Unalmasnak erzem magam keresztenykent. Mas is erez igy?

Ha jól sejtem te írtál korábban is ( https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__.. és ha jól tippelek 16-18 év körüli lehetsz. Úgy tűnsz, mint aki tipikusan a tinédzser "keresem önmagam" korszakát éli és most mindenben bizonytalan.

Szerintem az egyik baj, hogy másoknak akarsz megfelelni. Kilógsz a sorból? És akkor mi van? Olyan nagy baj, hogy nem mész birka módra a többiek után? Hiányzik a hányásodban fetrengés, meg hogy 20 éves már azt se tudd, hány pasival feküdtél össze? Vagy a cigi, hogy időnap előtt menj a sírba? (És ezeket úgy írtam, hogy konkrét példákat tudnék felhozni ismerősi körből...) Amúgy attól, hogy te azt hiszed, minden happy valakinek az életében, mert mondjuk folyamatosan azt posztolgatja a neten, még koránt sem biztos, hogy az úgy is van.

A másik baj meg, hogy valószínűleg nem is érted, hogy mit miért teszel. Nincs meggyőződés mögötte. Ez talán a legnagyobb baj. Te vagy az, aki korábban írta, hogy ebben nőtt fel és ráderőltették, ugye? Őszintén szólva, ez tényleg rossz lehet. Én mindig is tudtam, hogy mit miért teszek, rám nem erőltettek semmit. Ezért, ha valaha rosszul éreztem maga, elég volt visszagondolnom a döntéseim okára vagy elővennem a Bibliát és vigaszt találtam benne. Mikor 10 évesen cigivel kínáltak, már tudtam, hogy szétviszi a tüdőt és függőséget okoz, ezt meg nem akartam. Láttam elég részeg embert, ahhoz hogy tudjam, ezt az állapotot messzire kerülni akarom. (Egy részeg nő különösen visszataszító.) stb. Továbbá olvastam a Bibliát és ha valamit tiltott, akkor magam jártam utána, hogy annak mi az oka és a saját utána olvasássom, megértésem alapján láttam be, hogy nem véletlenül van tiltva. Neked is ezt javaslom. Olvass utána, minek mi az oka. Valamint, döntsd el, hogy milyen ember akarsz lenni! Igazad van, ez a világ koránt sem tökéletes. És ezzel mihez kezdesz, beletörődsz és sodródsz az árral? Ha nem, akkor ne csodálkozz, hogy ki fogsz lógni.

Én először is az istenhitemet, azon belül is a keresztény hitemet tettem szilárd alapokra, arról hoztam egy döntést. A többi utána már egyszerűbb. Mert ahogy Pál is írja: "Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. (1Kor15:32) A hitedet a legfontosabb tisztázni magadban, különben amit teszel, az csupán gyávaságból vagy másoknak való megfelelési kényszerből fakad.

Utoljára pedig: Igaz, hogy a részegség kerülendő, de, adventista vagy, hogy úgy gondolod nem ihatsz alkoholt? Meginni mondjuk egy pohár bort alkalmanként, nem ugyan az, mint meginni egy üveggel naponta. Még Jézus is ivott bort. (Bár, nyilván nem itta magát soha részegre.) Valamint, ha pl. elmész egy diszkóba vagy egy koncertre azzal mi a baj? (Azon túl, hogy egy lánynak vigyáznia kell az ilyen szórakozóhelyeken nehogy bedrogozzák...) Ha nem drogozol, iszod le magad, fekszel össze a pasikkal, akkor miért ne járhatnál el néha szórakozni? Persze, ha az a baj hogy valami pipiskedő bájgúnár, azt mondta "unalmas vagy" mert nem dobtad neki rögtön hanyatt magad, akkor arra csak azt tudom mondani, hogy később majd rájössz, hogy egy ilyen pasi, már másnap megcsalt volna. És kár sírni utána.

"ha ilyen velemenyt mersz kijelenteni valaki maserol."

Ezt nem én találtam ki, pszichológusok mondják.

Abban igazad van, hogy sok mindent ki lehet javítani, sok mindenhez lehet alkalmazkodni.

Na de ha eleve nem illetek össze?

Pl. te havonta csak egyszer szeretnéd, a párod meg minden nap. Te a szelíd, érzelmes szexet szereted, ő meg vadulna.

És ezt még csak meg sem tudjátok előre beszélni, hiszen nem tudjátok magatokról sem, a házasság előtt!

Ebből így nagyon csúnya dolgok IS kijöhetnek.

A legvalószínűbb pedig az, hogy lesz belőle valami gyengécske szex - MIUTÁN összeszoktatok - amit aztán mindketten úgy viseltek el, ahogy tudtok.

Elárulom: a fiú nehezebben fogja elviselni.

" Hiszen nem hívő emberek is tudnak boldog parkapcsolatban elni, akkor mitol több vagy jobb egy hívő par kapcsolata?"

Nem mindegy, hogy a halál árnyéka alatt viszik a tövist ropogni a tűzbe, vagy egy szerető szőlőműves metszegessen néha, hogy hozzunk neki gyümölcsöt és gondja legyen rólunk.

Fiatal vagy és ilyenkor tombolnak a hormonok, de próbalj a barátaiddal valami olyan közös programokat kitalálni ami izgalmas vagy van benne valami önfejlesztő. Terheld le magad amig fiatal vagy. Vállalj szolgálatokat másokért. És sorolhatnám még.

" Mas is erez igy?"

Abszolűt nem. Ha olyan állapotban vagyok akkor visszatekintek az életemre és láthatom a keze munkáját magamon és a sorsomon és ez (mivel abszolút nem valami érdem) olyan mintha facsarná a szivem a hálára. Isten jó és minden erkölcsi parancsa azért van, hogy legyen szeretet ebben a világban.

Menj, próbáld ki, próbálj ki mindent, lehet boldoggá tesz. De egy tanácsot előtte fogadj el tőlem, csalódni fogsz.

Az én családom nem volt vallásos, nem túl rég 25 éves koromban döntöttem el, hogy megpróbálok keresztény életet élni, szóval viszonylag új vagyok benne, nem észt osztani jöttem.

Volt, hogy rengetegszer lerészegedtem, nem adott boldogságot. Akkor abban a pillanatban lehet, de utána rosszabb volt mint előtte.

Volt párkapcsolatom, a szex olyan volt, mint neked egy pohár víz. testi szomjat oltotta, de lelkileg sehova sem vezet. Próbáld csak ki, de hidd el, ha hatan dugnak egyszerre se leszel boldogabb.

Próbáld ki csak a világi örömöknek élni, meglátjuk boldogabbá tesz-e. Szerintem lelkileg jobban megtörne, még mélyebbre zuhannál, és utána nagy lelkiismeret furdalással állnál újra Isten elé, és rájönnél arra amire én: nem ezek a világi ideinglenes dolgok adják az igaz örömöt, és a lelki békét.