Isten miért teremtette ilyen nagyra az univerzumot, hogyha a nagy részét semmire nem tudja használni senki sem?

„Eben az esetben is elég lett volna annyi hidrogént teremteni, amennyi egy naprendszerhez elég, + még némi kiegészítő anyagot.

Ez még mindig ezermilliárdszoros pazarlást jelent, így is.

Ha az emberiség ennyit pazarolna, akkor 1000 év alatt sem teremne meg egyetlen szem rizs sem az egész Földön.”

De nem az ember a lét végső célja és értelme, még a Biblia szerint sem! Miért gondolod, hogy valami szükségtelen csak azért, mert az ember nem közvetlenül nem kezd velük semmit? Azt a Biblia sem tanítja, hogy minden az emberért lett, ez óriási tévedés. Az ember részét képezi a létezésnek, és az isteni szándékban ugyan van egy kitüntetett szerepe, de ez nem azt jelenti, hogy a dolgok az emberekért léteznek.

Ennyi erővel elfelé is kifogásolhatod, miért van szükség atomokra, meg kvarkokra, meg mezőkre, miért nem állunk folytonos anyagból, amit a teremtő erő mozgat? Azért, mert valami teremtetett, az nem azt jelenti, hogy MAGIC! és kész. Ez egy értelmetlen gondolat, mert akkor semminek nincsen szerkezete és funkciója, tehát tartalma sem. A teremtésnek aktusa nem erről szól, ehhez nem kell Istenben hinni, ezt abból is be lehet látni, hogy az ember hogyan teremt meg dolgokat.

Ezzel most csak annyit mondtál, hogy AKÁR lehet valami más értelme is az egésznek.

Nem fogod fel, hogy a világ annyira óriási, és annyira nincsen semmi benne - nem hogy még valami hasznos - hogy ha ez teremtett, akkor ott valami nagyon félrement.

Szerintem te nézed nagyon szűklátókörűen. Az Univerzum az emberi léptékben tűnik üresnek. A vákuum nem üres, állandó kvantumnyüzsgésben van, és van nagyskálás szerkezet is a galaxishalmazok léptékében. Csak azért, mert egy olyan mérettartományban létezünk, amivel minden elérhetetlen távolinak vagy jelentéktelenül aprónak tűnik, még nem lesz a kozmosz egy illúzió.

Mondom, ne emberi haszon meg célok mentén tekintsd ezt, ez nagyon gőgös hozzáállás.

"A vákuum nem üres, állandó kvantumnyüzsgésben van"

Igaz - csak éppen ezt semmire nem lehet használni és nem is használja senki.

"és van nagyskálás szerkezet is a galaxishalmazok léptékében"

Ez is igaz, és ugyanez vonatkozik rá.

Ez még leginkább szappanhabra hasonlít... és a végtelenségig nem lehet gyönyörködni benne.

Más értelme meg nem nagyon van.

Miért nem ölöd meg magad? Semmi hasznod az égvilágon, és porszem léted nem bír jelentéssel a kozmikus skálán. A szenvedésed hiábavaló, az örömöd tartalom nélküli. Mit hazudod a világnak itt, hogy jogod van élni, vagy hogy számit, hogy mennyit szenvedsz? Mire megy veled az emberiség, hisz nem roppanunk bele, ha te nem lennél.

Erről válaszolj nekem őszintén, mert jelenleg úgy érzem, hogy erről akarsz engem meggyőzni.

Az én életemnek van értelme.

Céljaim vannak, amelyeket úgy is meg tudok valósítani, hogy nem használok el hozzá a szükségesnél ezermilliárdszor nagyobb erőforrást.

Egy isten mennyivel kevésbé hatékony nálam?

És egy végtelen hatalmú isten?

Nem igazán tudom elképzelni, hogy egy ÉRTELMES lény csak azért dobott össze egy ilyen világot, hogy gyönyörködjön benne.

Ill. ha mégis ezért dobta össze, akkor meg sok gyönyörködni valója nincsen, mert a befektetett erőforrásokhoz képest igencsak ronda!

De látod, az én szempontomból akár teljes pazarlás is lehet a te léted is. Az életednek azért van értelme, mert te megtöltöd tartalommal. Az, hogy dolgoknak értelme van, tudatos döntés következménye. Semminek nincs értelme önmagától, a tudat teszi azzá. Így van ez a te életeddel, vagy minden emberével, a háborúval, a napsütéssel, vagy az egész kozmosszal. Ahogy a saját létünknek, úgy a kozmosznak is mi adunk értelmet, ezért az emberi élet jelentősége kiterjed az Univerzum pereméig.

Nyilván dönthetsz úgy is, hogy számodra a világ nem több véletlen események különös sorozatánál, melyben léted is puszta összjátéka a valószínűtlen eseményeknek. Sőt, még az is lehet, hogy egy ilyen jól felépített gondolatrendszerre komoly tudományos vívmányok alapulnak.

Én nem is vitatom el ezek igazságtartalmát. Én teljes mértékben helyt adok az ősrobbanásnak, meg az evolúciónak is. De mégis úgy hiszem, hogy egy ilyen világkép jó egy dologra, de nagyon rossz másra. Egy erre alapozott létfilozófia rettenetesen lejt a nihilizmus felé, mert az emberi értékek nem képezik részét (vagy nagyon nehéz beleintegrálni). Márpedig nem vagyunk tisztán tudatos lények, van egy természetünk, ami szerves része a létünknek. És ehhez a természetünkhöz hozzátartozik, hogy értékrendet alkotunk, hogy eligazodjunk a világban: a dolgoknak jelentést adunk, és felállítunk a jelentések között egy viszonyrendszert, aminek segítségével képet alkotunk a világról. Ennek a képnek nem kell objektívnek lennie, és nem kell, hogy mindent racionálisan leírjon. Ha a szenvedésünk mértékét csökkenti, és a környezetünk sem szenved tőle, már alkalmas lesz rá. De ehhez értékrend kell.

Visszakanyarodva az eredi kérdésre, hogy miért teremthetett Isten egy ilyen nagy világot: nem kell erre tökéletes racionális magyarázat. A vallás nem arról szól, hogy hogyan működik a világ részletekbe menően, hanem hogy hogyan cselekedjen a mindenkori ember. És ehhez annyi kell, hogy el tudja helyezni a saját létének jelentését a létezés egészében. Márpedig az a fontos, hogy az ember kitartson, és ehhez pedig az kell, hogy a szenvedésén felülemelkedjen azáltal, hogy létének tartalmat ad, amiért a szenvedés viselése is értelmet nyer.

Persze ott a másik ösvény is, hogy semminek nincs semmi értelme, és az egyetlen dolog a pillanatnyi igények kielégítése, minél több örömforrás megragadása. De az élet arról tanúskodik, hogy ez az ösvény csak részleges megoldás. Az agy jutalmazó rendszere az értékek elérésére sarkall. Ha nincs értékrend, akkor nincs dopamin-trigger, és ilyenkor maximum a helyettesítő megoldások maradnak, drogok, kicsapongás. De sajnos az agy jellemzően hozzászokik a pótlékként használt módszerekhez, és ezért nagyon jellemző, hogy ez önpusztításig fokozódik.