Az eredeti Újszövetségben benne van a tetragrammaton?

#20

Megtettem, pontosan utánanéztem, sőt még Russel pásztor írásait is olvastam ezzel kapcsolatban, aki a vallásotok alapítója. Igaz ő 1800-as évek végére jósolta a világvégét, láthatóan az a jóslat sem jött be.

Javaslom neked kéne kicsit többet olvasnod a témában, mert manapság már azt is letagadjátok, hogy voltak ilyen dátumok. Sőt még egy '75-es kongresszusról is hallgattam felvételt, amikorra szintén a világvégét vártátok.

Valószínűleg többet tudok a témában, mint te, szerintem engedd el, addig amíg halvány lila gőzöd sincs ezekről. Kezdetnek elolvashatod amiket Russel pásztorotok írt erről. Lehet meg fogsz lepődni (bár vagy te már olyan szinten, hogy nem).

"viszont ha valaki olyan szavakat tesz be, ami egyértelműen nincs ott, az már hamisítás."

Na látod, ez a hazugság! Sok -sok Bibliafordításban benne van, mert sok fordító nem úgy gondolkozik, mint ti. Csak németül kb. 70 fordítás létezik, mely különböző számban és helyeken, de tartalmazza Isten nevét!

Akkor lenne egyértelműen hamisítás Isten JHVH nevének a használata az Újszövetségben, ha a Biblia nagyobbik része, a kb 2/3 Ószövetségben sem volna benne. És ha semmiféle utalás és irányvonal nem lenne az Ósz.-ben arról, hogy Isten mit gondol a nevéről és mi a szándéka vele! De mivel hogy ezek mind rendelkezésünkre állnak, így hatástalan és erőtelen bármely okoskodás Isten nevének az újszövetségi használata ellen!

Már írtam, hogy aki egy vitában más témákat nyitott meg sorban, az nagy valószínűséggel manipulál, terel! Nyilván te is ebben a cipőben jársz,, hisz oly szorgosan beszélsz a semmiről, bizonyíték nélkül.

Először is, a kiírt kérdéséről te váltottál önkényesen másokra, pedig ez így minden, csak nem őszinte és konstruktív vita. Részemről itt nem fogok neki más kérdések boncolgatásának, mert a kérdés világos. Különben a évszámokkal kapcsolatban már nagyon sok vita zajlott le itt, szinte mindig kiderült, hogy az illető igen felületesen ismerte a témát. Ahogy látom a szavaidból, te sem jól figyeltél.

Sziasztok,

Istennek számtalan neve van, melyek az Ő tulajdonságait hivatottak bemutatni. Érdekes módon a Teremtéstől számított kb. 4500 évben Isten nem használta a JHVH nevet:

"Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes." (2Móz 6,3)

Isten nevének is van egyfajta evolúciója: Mindenható Isten (El Saddaj) -> Örökkévaló (Jahve) -> Úr (Adonaj)

A fogság után bizonyíthatóan ez utóbbi nevet használták, ezért használja ezt az Újszövetségi Szentírás is.

Jehova Tanúi az egyetlen felekezet, akik ezt nem ismerik el, szembe menve minden ténnyel és mindenkivel, aki e mellett a tény mellett kiáll, magával a zsidósággal is, akik nem mellesleg a legilletékesebbek ebben a témában...

[link]

Üdv. Péter

Sokféle megszólítása van Istennek, ez való igaz Péter. De azt neked is el kell ismerned, hogy az olyan címet vagy rangot jelentő szavak, mint az "Úr", vagy a "Király" semmiképpen sem egyenrangúak azzal az isteni tulajdonnévvel, amit az ókori héberben négy mássalhangzóval írtak le: JHVH. Már csak azért sem, mert király és úr sok van, ámde JHVH nevű Isten csak egyetlen egy! Senki mást nem hívnak így. Sőt, mi több ez az egyetlen Isten kizárólag ezt a nevet nyilatkozata ki magáról és csakis erre a nevére utalt úgy, mint ami a jövőre nézve, nemzedékről-nemzedékre, mindörökké megmarad.

Igaz hogy a Mindenható nevet is csak Őrá alkalmazza a Biblia egyedül (Jézusra sem), mégis ezen a néven csak igen csekély számban szólítja meg az Írás.

Tehát akárhogyan is nézzük a bibliai tényeket, a Mindenható ennek a névnek igen különleges státuszt adott! Ezt a nevét Istennek éppen ezért a Biblia írói szintén rendkívüli módon kezelték, tudniillik használták -hiszen erre biztatta Szavában Isten a szolgáit. Méghozzá igen gyakran, csak az Ószövetségben majdnem 7000-szer! Csak összehasonlításul: az összes többi név, megszólítás, ami Istenre vonatkozik, tehát az "Isten, Mindenható, Úr, Király stb. ÖSSZEADVA is eltörpül a JHVH nevének a használata mögött. Alig több, mint 200-szor fordul elő az összes többi a 7000-hez képest. Ez csak annak nem feltűnő, aki teológiailag elfogult, ellenérdekelt. Azt sugallja ez, hogy a nevek "evolúciójával", vagy a JHVH név egyedüli tulajdonnévként való használatával van dolgunk?

Szerintem akit a teológiai előítéletei nem vakítanak el, az pontosan tudja, hogy ez utóbbiról lehet csak szó!

Ez a "nevek evolúciója" érv ebben az esetben kb. annyira pontos mint a darwini törzsfejlődés meséje. Itt is hatalmas bakugrások és szakadékok tátonganak a sorban, mint az állítólagos fosszíliák által szolgáltatott "bizonyítékoknál".

