogy a Sátánt választó ember a Sátánhoz fog kerülni halála után.

Az első kérdésedre válaszolva, igen, rossz irányba változik a világ, ha valaki eldobja magától az életét. Nem tudom, láttad-e az It's a Wonderful Life c. filmet, első ránézésre bugyuta klisékkel teli alkotásnak tűnhet, vagy egyszerűen csak egy kis aranyos karácsonyi filmnek, pedig sokkal mélyebb igazságok vannak benne, mint gondolnánk. Minden ember élete és személye rendkívül értékes és pótolhatatlan, millió szálon kötődik a másokéhoz, a múlt, jelen és jövő síkján is, így kimondhatatlan károkat és pusztítást okoz, ha egy élet idő előtt és ily módon ér véget.

Kérdező, nem tudhatom, hogy valóban van-e ilyen szándékod, vagy csak elméletileg érdekel a kérdés, de mindenképpen azt javaslom (arra kérlek), hogy vesd el ezeket a gondolatokat, inkább arra törekedj, hogy a maximumot ki tudd hozni az életedből, ami Isten segítségével lehetséges. Valamiért úgy tűnik nekem, hogy az istenképed nem túl pozitív és az életről való benyomásaid sem, én mindkét érzést ismerem, de Istent igazán megismerve már mindent másképp látok és hálás vagyok az életemért és az örök életért is amelyet Tőle kaptam.

Keresd Őt te is, hogy igazi válaszokat kaphass a kérdéseidre és igazi tartalmat az életedbe.

minél mélyebbre jutni a megismerésben és valamilyen módon kifejezni azt- ennél jobb, több, nemesebb nem lehet egy ember számára cél. Mit olvasol? A gyakori meg net nem elég, értelmes írásokkal kell foglalkozni. Olvass, írj, rajzolj, zenélj, énekelj.

"Ekkor, a megismerés kínjával és gőgjével együtt, rátört a magányosság, mert az ártalmatlanok, a vidáman tompult agyúak körében nem tűrték meg őt, azokat megzavarta a homlokán világító bélyeg. De mind jobban és jobban megédesedett benne a szó és a forma gyönyöre, mert amint mondani szokta (és már fel is jegyezte magának), a lélek megismerése egymagában menthetetlenül mélabússá tenne minket, ha a kifejezés öröme fel nem vidítana..."

(Thomas Mann/ Tonio Kröger)

Ebben #5 és #6-nak lehet igaza, bár ez a Sátánhoz kerülés sokmindent jelenthet, az is lehet hogy szimplán a teljes halált. Szerintem számítana, hogy másoknak számítana, nem tudom hogy, de én is úgy vagyok vele, hogy minden egyes tett hatással van mindenre és mindenkire.

Én ha tehetném, mert én elég nagy genya vagyok ilyen téren, visszaküldeném azokat akik nem voltak hajlandóak végigcsinálni. Persze ezt olyanokra szoktam gondolni, akiknek hasonló nehézségeik vannak mint nekem. Nekem muszáj, akkor mindenkinek. Ezt szoktam érezni. Egyrészt hogy nem tettem értük eleget, másrészt hogy ők is cserben hagytak engem. És hát van az a listám, azon sok a hely, mindig elképzelem miket teszek szóvá ott ahova kerülök majd halálom után, és az ilyenek biztos hogy rajta lesznek, és van egy olyan elképzelésem, hogy vannak ott bennfentes ismerőseim akik jóvá hagyják ezeket, már azt ha valakinek vissza kell mennie megint megszületni. Szóval Isten talán kedves, meg jófej meg minden, de az olyanok mint én, nem annyira, és soha senki nem mondta, hogy a halál után egyenesen Isten színe elé kerülünk.