Érdekelne más vallások hívőinek a véleménye. Ti mit gondoltok az en vallasomrol? Én buddhista vagyok és nem tudom, hogy lehet olyan suletlensegekben hinni mint amiben ti hisztek.

esetleg ne a székletek fölött merengj 9-10, hanem a tanítása felett

- lehet, hogy többre mész vele

"hanem a tanítása felett"

Amikor ezt csinálta, akkor már nyilvánvalóan elmebeteg volt.

Akkor viszont el lehet gondolkodni, hogy vajon meddig értelmesek a tanításai? Tehát meddig volt a gondolkodása egészséges?

Még az is elképzelhető, hogy kezdettől benne volt az elmebetegség, csak nem jött elő, ill. nem vitte olyan helyzetbe, mint az élete végén.

Viszont ezek kapcsán azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon Jézus (ha létezett), vajon mennyire volt egészséges gondolkodású?

Aki azt várja, hogy mikor végzik már ki, ott valószínűleg van valami gond.

Kedves kérdező! Keresztyénként a véleményem: egészségedre!

Ha buddhistának tartod magad és komolyan is gondolod, akkor van esély arra, hogy megvilágosodj. Van rá pár életed...

"a Messiás elfogadásával képes megszabadulni" - kevés lesz az... igen, és a követésével - ami viszont szolidáris a többi világvallás tételeivel. "ha le nem mondtok mindenről, amitek csak van, nem lehettek a tanítványaim!” Lukács 14.33

A buddhista és a keresztény kimondottan hangsúlyosan: lemondás alapú vallás. Szemben az áldozati típusú vallásokkal

Kedves kérdező!

Hogy a te szavaddal éljek: el sem tudnék nagyobb "sületlenséget" képzelni, mint hogy beáldozzam az életemet egy olyan elgondolás bizonyítására, amire sem az elmélet első híve, sem senki más nem volt képes!

Az egész buddhizmus kitalációra, egy fikcióra épülő vallás, aminek a célkitűzése az, hogy a teljes semmiben találja meg az egyén a mindenséget! Az egyén feláldozza a szuverenitását a mindenben való feloldódásért, mert úgy képzeli, csak ez hozhatja el számára a teljes békét és boldogságot.

A buddhizmus gyakorlása elszeparálja a gyakorlóját az emberi élet minden szegmensétől, és a szabad akarattal rendelkező ember lehetőségeinek teljességétől, egyet kivéve: a kizárólagosan önmagáért való létezést! A buddhizmus a korlátlan énközpontúság vallása; s a célkitűzését részben saját életükben megvalósító emberek a világ legegoistább emberei!

Amit a buddhizmus ajánl: a belső béke megvalósítása, s ehhez az egyetlen eszköz, amit fel tud mutatni: a teljes elszigetelődés mindentől és mindenkitől, aki és ami elérheti az embert, megérintheti, hatással lehet rá és a körülményeire! (Mi sem könnyebb, mint egyedül békességben lenni!) Totális érzelmi elszigetelődés minden embertől, minden kommunikációtól, minden kapcsolódástól, minden energia-cserétől, minden frisstől, mástól, érdekestől, élvezetestől. Az emberi élet és létezés negatívumaival: szenvedéseivel, fájdalmaival, küzdelmeivel, harcaival együtt elhatárolja magát mindentől, ami értékes, szép, jó, örömet okoz és hasznos az egyén életében: társas kapcsolatok, szeretet, szerelem, testi egyesülés, utódnemzés, tanulás, fejlődés és új dolgok megismerése, siker és győzelem megélése.

A buddhizmus egy, a teremtésben minden természetes rendszer ellen működő rendszer, egy beültetett idegen test az élő testben. Egy szikla a világ szellemi áramlásában; egy kerékkötő az emberiség szekerén. Egy rákos sejt a szövetben.

A buddhizmus egy olyan zárt rendszer, amely önmagából táplálkozik és önmagáért él, amely semmilyen más rendszerrel nem kompatibilis. Ezt jelzi az üzenete is: "Élni és élni hagyni!", ami annyit tesz lefordítva: "ÉN élek, te nem, ezért hagyj békén, semmi közöm hozzád!"

A buddhista vallásgyakorlat teljesen "rendszeridegen": a belső állandóságot célozza meg egy folyton változó világban, a folyamatos fejlődésre determinált emberben, amely a buddhizmus útján csak a teljes rugalmatlansághoz, megkeményedéshez, végső soron törékenységhez juttathat el. Amelyik élőlény elveszti a rugalmasságát, egyben elveszíti az alkalmazkodási és túlélési képességét is, így elpusztul. E vallás követője kővé válik. A buddhizmus végeredménye a halál. Méghozzá a legszörnyűségesebb vég, a lélek halála. A buddhizmus istene kimondatlanul is maga a Halál. Mindenki, aki a buddhizmusnak létjogosultságot biztosít a saját életében, a halál fennhatósága alá kerül, s a halálnak biztosít területet egy élővel teli világban. A buddhizmus gyakorlatilag egy életellenes vallás, amely mindezekből egyértelműen látszik.

Ezért személy szerint úgy vélem, hogy a legkártékonyabb vallás mind közül, aminek a burkolt célkitűzése minden élő lélek elpusztítása.

