Keresztényként nektek is vannak ilyen aggodalmaitok és kérdésetek?

Volt ilyen igen. Volt olyan is, hogy én is kisregényt írtam gyakorira :D Elmondom nem segített senki írása, csak 1 Bibliai részlet.

Volt olyan is, hogy férfi létemre bőgve imádkoztam, de olyan is, hogy a gyülekezetben buktam ki, meg öntöttem ki a lelkem mindenki előtt, és a templomba kiabáltam a pásztorommal, hogy nem ismer engem hagyjon békén.

Ezek tipikus lelki vívódások, legtöbb keresztény átmegy rajta, fiatalon főleg előjön. Maradj Istennel, és hamar átvészeled, ahogy én is tettem. :)

Zsolt 1:1 Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;

Aki viszont bűnösök útján jár annak még ha boldognak is látszik akkor sincs a saját kezében a boldogsága. Csupán annyi, hogy Isten nem rögtön ítélő diktátor hanem bánkódik a gonosz miatt és azt akarja, hogy mindenki megtérésre jusson. Egyszer meghalunk >>> azután <<<< az ítélet. (Zsidó 9:27)

Minden akarat amely nem egyezik Isten akaratával csak a szenvedést gyarapítja ebben a világban.

A tisztaság nem szégyen hanem erény. A testi vágyak kiélése nem rossz dolog, de csak abban a formában és keretben amelyben Isten tervezte. Nem 2-3, meg 100 emberrel hanem egyetlen ellenkező nemű emberrel.

Szia! Én annyi mindenen átmentem megtérésem előtt, hogy bizony nagyon sokszor eszembe jutott, hogy miért nem hamarabb történt meg? Miért kellett ennyi ideig Isten nélkül lennem? Amikből te kimaradtál, azt én valószínűleg átéltem és hidd el, hogy szívesen venném, ha nem így lenne, mert mindennek van következménye.

Nem fogok neked papolni, ne félj, csak én pontosan tudom, hogy nem tudod, hogy mit is hiányolsz. :(

Én megbántam a megtérést. Az ivás meg a buli biztosan nem tesz boldoggà és én nem támogatok semmilyen dolgot ami kárt tesz az ember személyiségében, de nekem személy szerint összehasonlíthatatlanul jobb lett volna ha kihagyom a megtérèst (Igen, akkor nemcsak az ellenkezővel, hanem a saját nememmel is..).

Az egyetlen erő ami a hitben tartott az a pokoltól való félelem volt, de amióta azzal szembeszálltam azóta látom hogy az a fajta elfogadás és engedelmesség mit is okozott a személyiségemben.

Hiába érzem az isten szeretetét, nem tudom becsülni semmire, csak arra jó hogy éppen ne omoljon össze a személyiségem, magyarul csak meghosszabbítja a szenvedést.

Mondtam az istennek hogy ha nem tudja ezt elfogadni akkor menjen el. Még nem ment.

Én nem fogom azt hirdetni hogy az istenhit eredendően rossz, de amikor azzal találkozok hogy a különböző vallásos gondolatok, írások olvasása közben újra és újra érzem azt az erőt ami olyan ismerős a hívő koromból akkor mindig kialakul bennem az ellenerő és ezt formába is öntöm adott esetben.

Van egy jó hírem! Istenhez való megtérés nem azt jelenti, hogy azonnal le kell mondanod mindenről, mert ő is tudja, hogy nem tudsz. Azt nem Isten, és nem a keresztények, hanem a vallásosak plántálják az emberek agyába, hogy csak akkor van közöd és jogod Isten felé fordulni, ha erkölcsös életet élsz. Nem, ez nem így van. Ha arra vársz, hogy majd megjavulsz, és Istennek tetsző életet élsz, és csak akkor áll szóba veled, akkor ez sosem fog eljönni, mert te is kényszernek érzed. Azt hiszed semmi keresnivalód a közösségben, mert nem élsz szent életet.

Isten nem közösít ki!!! Ezt kell felfognod.

A megtérés nem azt jelenti, hogy mindenről azonnal le kell mondanod, nem is várja el. Azt jeleni felé fordulsz és elfogadod a segítségét, mert egyedül gyenge vagy. Olyan mint apád. Apád sem tagad ki, ha fiatalon elköveted a bűneidet, tévedéseidet, hibáidat, ha kipróbálsz dolgokat.

Ne mondj le róla, mert nem kell rögtön lemondanod miatta, majd közben rávezet és segíteni fog. Lehet egy év múlva, lehet húsz év múlva. De csak azért ne mondj le róla, mert szerinted te nem élsz hozzá méltó életet.

Nincs ilyen, hogy "Istenfélő". Beba..na ha félni kéne tőle, ki akar egy olyan apával együtt élni akitől félni kell?

TE azt érzed most, hogy nem vagy hozzá méltó, de ne emberi szemlélettel nézd, csak mi emberek ítélkezünk így. Ennél sokkal magasabb és bölcsebb Isten.

Képzeld el azt a szituációt, mikor két kis óvodás játszik a homokozóban, és egyszer csak összevesznek egy homokozó vödrön, és az egyik a másik fejéhez vágja a vödröt. Ettől ugye a padon ülő anyukák felszisszennek, és mosolyogva lecsitítják őket. De nem fogják ezért kitagadni és árvaházba adni a gyereküket.

Te most még csak egy óvodás vagy Isten szemében.

Kedves kérdező és #8!

Ti nem vagytok megtérve, egy csepp bibliai hitetek sincs, s főleg nem ismeritek személyesen a Megváltót, ami pedig minden hívőnél megvan.

Térjetek meg a bibliai hit szabadságába kegyelem által, s vetkőzzétek le a Törvény cselekedeteit, mert az csak a kínlódást növeli az életetekben!!!

#5 Félelemből nem lehet megtérni!!! Ahol szeretet van, ott nincs félelem. Isten maga a szeretet!