Van olyan gyülekezet, ahol a hívek egymás előtt tesznek bűnvallomást?

Ahogy írja a #3 hozzászóló a korai századokban nyilvános bűnvallomás volt az Egyházban. Ez akkor változott meg, amikor a 4. században rengeteg új betérő (sajnos nem mindig megtérő) érkezett. Ekkor a régebbi tagok is inkább csak a közösség vezetőjének vallották be bűneiket,, aki az egész közösséget, illetve az egész Egyházat képviselte.

Valaki felvetette, hogy miért van egyáltalán ilyesmire szükség, erre igen egyszerű a válasz, mert a Szentírásban, Isten szavában az áll:

"Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése."

Ezt pedig a korai keresztények nagyon helyesen megtartották.

Kedves kérdező!

Szerintem jó helyen tapogatózol. A Biblia sehol nem parancsolja, hogy valljuk meg Istennek a bűneinket, hiszen ő mindent tud, nincs olyan titok, vagy elrejtett dolog, amiről ő ne tudna. Mi értelme van neki megvallani a bűnünket? Arra vannak leírva esetek a Bibliában, hogy istenfélő emberek kifejezték a bánatukat, megtörtségüket, fájdalmukat Istennek, amikor rájöttek, hogy ők maguk és/vagy a testvéreik, népük vétkezett Isten ellen, és esedeztek megbocsátásért mind magukért, mind a testvéreikért.

A parancsolat egyértelmű a Bibliában: akik Krisztushoz tartoznak, egymásnak kötelesek megvallaniuk a bűneiket, ez a világosságban járás velejárója.

Ld. Jakab 5:16 - "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének."

De lásd még a 1János 1:5-10 -et is a világosságban járásról! (nem másolom ide, mert kicsit hosszabb)

Ha nem tárja fel az életét a bűneivel, kísértéseivel együtt a testvére(i) előtt, akkor ki tudna imádkozni érte? Óriási előnyt jelent, ha valaki más, aki igaz maradt abban a dologban, amiben én elbuktam, mégis mellém áll imában. Ennek óriási ereje van, míg ha magunk próbálunk kikecmeregni belőle a sajét erőnk és belátásaink, akár imáink által, könnyen még mélyebbre süllyedhetünk, mint aki a mocsárban a saját erejéből próbál kimászni: egyre jobban belesüllyed. De ha valaki szilárd talajon áll (nem bukott el ilyen bűnben), és kezet nyújt, az ki tudja húzni.

Fontos, hogy valóságosak legyünk a gyülekezetben, és ne egy hamis képet mutassunk magunkról. Minden mi vagyunk, a jó a rossz és a csúf is, és ha nem tesszük ki a bűnt a világosságra, magalázva magunkat és sebezhetően elmondva azt a testvérünknek, akkor Isten dönthet úgy is, hogy bennünk hagyja a bűnünket.

Én úgy gondolom, hogy ez nem kell legtöbb esetben, hogy úgymond nyilvános legyen, pl. hogy az egész gyülekezet tudjon róla, de ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy kit vagy kiket akar beavatni a gyülekezetből.

Van ilyen gyülekezet. Ahova én járok, ott testvér a testvérnek mondja el, ha vétkezett, és segítségre van szüksége, hogy imádkozzanak érte.

Az egész dolog működésének viszont van előfeltétele is: először meg kell térni és meg kell keresztelkedni Jézus Krisztus nevére a bűneid bocsánatára, amíg ez nem történik meg, addig még nem vagy Krisztusban (bármit is mondanak az érzéseid vagy vallásos emberek, a Biblia egyértelmű erről -- ld. ApCsel 2:36-42, különösen a 2:37). A bűn megvallásának csak Krisztusban van megtisztító hatása, mert nem csak a bűn megvallására van szükség, hanem Jézus vérére is. Amíg valaki nincs Krisztusban, addig a bűnvallása maximum egy rövid idejű érzelmi feldobottságot eredményzhet, de szabadulást, megtisztulást nem. Olyan, mintha valaki bemenne a fürdőszobájába, beállna a zuhany alá, fogná a zuhanyrózsát, és elkezdené a fürdés mozdulatait végezni -- de víz nélkül, mivel sajnos nincs bekötve a víz a fürdőszobába. Ld.: Zakariás 13:1

Jó ha figyelsz rám, mert az ördögök sokakat megtévesztenek ezzel kapcsolatban, mint ahogy a kígyó megtévesztette Évát, amikor bizalmatlanságot keltett benne Isten szava iránt: "Dehogy haltok meg..." De a Sátán hazudik, és Isten mondott igazat, tényleg meghaltak, Éva is és Ádám is...

üdv

Stefán