A buddhizmus mára kultúrávà alakult. A "semmi" dicsőítésének a kulturája, amely piedesztálra emeli a csak önmagáért létező Szuperegót úgy, hogy képmutató módon azt hazudja, arra törekszik, hogy az egót feloldja a "semmiben", hogy így az a "minden" részévé váljon!

A buddhizmus a totális lázadás minden ellen, ami él, értelmes; lázadás minden természeti törvény és az emberi természet ellen; lázadás minden funkcionális, minden működő ellen. A buddhista belül önmagàban bojkottál minden élőt és értelmes létezést, így gyakorlatilag önmagát is. Önként lemond a szabad akarata által neki adatott teljes szabadságáról, s rabszolgává teszi magát egy elvnek. De ez a legszörnyűbb rabszolgaság, mert a test mellett a lélek, így a teljes ember meg van kötözve. A buddhizmust gyakorló ember odaadja az összes valóságos kincsét és minden lehetőségét egy illúzióért, minden reményét egyetlen fikcióért: ha eléri a nirvánát, eléri a teljes boldogságot.

A buddhizmus egy ördögi kört hoz létre a gyakorlója életében. A gyakorlatok végzése közben érzett nyugalom egyre nagyobb kontrasztot generál ezen állapot és az egyén életének többi területe között (mind időben, mind térben). Ennek a vallásnak a gyakorlása kiéhezteti a lelket, ami egyre több impulzusra vágyik, így egyre több vallásgyakorlás szükséges az elhallgattatásához, a kényes egyensúlyi állapot fenntartásához. De az emberi termèszet egyre elkeseredettebben küzd a jogaiért, amire a válasz a még kegyetlenebb leuralás, aminek a következménye egy idő után az emberi tudat meghasadása. A tudaton belül létrejön egy leigázó és egy leigázott. Egy megtört, reményvesztett én, akinek az egyetlen vágya egy idő után, hogy az elmúlásba menekülhessen, és egy elérhetetlen célért futó halálosan fáradt másik, akit már semmi más nem érdekel, csak az az egy, hogy a "semmit" elérve végre feloldódhasson a mindenben, és pihenhessen. Mindkettő közös célja az elmúlás, ami csak a halálban teljesedhet be.

A buddhizmus a legistentagadóbb vallás. Sem a célkitűzése, nem feltételez Teremtő és Élő Istent, sem a célhoz vezető út nem teszi szükségessé egy Mindenható Isten létezését, sem segítségét, pláne megváltását. Az önmaga létjogosultságát fennen tagadó "személyes egót" ülteti a létezés trónjára, neki tulajdonítva minden erőt, hatalmat, intelligenciát és bölcsességet, hogy legyőzve a fizikai és szellemi testet és a teste szükségleteit, öröklétbe és mindenhatóságba juttassa.

A buddhista vallás célkitűzése maga a Teremtő meggyalázása: tagadva a valóság létezését jelentéktelennek bélyegzi a teljes teremtést: a látható világot és a szellemi birodalmakat, nevetségessé teszi az emberi létezést és célját. A buddhizmus gyakorlása a Megváltó áldozatának meggyalázása, az ember, Alkotójától kapott szabad akaratának és az emberi létezés céljának sárba tiprása.

Az él a köztudatban, hogy a buddhizmus békés vallás. Igen az, amíg meg nem kérdőjelezed a létjogosultságát.

Az mondják, hogy a buddhisták békés emberek, a légynek sem tudnának ártani (persze, a légynek nem). Igen, ez igaz addig, amíg békén hagyod.

Úgy hírlik, hogy a buddhizmus békés, toleráns vallás, jól megfér más vallások mellett. Igen, mellett. Amíg valaki be nem sétál a felségterületére, hogy csorbítsa az érdekeit, mert akkor a sajátos buddhista harcmodorral találja szembe magát.

Azt is mondják, hogy a buddhizmus legalább nem térítő vallás. Dehogynem! Csak más a technika: alattomosan hamis boldogságot ígér a követőinek, s békességben leélt életet. Valójában amekkora mértékben adod át életed minden területét, tested, lelked, idődet, a térben elfoglalt helyedet, gondolkodásodat, olyan mértékben részesülsz az ígéretben!

Azt mondják, a buddhizmus mindent ingyen ad, nem kér érte ellenszolgáltatást, csak használd, amit tőle kapsz! De csak akkor tudod használni az ajándékait, ha önmagadat már odaadtad előtte neki teljesen...!

Saját személyes tapasztalataim szerint a buddhizmust gyakorló emberekben a következő jellemvonások dominálnak: kegyetlenség, irgalmatlanság, szeretetlenség, hideg számító gondolkodás, csökkent igény társas-és szeretet kapcsolatokra.

Minden vallás közül ennek gyakorlói között vannak a legtöbben, akik távol maradnak a természetes szexualitástól, utódnemzéstől, s itt a legtöbb a homoszexuális, biszexuális, valamint a nemi identitásában a nemek közötti határ közelében tartózkodó ember.

Csak képzelj el egy világot, amiben a buddhizmus a világot egyesítő vallás! Egy-két nemzedék alatt megoldódna a világ túlnépesedési problémája.

Ez a saját személyes véleményem.