De hát tudjuk, ez a fránya evolúció már csak ilyen.  :)

A másik kérdés, hogy valóban nem ismerték az ókori zsidók magát a nevet sem? Vagy csak az Isten neve mögött lévő, az aktuális helyzethez illő jelentést nem ismerték? Mi derül ki a Bibliából?

Egyrészt az, hogy már korábbi események kapcsán is szó volt Isten nevéről, ami azt feltételezi, hogy ismerték a Nevet. Korábbi nevekben szerepelt, pl. Mózes anyjának, Jokébednek már a neve is feltehetően azt jelenti, hogy ’Jehova dicsőség’ (2Mó 6:20).

A 2Mózes 3:13–16-ot és 6:3-at gyakran félreértelmezik, mintha Jehova nevéről először Mózes kapott volna kinyilatkoztatást valamikor az Egyiptomból való kivonulás előtt. Mivel Mózesnek ezek a patriarchális korban élt ősei gyakran használták Jehova nevét, Isten nyilván arra célzott, hogy nekik csak korlátozott mértékben nyilatkoztatta ki magát úgy, mint aki Jehova. Szemléltetésül: azokról, akik ismerték Ábrámot, aligha mondható el, hogy úgy ismerték volna őt, mint aki Ábrahám ( jel.: ’sokaság atyja’), amíg csak egy fia volt, Ismáel. Amikor aztán megszületett Izsák és a többi fiú, és ők is utódokat nemzettek, az Ábrahám név nagyobb jelentőségűvé, fontosabbá vált. Éppígy a Jehova névnek most már többet kellett jelentenie az izraelitáknak.

D. H. Weir, a hebraisztika professzora ezért joggal állapítja meg, hogy akik szerint a Jehova név a 2Mózes 6:2, 3-ban tárul fel először, azok „nem tanulmányozták ezeket a verseket más írásszövegek fényében; különben észrevették volna, hogy a név alatt itt nem a Jehova szót alkotó két szótagot kell érteni, hanem a mögöttes gondolatot.

Megjegyezted Péter azt is, hogy a fogság után bizonyíthatóan nem használták az isteni nevet a zsidók. Ez önmagában is kérdéses, hiszen a később íródott septuaginta legkorábbi példányai köztudomásúan tartalmazzák, de ami fontosabb, hogy csak az okokról felejtkeztél el írni, vajon ezek bibliaialag, Isten előtt is elfogadható okok voltak, vagy éppen hogy nem? Merthogy semmiféle "névevolúcióval" vagy egyéb bibliai szöveggel nem tudja hitelesen indokolni senki, hogy a Nevet el kell hagyni és az Újszövetségben gyakran urat írni Istenre és Jézusra egyaránt!

A híres qumráni tekercsek többsége az első századból valók, tehát szinte Jézus korabeliek, de akad közöttük még jóval Jézus előtti is. Íme egy tekercs részlet:

[link]

Jól látható, hogy a bibliai szöveg héberül, a máig használatos quadrat betűkkel íródott, de Isten neve, a JHVH mégis óhéber-föniciai betükkel szerepel. Miért? A választ persze tudjuk, a zsidóknak az volt a szokása, hogy Isten nevét nem ejtették ki, hanem az Adonáj (Úr) szót mondták helyette. A szövegidegen betűk arra figyelmeztették az olvasót: Vigyázz, ki ne ejtsd!

Jézus, amikor felolvasott az Ószövetségből, nyilván ilyen qumráni féle tekercsből tette, s így aligha ejtette ki Isten nevét, hanem alkalmazkodott a kor szokásához. Az mindenesetre tény, hogy soha senki nem vitatkozik a NÉV miatt, ami aligha magyarázható másképp, mint hogy ebben a kérdésben nem volt konfrontáció Jézus és a zsidóság között.

Ismerünk olyan ókori görög nyelvű Ószövetséget, vagyis Septuaginta kéziratot, amelyben gondosan meghagyták a JHVH-t héber betűkkel. Vagyis görög szöveget olvasunk görög betűkkel, minden egyes eredetileg héber személy- és helynév görögösítve van görög betűkkel kivéve a JHVH, mert az mindenhol szövegidegen héber betűkkel szerepel. Miért? A válasz ugyanaz: Így figyelmeztették az olvasót, hogy ne ejtse ki Isten nevét, hanem a görög Kürios (Úr) szót mondja helyette.

Nem elképzelhetetlen, hogy főleg a zsidók számára készülhettek olyan újszövetségi kéziratok is, amelyekben még szerepelt a JHVH a Septugintához hasonlóan. De ha így volt is, nem ejtették ki, mert ez volt a szokás. Az mindenesetre tény, hogy ma nem ismerünk egyetlen ilyen kéziratot, de még csak töredéket sem.

Jehova tanúi azt állítják, hogy az Újszövetség valaha tele volt JHVH-val csak a háromsághívők kihamisították belőle, mivel így könnyebb volt összemosni Jehovát az Úr Jézussal. Ezzel persze nem kevesebbet állítanak, mint hogy az isteni gondviselés pont a legfontosabb kérdésben nem volt képes megőrizni a Bibliát a meghamisítástól.

Az igazság azonban pont fordítva van, ők hamisítják meg az Újszövetség üzenetét azzal, hogy önkényesen szétválasztják az eredetileg egységes Küriosz szót Jehovára és Úrra. Az Újszövetség legfontosabb üzenete ugyanis az, hogy Jézus Krisztus az Úr, vagyis egységes az Atyával, bár másik személy.