A keresztény vallások/Biblia tanítása szerint mi pontosan a házasság fogalma?

Röviden a házasság: "És elhagyja a férfi az anyját és apját, és ragaszkodik az ő feleségéhez, és ketten lesznek egy testté."

Nem kell harmadik személy, mint pap bácsi, stb. Viszont a bibliában a lány apjának engedélyével történhetett meg a házasság, szűzlány (hajadon) esetében, lásd: Izsák és Rebeka, Jákob és a két felesége, Mózes, Dávid, stb.

Erre azért volt szükség, mert a lány az apjának házából, fennhatóságából egy másik férfi házába kerül, és az apának Isten szava szerint kijár a tisztelet: "Tiszteld apádat és anyádat!"

Az engedély után pedig általában lakodalom, ünneplés volt, majd a férfi bevitte a sátrába, hálószobájába az asszonyt, és "feleségül vette".

"Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt."

Istennek nem kell papír, gyűrű, anyakönyvi kivonat, viszont vannak szabályok: elbocsátottat, elváltat nem szabad elvenni (mert az házasságtörés), hűség, nincs elbocsátás (házasságtörés okán kívül), nincs elválás, a férfinak szeretni kell a feleségét, a nőnek pedig engedelmeskednie férjének, és a házasság a halálig tart. Ehhez az apostoli tanítás hozzáteszi, hogy krisztusi ember ne házasodjon világi emberrel.

Az első hozzászóló azt a menyegzőt linkelte be, amin Jézus maga is részt vett. Tehát nem csak fontos, de jó dolog is a házasság efféle megkötése, amikor együtt örül a pár a családdal, rokonsággal, ismerősökkel. Érdekes, hogy Jézus példabeszédeiben is visszaköszön menyegző, különösen akkor, amikor az üdvösségről beszél.

Az Ószövetségben számos példát találsz, amikor a házasuló párt megáldotta Isten képviselője. Hasonlóan az Egyház is Isten áldását adja házasságkötésükkor. Érdekes azonban, hogy például a házasság szentségében a szentség kiszolgáltatója nem a pap, hanem maguk a házasuló felek.

Hogy a házasságból mekkora "hacacárét" csinálsz vagy milyen ruhában vagy, az már inkább egyéni ízlés kérdése. Azonban maga a házasság ünnepélyes eskütétele szerintem igen fontos.

"Az Ószövetségben számos példát találsz, amikor a házasuló párt megáldotta Isten képviselője."

Mutass már erre két példát, hogy olyasvalaki, aki nem tartozik a családhoz, megáldja a házasuló feleket, vagy hogy az engedélye nélkül nincs házasság.

Azt mindenki tudja, hogy a római katolikusok hagyománya szerint kell a római katolikus egyház engedélye, de ha ezt Isten nem parancsolta sehol, akkor igaz lesz rájuk

Az írás elítélő szava: "amint meg van írva: ez a nép ajkával tisztel engem, de a szívük távol van tőlem, pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanokat előírások gyanánt tanítanak. Mert elhagyjátok Isten parancsolatát, az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok."

A keresztény házasság valóban egy férfi és egy nő életreszóló elköteleződése egymás mellett. Ehhez az elköteleződéshez lényegében tényleg nem kell semmi csak a férfi és a nő eltökélt beleegyező akarata. Természetesen lakatlan szigeten is házasságot köthetnek, egyetlen pap vagy akármilyen tanú jelenléte nélkül is.

Mindazonáltal a házasságkötés nem a házasulandó felek magánügye, hanem egy közösségi esemény is. Mindenkinek joga van ugyanis tudni, hogy ki kinek a házastársa. Az egyház pedig különösen is érintett a dologban, hiszen nem minden férfi-nő együttélés helyes, ezért elvárja hogy a tagjai, amennyiben lehetséges, tehát mondjuk nem lakatlan szigeten élnek, akkor az egyház tudtával és beleegyezésével kössenek házasságot. Az egyház dolga ugyanis az, hogy a hívei helyes együttélést megáldja, a helytelent pedig megrója.

