Isten azért alkothatott egy gonosz angyalt, mert különben nem tudott volna kihez képest jó lenni?
"Pont hogy nem, mivel a jó nem egy abszolút fogalom, hanem relatív."
A jó lehet abszolút és relatív is.
"Ha nincs egy viszonyítási alap, akkor nincs mihez képest jónak lennie valaminek."
Isten az abszolút jó, hisz az ő jóságát nem viszonyítod egy még felsőbb jóhoz, hisz Isten a legfelsőbb jó. Isten az abszolútum. Az isteni abszolútumhoz viszonyítjuk a mi jó és rossz felfogásunkat. De úgy is mondhatjuk, hogy a jó hiánya (Isten hiánya) a rossz, így a jó megint abszolútum lesz
Szia
Bocsássa meg neked Isten a tudatlanságodat :-(
A kommented. Hogy juthat eszedbe az, hogy Istent a tökéletlen gondolkodásod mércéjével méred???? Ő ezt válaszolja neked, a kérdésedre és a kommentedre egyaránt:
"Mert ha valaki úgy gondolja, hogy ő valami, holott semmi, becsapja magát. De mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor a saját tettei miatt fog örülni, és nem amiatt, hogy másokhoz viszonyítja magát. Mert mindenki a saját terhét fogja hordozni.
Ne vezessenek félre titeket: Istent nem lehet becsapni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is. Aki a testével összhangban vet, romlást fog aratni a testéből, aki viszont a szellemmel összhangban vet, örök életet fog aratni a szellemből." Galata 6:3-5,7,8
Pál apostol arra figyelmeztet, hogy milyen komoly veszéllyel jár, ha valaki megpróbálja kicsúfolni Istent.
"pl. a jó cselekedet abszolúte is értelmezhető"
Ez nem igaz. A jó cseledet pont attól jó, mert egy kevésbé jó helyzeten javít. Ha nem lenne min javítani, nem lenne mit jó cselekedetnek hívni.
"Isten az abszolút jó, hisz az ő jóságát nem viszonyítod egy még felsőbb jóhoz, hisz Isten a legfelsőbb jó"
Nem csak felsőbb valamihez lehet viszonyítani.
De gyakorlatilag ezzel visszakanyarodunk a kérdésemhez. Hiszen ha minden ami létezik, jó lenne, akkor nem lehetne mihez képest értelmezni valami legfelsőbb jót, hisz minden egyformán az lenne.
" Hogy juthat eszedbe az, hogy Istent a tökéletlen gondolkodásod mércéjével méred????"
Mi volt tökéletlen a gondolkodásomban?
"De úgy is mondhatjuk, hogy a jó hiánya (Isten hiánya) a rossz, így a jó megint abszolútum lesz"
Ez meg amúgy - már bocsi - teljesen értelmetlen. Ha valami nem jó, az még nem feltétlen rossz. Mint ahogy Isten hiányából sem következik a rossz.
Például sok ateistát ismerek akik attól függetlenül hogy az életüket Isten teljes hiányában élik, mégis jó emberek. Pedig ha a logikád igaz lenne, akkor náluk rosszabb már nem is szabadna hogy létezzen.
"Mi volt tökéletlen a gondolkodásomban?" - az egész, az ahogyan gondolkodol és ahogyan azt levezeted....ne szálj perbe a Teremtőddel úgy, hogy abszolút nem Ismered. Mielőtt kérdőrre vonnád, vagy kigúnyolnád, vedd elő a számodra általa megíratott könyvet és alaposan kutasd, keresd a gondolkodásmódját, és ha Ő is úgy akarja, méltónak(érdemesnek), talál és feltárja neked, akkor megismerheted, és soha többé nem merül fel benned ekkora tudatlanságot tükröző kérdés.
Ezért írtam, hogy bocsássa meg neked.... Istent nem lehet megcsúfolni.
Azt is írja, hogy összeomlás előtt büszkeség jár....
Nem szálltam perbe senkivel. Egyszerű kérdés, szimpla logikára alapozva.
Mi a gond vele?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!