Hogy is van pontosan a Bibliában a "kivettetés a külső sötétségbe"?

A külső sötétség jelentése a teljes pusztulás a feltámadás lehetősége nélkül.

A „külső sötétség” jellemzi az emberiség világának megsötétedett állapotát, különösen vallási értelemben. Az emberiség világa nem élvezi Isten kegyének és áldásának fényét. Nem élnek a tiszta helyes Istennek járó imádattal összhangban.

A világ „a dolgok e rendszerének istene” /Sátán/alatt él, aki „megvakította a hitetlenek elméjét, hogy ne ragyoghasson át a Krisztusról, az Isten képmásáról szóló dicsőséges jó hír világossága”

Ha nem változtatnak, illetve nem ismerik fel Isten tiszta imádatát, és nem is tesznek a Messiási királyság támogatásáért, sajnos a külső sötétség vár rájuk.

Csak hogy itt legyen a kontextus is:

"„Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. 11Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, 12az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” 13A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj, legyen úgy, ahogy hitted!” A szolga még abban az órában meggyógyult"

A külső sötétségbe vetés az ország fiaira, azaz a zsidókra vonatkozik.

Itt a külső sötétség a poklot jelenti. Azaz Jézus azt tanítja, hogy a túlvilágon nincs garantálva származás alapján az hogy jó helyre (Ábrahámhoz, Izsákhoz, ...) kerülsz, hanem csak és kizárólag tetteid alapján ítélik meg hova kerülsz.