Nem igazán értem, hogy akik elköteleződnek egymás mellett, azoknak miért olyan nehéz egy kis szertartáson átesni, ami akár egy negyedóra alatt is lezavarható. A fényes és költséges lakodalom egyáltalán nem feltétele a házasságkötésnek. Mondjuk az igaz, hogy a kis szertartáson túl, manapság az egyház egy hosszabb akár félévig is eltartó felkészítő oktatást is előír. Szerintem nem árt, ha a házasulandó felek egy félévig kissé átgondolják, hogy mire is vállalkoznak.

Persze mind a felkészítés, mind a kis szertartás pusztán egyházi szabályozás, ami lehetne másképp is. Volt olyan időszak, amikor az érvényes házassághoz elég volt a felek egyszerű bejelentése, de éppen azért lett a felkészítés és a kötelező szertartás, mert sok visszaélés volt. Voltak akik bejelentették, hogy házasok, majd később, hogy mégse gondolták azt komolyan. Az egyház előírások a komolyan gondolást szeretnék elősegíteni.

A házasság ma is ugyanaz Isten szemében, és tervei alapján, mint az első emberpárnál, Ádámnál és Évánál: egy férfi és egy nő egymás iránti szerelméből és tiszteletéből létrejött teljes egyesülés Isten közreműködésével és áldásával. Élethosszig tartó, hármas szövetségkötés: a felek egymás között, valamint a felek és Isten között.

A házasságkötésnek vannak kritériumai, amelyek a házasságkötés céljából, fontosságából, és a család, mint az Isten által megtervezett legkisebb társadalmi egység funkciójából következnek:

1. A család létrejön egy férfi és egy nő házasságkötésekor, nem csupán utód születése vagy gondozásba vételekor.

2. A házasságkötéskor a felek kölcsönösen felvállalják az összetartozásukat önmaguk, a világ és Isten előtt. Ha ez nem történik meg időben és térben behatárolható módon, nem beszélhetünk házasságkötésről. Továbbá az is fontos, hogy az összetartozás ténye nyilvános és mindenki számára egyértelmű legyen. Ádám és Éva korában a föld egész lakossága számára egyértelmű volt, hogy ki kinek a párja, és a Biblia tanusága szerint ezt a föld teljes lakossága évezredeken keresztül 10%-ban tiszteletben is tartotta. A mai nyolcmilliárdos bolygón, praktikus okokból, a házas férfiak és nők kulturánként eltérő jelekkel tudatják a valakihez tartozásukat, összetartozásukat: pl. férjezett név, jegygyűrű, hajviseket.

3, Az imént említett okok miatt házasságkötéskor fontos, hogy legyen tanu, aki igazolni tudja közösségi szinten a házasságkötést. Persze Isten mindig ott van minden házasságkötésnél, de az Ő tanuságtèzelèt igen kevesen fogadják el a mai világban. ;)

4, A házasságkötés egy alapvetően egész életet befolyásoló, örömteli esemény, s mivel az örömöt megosztani öröm, és közösen örülni öröm, ezért a "hacacáré", mint nem kötelező elem, erősen ajánlott ezen eseményen. ;)

5, Isten az embert saját képmására férfivá és nővé teremtette, méghozzá úgy, hogy egy emberből csinált kettőt, így azok minden tekintetben "összepasszolnak", mint két kicsi legó! ;) Ez nem véletlen, ugyanis a Teremtő a házassági kapcsolat kiteljesítésére, mintegy megkoronázására, a házasfelek közötti bizalmi kapcsolat mélyítésére (érzelmi, fizikai-biológiai, lelki és szellemi szinten), valamint a "szaporodjatok és sokasodjatok" isteni parancs teljesítésére találta ki a szexet. Ennek az eredeti funkciónak a tudatában elmondható, hogy értelmetlen céltévesztés minden házasságon kívüli szexuális tevékenység, egy vagy több ember által végezve. :)