Mit jelent az, hogy befogadni istent?

A meglátásom az, hogy a "befogadni" kifejezés, nem a legmegfelelőbb szó erre.

Személy szerint Én azt mondanám, hogy elfogadni Őt, és azt az oktatást, vezetést, amit az élet minden területén tanácsol, vagy javasol. S bár minden probléma most még nem is szűnik meg teljesen, de akik az Ő vezetése alatt élnek, azoknak könnyebb a nehézségekkel együtt élni, miközben némely dologban, megoldásokkal segíti a Teremtő a megfelelő módon és időben.

Jézus a következőket mondta ezzel kapcsolatban:

(Máté 6:33) 33 Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként.

Egy kereszténynek az élete központjában, gondolataiban Isten szándéka , elhatározása áll, és azok szerint az elvárások szerint is él, amit erkölcsileg lefektetett nekünk.

S minden egyéb élethez szükséges alapfeltételek hozzájutásához segédkezik.

Az első válaszoló egy jehova tanú, ott nem fogadják be Istent, ott kizárólag az őrtorony tanítását követik.

Befogadni szó szerint ezt jelenti. Átadod neki a szíved, az életed. Rájössz arra, hogy egyedül nem megy, hogy ő jobban tud irányítani és hagyod, hogy dolgozzon benned és az életeden. Már nek ellenkezel, már nem a pénz vagy a szex vezet, hanem mint ember vagy előtte, aki engedi átformálni olyanná az életét és a személyiségét, amilyennek Isten megálmodta.

"(Máté 6:33) 33 Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként."

Javítva: igasságosság helyett igazság szerepel az eredetiben. Lehet információval is helyettesíteni. Az isteni információ az igazság

Szerintem ez a lelkiállapot változására, javulására, módosulására utal, ami gyakran egy helyes belátásnak a következménye, nem egy vagy más felekezethez, gyülekezethez való csatlakozásnak – az lehet következmény, de soha sem az első lépés.

A fogalom „befogadni Istent” valójában nem a helyes kifejezés, helyesebb lenne hazt mondanánk, hogy isteni kilétünkre ébredünk. Dehát ez a mai vallásos felfogás szerint közelebb áll az istenkáromláshoz, mint befogadásához. A vallásos ember ma Istent még mindig valahol önmagán kívül képzeli el mint egy hatalmas valkit, és inkább örökre elkárhozik, minthogy kijelentené hogy ő Isten egy-és-elsőszülöttje és aszerint éljen.

Mi isten fejleményei vagyunk, nem teremtményei, mint ahogy a fa levelei sem teremtményei a fának, hanem fejleményei és mint ahogy a fa leveleiben él, hasonlóképpen él Isten bennünk, jelen van bennünk. Erre a tudatra ébredni az, ami a tudatot felemeli, a lelkiállapotot jelentősen javítja.

A tudat egy ilyen felemelése hozhat komoly, néha csodával határos változásokat, mégis úgy gondolom, hogy az ilyen események ritkán fordulnak elő, a legtöbbje, amelyekről hallhatunk „kamu, hamis prédikáció, és egyéb szektákba való csalogatás”.

Ha befogadod Istent, mármint azt az Istent, aki Jézus Istene volt, az leginkább a jellemed, személyiséged átformálásában jeletkezik, egyre inkább arra a képre formálódsz, amilyen Jézus volt, és egyre inkább meg tudod ítéli, mi Isten szándéka, akarata egy-egy helyzettel az életedben, és lesz is erőd megtenni.

Hogy ez milyen gyorsan megy végbe, az nagyon változó, Isten türelmes, de sok buzdítást is ad, hogy keményen álljunk bele annak a cselekvésébe, ami jó és helyes, és menjünk arra, amerre ő akar vezetni.

Hogy az anyagi gondjai, érzelmi, mentális problémái megváltoznak-e az embernek, vagy megadja-e Isten az ezekből avló szabadulást, azt sehol nem ígéri Isten az Újszövetségben. De Ő valóban szeret jó ajándékokat adni a gyerekeinek, tehát ez is előfordulhat, illetve a lelki megvilágosodásnak vannak hasznos kivetülései az ilyen problémákra. Annak ellenére az ilyen dolgokkal való csábítás sok csalódást okozhat azoknak, akiknek Isten nem fog szabadulást adni ilyen téren. Ezért én egyáltalán nem tartom követendőnek az ilyen mézesmadzagok bedobálását, annál is inkább, mert sokszor a nehézségekben, szenvedésekben való helytállás, reménytali kitartás mutatja meg igazán Istent mások számára valaki életében, és sokszor a nehézségekben tapasztalható meg igazán Isten közelsége és szeretete.

üdv

Stefán

Szia

"De rengeteg embertől hallom azt, hogy borzalmas élete volt, nehézségekkel küzdött, nem talált kiutat, öngyilkosság szélén állt, adósságokba hajszolta magát......" - azok az emberek, akik ilyen és hasonló negézségeket élnek át, a saját élettapasztalatára, vagy máséra, vagy mások tanácsára, szóval emberti bölcsességre támaszkodva hozza meg az életében a kissebb nagyobb döntéseket, ami sorozatos bánatot, fájdalmat okozhat az ember életében, sokan összeomolnak, és akár tragédiát élnek át, vagy okoznak másoknak. Sajnos mai napig is igaz a Jeremiás felismerése, "Jól tudom, ó, Jehova, hogy az embernek nincs hatalma az életútja fölött. Még csak lépteit sem irányíthatja a járó-kelő ember." Jerem 10:23

viszont,

"..... aztán miután befogadta istent, vagy elkezdett hinni benne, csoda történt, és minden jóra fordult."

Sajnos valóban ma annyira ritka ez, hogy csodának számit, pedig bárkivel, mindenkivel megtörténhet, ha elkezdi tanulni a Bibliát, és alkalmazza a tanácsait a mindennapi életében. Teljesen megváltozik az élete, mert a tanácsokat magától Istentől kapja, aki teremtette az embert, és tudja mire van szüksége hogy boldog legyen mind fizikailag, értelmileg, érzelmileg és mentálisan. Azért írtam azt, hogy tanulmányozni kell a Biliát, mert ez az életforma csak akkor létezik, ha a Biblia olvasása annyire része az ember életének mint az étel és az ital. A hasonlat Pétertől van:"mint újszülött csecsemők, fejlesszetek ki vágyakozást a szó hamisítatlan teje után” 1Péter 2:2.

Természetesem az, hogy "minden jóra fordul", az akár tulzás is lehet, mert a betegségtől, az öregedéstől és a haláltól ebben a világban senki sem menthet meg. De teljesen másként viselik, élik át ezeket a nehézségeket azok, aki Isten alapelve szerint élnek, vagy ahogyan sokan mondják "befogadták Istent" mint azok, akik nem így élnek.