A keresztény egyházak hogyan kezelik a "belső" emberek bűneit és a sértettek panaszait?

Zárt körben kezelik, semmiképpen sem nyíltan.

Ahol én voltam, ott ezek a dolgok csak a gyülekezet tagjaira tartoztak, és a saját előírásaik szerint döntöttek. Volt, akit kizártak a gyülekezetből.

Jehova tanúi viszont még képmutatóbban:

[link]

Gyónási titkot még nem nagyon szegtek meg, arra a legsúlyosabb büntetés jár. Eretnekség esetén attól függ, hogy mekkora körben hirdeti, mekkora hatása van ennek, stb... gondolom minden eset más és más. Volt már olyan pap, akit ideiglenesen felfüggesztettek emiatt. A templomi adományokat nem a papok kezelik, legalább is a katolikusoknál, hanem a világiakból álló egyháztanács, ezért nehezen tudná lenyúlni a pap, meg értelme se lenne, mire költené.

A politizálás kicsit más, ott szigorú büntetés akkor van, ha állami pozíciót vállal, például belép egy pártba, képviselő lesz, vagy hasonló. Ha a szószékről politizál, akkor kirívó esetben gondolom rászólnak, még kirívóbb esetben elhelyezek, de ebben csak tippelek, nem igazán tudom.

Kedves Kérdező!

Az a felekezet, amelyhez tartozom nem ismeri a gyónást, így nincs ilyen titoktartási akármi, amit megszeghetne bárki. Ha kibeszélik az emberek azokat, amit nekik bizalmasan mondtak, azt viszont ismerjük - sajnos. Pletykának hívják. Úgy szoktuk megállítani, hogy ha a pletykáló ember mond valamit, akkor megkérdezzük tőle, hogy megkérdezhetjük-e erről a másik embert is az ő nevének a megemlítésével együtt, esetleg hajlandó lenne-e előtte is ugyanezt megismételni... Aztán vagy leszokik az ilyesmiről, vagy automatikusan elmegy, mert nem tudja folytatni az ilyet.

Mise alatt politizálás - aki pulpitushoz lép akár istentiszteleten, akár házicsoportot vezet, a saját nyugalma érdekében nem politizál. Az egy másik dolog, hogy a közéletnek olyan irgalmatlan nagy részét befolyásolja ma már a politika, hogy nem tud az ember szabadon véleményt nyilvánítani úgy, hogy ne bélyegezhetnék meg azzal, hogy politizál... Na most légy okos... Szeretjük és elfogadjuk egymást és nem feltételezünk rosszat a másikról. Megengedjük egymásnak, hogy bizonyos dolgokról másként gondolkozzon a másik, mint én. Annyi minden van, ami jól működik. Na ha épp itt találunk valamit, ami nem egyezik, hát legalább tudjuk, hogy nem a Mennyben vagyunk, ahol minden tökéletes... Semmi új információ nem került elő. Kerüljük a témát és csá. Annyi minden másról lehet jót beszélgetni.

Teológiailag helytelen tanítás - aki észreveszi, az alkalom közösségi részén odamegy az illetőhöz és rákérdez, megbeszélik és többnyire kiderül, hogy félreértésről volt szó. Ha szarvashiba volt és rájönnek, akkor a követező lehetőségkor az illető helyreteszi a tévedését.

Adomány magán célú elköltését sikkasztásnak hívják. A lehető legzártabb körben kérdeznek rá, ha gyanúba kerül, de ilyen nem szokott előfordulni, mert mindig van elszámoltatás. Elve olyan nyúlhat hozzá, aki már kicsin hű volt. De természetesen a kárt meg kell téríteni.

Az alapvető problémakezelési "menet" az, hogy először négyszemközt kell megbeszélni. Ha az illető nem hagyja abba a bűnt, akkor bevon a másik egy tapasztaltabb embert. Ha ő is úgy ítéli meg, hogy ez tényleg gond, akkor változtatnia kell. Ha nem megy, akkor vezető előtt kell beszélgetni vele. Ekkorra már igazából szinte mindenki vagy tanúja volt annak, hogy az illető bántást vagy kárt okoz több embernek, hogy a vezető általában már elbeszélget vele felkérés nélkül is. Ha ez sem működik, akkor már úgyis tudja a gyülekezet, tehát fel kell vállalni a problémát - és elismerni a nyilvánosságát. Ha ez sem hoz változást - ekkorra már sok közösségi ember beszélt ezektől függetlenül az emberrel -, az illető magától távozik. De legtöbbször már a vezető bevonására nincs szükség, mert magától tovább megy az illető. Aki ennyire nem akar változtatni olyanon, ami a körülötte levőknek kárt okoz, az nem bírja hosszú távon elviselni, ha ezt meg is mondják neki.

A stb.-re nem írnék, az nem tudom, mit takar.