Ha egy nőt megerőszakolnak, akkor kötelessége kihordani a támadó gyerekét?

Azt gondolom minden nő el tudja dönteni ő megszülné-e vagy sem. Én megértem azt is aki kihordaná a gyereket, bármilyen megfontolásból.

Én mindenképpen elvetetném. És lehet azzal jönni hogy a gyereket bünteted vele... de emberek gondoljátok végig! Ha azt a gyereket megszülném a semmire 16 évesen, munkahely, pénz, lakhatás, apa nélkül; ráadásul gyűlölném élete végéig... vajon nem járna-e Ő is jobban ha nem születik meg...

Szerintem ilyen esetben MINDENKINEK (igen a babának is) érdeke az abortusz.

Lehet lepontozni.

Egy dologtól függ: mikortól ember az ember.

Ha már ember, akkor ugyanúgy helytelen megölni, ahogy egy erőszakból született csecsemőt helytelen lenne.

Ez az a eset, amikor abszolút megértem az abortuszt, és a nő döntése.

Ha engem 14 évesen megerőszakoltak volna, biztos nem tartom meg. De ha 30 évesen erőszakolnak meg, akkor sem fogom.

Nem vagyok abortusz párti, de erőszak esetén abszolút a nő döntése.

Kötelessége pedig nincs senkinek ilyen tekintetben.

Láttam egy sorozatot, valami ügyvédeset, a nőt megerőszakolták miközben a férje épp elvérzett, ez is talán háborús helyzet volt. Aztán született egy fia, biztos volt benne hogy a férjétől. Később felismerte a támadókat, de nem találtak ennyi idő után elég bizonyítékot ellenük. Az ügyvédeknek viszont feltűnt a már felnőtt fia életkora, és az volt a kérdés mi van ha az erőszakolótól van, mert az már bizonyíték lenne. A nő nem akarta a vizsgálatot, de a fia annyira gyűlőlte amit az anyjával és az "apjával" tettek, hogy bármit megtett volna azért hogy elítéljék az elkövetőket.

Mi lenne jó annak a nőnek? Ha kiderülne hogy a férjétől van a fia, attól a férjétől aki meghalt, tehát a fia az a valaki akiben a férje is ott van valamilyen formában, de ez esetben a gyilkos erőszaktevők szabadon elsétálhatnának, vagy ha kiderülne hogy az erőszakolótól lett a fia, és így megkapnák a bűntetésüket?

Szerintem van az a helyzet amit már semmivel sem lehet jobbá tenni. És tényleg mi van azokkal a nőkkel, akik nem dönthettek ezügyben? Mondjuk pont egy ilyen háborús helyzetben, mikor talán már a férjétől terhes volt, de nem lehet megmondani kitől van a gyerek, mert a férj is eltűnt vagy meghalt? Vagy mi lett volna a helyes elgondolás néhányszáz éve? Mert szerintem az is egészen érthető, hogy emiatt öngyilkos lesz valaki.

Azért kérdezem, mert valóban nem tudnám mit gondoljak erről a helyzetről. Ti mondanátok azt egy megerőszakolt nőnek ha nem lenne lehetősége az abortuszra, hogy ha úgy érzi könnyebbnek akkor inkább ölje meg magát?

Csak szólok, hogy Amerikában most vezetnek be néhol olyan törvényt, hogy a nőnek ilyenkor is kötelessége megszülnie a gyereket.

Igaz, Amerika a szabadság hazája. Mindent szabad, amit meg tudnak csinálni veled.

Mellesleg ott volt olyan is, hogy egy lelki sérült nő le akarta lőni magát. Kihívta a rendőröket.

Azok megkérték, hogy mutassa meg a fegyverét.

A nő elővette, erre a rendőrök lelőtték.

És nem kaptak büntetést.

Ugyanitt volt, hogy egy autós megszökött a rendőrök elől.

Szitává lőtték - de úgy, hogy amikor már állt az autó, ő pedig benne feküdt, közvetlen közelről, az ajtóban állva még két tárat belelőttek.

Ja, nem volt fegyvere, de ez mondjuk mindegy.

Ezek a rendőrök se kaptak büntetést.

Ezek után szerinted kit érdekel, ha egy nőt megerőszakolnak?

Egyrészt az érzelmi disszociáció is feldolgozható, igaz, nem kellemes újra integrálni azt a szörnyű érzést.

Másrészt a gyerek örökbe is adható. Ha aggódunk a sorsáért, akkor nyílt örökbeadás is lehetséges.

Ez a kérdés nem válaszolható meg általánosan, mert ilyen egyetemes szabály nincs. Nagyon erősen függ a kultúrkörtől, a nő személyiségétől, az esemény módjától és még számos dologtól. Annyit tehetek hozzá, hogy ez egy kegyetlen döntés, és nincs jogom bírálni. Ilyen jogot csak akkor szerzek, ha magam is végigcsináltam (már ha nő vagyok). Férfiként pedig végképp otrombaság és az együttérzés hiányát mutatja a kritika.

Segíteni a döntésben lehet, rábeszélni semmilyen verzióra nem, elítélni végképp nem. A segítés itt annyi lehet, hogy képbe hozzuk a döntés várható összes következményét illetően. De a döntést tőle elvenni, a legaljasabb emberi cselekvés.

Dehogy kötelesség. Igaz, számomra nem ellenszenves az abortusz, és abszolút nincs különbség a szememben a nem kívánatos és az erőszakból fogant vagy fogyatékos gyerek között: egyiket sem akarják. Innentől kezdve azt mondani a "gyerek" jogaira hivatkozva, hogy engedem az abortuszt erőszak vagy fogyatékosság esetén, de becsúszott gyereknél nem igencsak komoly kettősmérce és a saját etikai alapjait hágja át. Itt szerintem nincs konszenzus: vagy minden abortusz legyen legális (x ideig, ameddig nincs kialakult idegrendszer és az anyára nézve is a legkisebb kockázattal jár a beavatkozás) vagy akkor legyen full tilos MINDEN esetben.... Azt azonban érezzük, hogy ez a full tiltás meg így mégsem okés, nemde ár?

Ha vallási alapon nézem, akkor egy hithű kereszténynek ki kell hordani, hiszen a megbocsátás, az ártatlanok védelme és az élet szentséges is bejön a képbe.

Szóval én azt tenném törvényileg szabályozva: ha még vagy keresztelve, vagy gyakorló felekezeti tag vagy más egyháznál akkor elvileg hívő vagy (másképpen hatalmas képmutatás ez a vallásosdi - jah igen, így is az) akkor rájuk a mesekönyvük szabályai vonatkozzanak. Aki meg nem hívő, arra meg nem. Hiszen vallásszabadság van, vagy mifene....