Isten azért alkothatott egy gonosz angyalt, mert különben nem tudott volna kihez képest jó lenni?

"És akik pédául szadistának születnek, ők nem kaptak Istentől lelkiismereter?" - de kaptak! Szálin, Lenin, Hitler és a többi tömeggyilkos is.

Csakhogy Aóa lelkiismeretet képezni kell, mert különben félrevezethet. Ingatag vezető, ha nem a helyes irányadó mértékek, vagyis nem az igazság szerint van képezve. A fejlődésére rossz hatással lehet a környezet, a szokások, az imádati forma és a különféle viselkedési módok. Ezek alapján a helytelen irányadó mértékek vagy értékek alapján ítélheti meg a dolgokat helyesnek vagy helytelennek. Erre a János 16:2-ben találhatunk egy példát, ahol Jézus megjövendölte, hogy az emberek még meg is ölik Isten szolgáit, úgy gondolván, hogy ezzel Istent szolgálják. Saul (a későbbi Pál apostol) mondhatni gyilkos szándékkal indult Krisztus tanítványai ellen, és közben azt hitte, hogy ezzel buzgón Istent szolgálja.Itt ír erről:Cselek 9:1; Galat 1:13–16.

A lelkiismeret olyannyira megromolhat, hogy többé nem mondható rá, hogy tiszta és érzékeny. Ekkor ugyanis már nem tud figyelmeztetni, vagy nem tud biztonságos vezetést nyújtani ("Minden tiszta a tisztáknak. De azoknak, akik beszennyezettek és hitetlenek, semmi sem tiszta, mert az elméjük is, és a lelkiismeretük is szennyezett." Titusz 1:15). Az ilyen lelkiismeretű ember viselkedését ekkor már nem a jó lelkiismeret vezérli, hanem a leleplezéstől és a büntetéstől való félelem. Pál beszél a bélyegzővassal megjelölt lelkiismeretről. Ezzel arra utal, hogy az ilyen lelkiismeret hasonló az égett húshoz, amelyet megkeményedett szövet, heg borít, és amelyben nincsenek idegvégződések, s ezért teljesen érzéketlen ("Ez a képmutató emberek hazugságai miatt van, akiknek olyan a lelkiismerete, mintha bélyegzővassal lenne megjelölve. 1Timóteusz 4:2) ez magyarázat lehet arra, miért válhat valaki akár szadistává, akár tömeggyilkosá.

A lelkiismeret nem vezet félre, hanem szándékosan lehet elrontani. Sztálin látta magában a képességet hogy leuralja a környezetét és tudta hogy ez által olyan hatalomra tehet szert ami fényévekre van a nyomortól ahonnan jött de azt is tudta hogy ehhez félre kell dobnia a morált. A másik lehetőség a "normál" élet lett volna ami akkoriban elég savanyú volt.

De sztálint nem a lelkiismerete vezette félre. Ő döntött és cselekedett. Ha a lelkiismerete megromlott akkor az ennek a következménye volt éa nem az oka.

Hát ezt mondom hogy nem tudjuk belátni hogy honnan került bele az a gonosz hajlam, mert oké az apja is az volt, de abba hogyan került? Meg az ő apjába hogyan? Erre mondhatják hogy hát az ördögtől. Oké de abba hogyan került? Isten rakta bele? Ha igen akkor az azt jelenti hogy az istentől van a gonosz. Ilyen istenben milyen módon higyjen az ember? Ha viszont nem akkor hogyan? Vagy elfogadjuk a szabad akarat misztériumát vagy nem tudunk válaszolni a kérdésre.

"Pont hogy nem, mivel a jó nem egy abszolút fogalom, hanem relatív."

Ha a jó relatív fogalom, akkor viszont nincs Isten (mivel Isten az abszolútum, a tökéletesség, tehát az abszolút jó, szép és igaz). Ha pedig nincs Isten, akkor nem alkothatott gonosz angyalt sem - meg mást sem.

Tehát vagy elfogadod, hogy a jó nem relatív - mert Istenhez, abszolút jóhoz mérhető. Vagy azt mondod, hogy a jó relatív és ezzel tagadod Istent.

Ezt az ellentmondást érdemes lenne feloldanod magadban és a kérdésben.

Visszatérve az eredti kérdésre, a válasz nagyon egyszerűen bizonyítható matematikai eszközökkel:

Tegyük fel hogy létezik jó és jobb élethelyzet (egyelőre nem lelki értelemben), pl. Pisti és Ádám szeretik a tortát, Ádámnak 2 van, Pistinek csak 1, ekkor nyilván Pisti rosszabbul áll, azaz Ádámnak jobb.

Ha valaki most jó akar lenni Pistivel, akkor ad neki egy tortát, hogy ugyan olyan boldog legyen mint Ádám. Gyakorlatilag egy létező személy (ember/Isten/angyal) jósága attól függ, hogyan változtat egy másik személy állapotán. Ha javít rajta (azaz a "jó" fogalom DERIVÁLTJA pozitív), akkor a személy aki ezt előidézte már csak jó lehet. Ha viszont ront rajta, azaz az a változás deriváltja a másik ember számára negatív, akkor rossz az a személy.

Ezzel levezettük hogy létezik jó és rossz személy.

Tehát a kérdést úgy fogalmaznám: miért nem egyenlő mindenki? A válasz nagyon egyszerű. Így nem tudnánk bizonyítani jóságunkat. A Mennyországban a túlvilágon majd egyenlőek leszünk, de az még odébb van.

"A jó lehet abszolút és relatív is."

Tévedés, a jó és a rossz viszonyfogalmak, akárcsak a kisebb-nagyobb, magasabb-alacsonyabb, kint-bent. Ha nem létezne "rossz", akkor nem létezne "jó" sem, csak párban van értelmük, mert a jelentésük a viszonypárhoz viszonyítva kap értelmet.

Az, hogy szerinted a "jó" lehet abszolút is, a saját vallási agymenésed szüleménye.

A szabad akaratról: ideje lenne végre felfogni, hogy egy mindenhatóval szemben nincs olyan, hogy "szabad akarat", mivel minden csak és kizárólag úgy történhet, ahogyan a mindenható tervezte, ezért hívjuk mindenhatónak. Tehát ha azt gondolod, hogy a te akaratod szabad lehet egy mindenható akaratától, akkor neked is minimum mindenhatónak kellene lenned.

Egy mindenható csak és kizárólag úgy tudja korlátozni magát, ha végleg lemond a mindenhatóságról, de ez önagában véve eléggé paradoxonként hat, mert ezzel saját minőségét szüntetné meg (olyan ez, mint egy öngyilkosság).

28-as: Ez így nem jó logikailag, matematikailag meg főleg. Ugyanis felteszed egy élethelyzetről hogy jó vagy rossz(ergó kevésbé jó) hogy bebizonyítsd hogy van jó és rossz. Nem indulhatsz ki abból a feltevésből amit bizonyítani akarsz. Konkrétan: akinek kevesebb tortája van, azaz annak kevésbé jó = rosszabb. Na itt már bukta. Pont azt bizonyítottad be, hogy a jó hiánya a rossz, vagy megfordítva a rossz hiánya a jó (azért "jobb"/ "nem rosszabb" a másiknak mert neki nincsen kevesebb tortája"). Ha a jó önmagában értelmezhető lenne, akkor tortát adni valakinek ugyanúgy jó cselekedet lenne mint elvenni, mivel a jó csökkenése is jó és a jó növekedése is jó. Mivel az abszolút állapot(ebben az értelemben) azt jelenti, hogy bármit csinálsz, az állapot fennmarad. Ez bizonyos vallásos emberek gondolkodásával: Isten bármit csinál, az jó.

Itt pedig elmondanám én hogy gondolom. Az hogy Isten jósága abban áll, hogy bármit csinál az jó lesz, az hazugság. Sokkal inkább: Isten azért nevezhető jónak (teljes értelemben) mert bár mindent megtehet, mégis a jót teszi. Az ember és minden teremtménye a saját képére lett teremtve, azaz szabad, csak nem olyan szinten mint Isten. Sátán a saját szabadságát gyakorolta, mikor fellázadt. Isten nem úgy teremtette meg, hogy lázadjon, hanem az ő személyes döntése volt.

Persze semmi értelme az egésznek amit mondtam, ha nincs megfogalmazva hogy a jó konkrétan mit jelent. A jó: ahogy Isten elvárja a dolgokat. Mitől jó? Mert a szabadság olyan gyakorlásában mutatnak utat, ami segítségével a teremtmények végülis harmóniában élhetnek. Mi erre a bizonyíték? Ez személyes, szerintem a történelem pl. jó példa hogy a nem belátó viselkedés csak szenvedést eredményez.