Máté 13:24-30 --> ki hogyan értelmezi? Érveket is kérek. Pontosan mi a jó és a rossz mag? Emberek? Lelkek? Más? Máté 13. fejezetben a "mag" pontosan mi? Mire érti Jézus? Pontosan mire? (érveket).

"Még egy kérdés: hogyan, mi alapján lehet megkülönböztetni azt, hogy az adott beszéd, tanítás, "ige" stb. az honnan jön, azaz ki/vagy mi a forrása? Más szóval Istentől vagy az ellenségtől jön-e. A sátán megtévesztőképessége sajnos nagyfokú, ezért a kérdés."

Nem könnyű a kérdésed. Sajnos a Sátán annyira ravasz, hogy emberi képességekkel lehetetlen lefülelni, de éppen ezért küldte el Isten a Szellemét. Éppen ezért a legegyszerűbb módja a megtévesztés elkerülésének, ha az ember a legapróbb dologban is Istentől igényli az útmutatást, ha bibliai, spirituális dolgokról van szó, vagy érinti azokat. A Biblia Isten Beszéde. Ez azt jelenti, hogy a Biblia jó, és aki belekapaszkodik, az nem fog elsodródni az igazságtól. Amit a Biblia feketének mond, azt mi nem árnyalhatjuk szürkévé, különösen nem fehérré. Például, ha bűn van egy ember életében, amivel nem tud elbánni, akkor nem az a megfelelő megoldás, ha a bűnt relativizálja. A gyógyulás felé a legelső lépés az, hogy elfogadjuk az orvos diagnózisát, és csak utána jöhet a gyógymód. Aki azonban nem fogadja el a diagnózist, az soha nem fogja alkalmazni a gyógymódot sem.

Fontos kérdés a bizalom. Az ember nem lehet Istennel szemben bizalmatlan büntetlenül. Éppen ezért Tőle kell kérni a védelmet, és várni kell a válaszára. Ha az ember Isten felé nyitott, de nem ugrik az első isteni válasznak tűnő gondolatra, akkor jól teszi. Jobb, ha az ember kicsit lassabban reagál a kelleténél, mintha túl gyorsan teszi ezt. Aki gyorsan akar dönteni, az hamar melléfog. Jézust az tudja követni, aki mögötte halad. Ha előre szalad, akkor már nem látja, és eltévedhet. Arra kell számítani, hogy Isten nem hagy bennünket válasz nélkül, ha megszólítjuk. Ám ez kicsit olyan, mint a sakkozás. Minden egyes lépést át kell gondolni, mert bizonyos lépések hatásai visszavonhatatlanok. Ha például kiütik az ember királynőjét, akkor a hiánya akár pár lépésen belül is mattot eredményezhet. Bizonyos kérdésekre hamarabb kapunk választ, mint másokra. Vannak az életünkben aktuális és életbevágó kérdések. Ezekre hamarabb kapunk választ, mint amolyan elméleti kérdésekre, hogy Isten miért tesz, vagy nem tesz ezt, vagy azt. De ha valaki házasságkötés, vagy költözés előtt áll, vagy keresi Istennek az életére vonatkozó vezetését, például arról, hogy hova menjen, kinek a prédikációját hallgassa és kiét ne, akkor jogosan várja el Istentől az útmutatást. Ám a kérdést jól kell feltenni, és türelmesen kell várni. Nem állhatunk Isten elé egy palettával, hogy válasszon nekünk a mi kollekciónkból. Könnyen lehet, hogy a mi palettánkon egyáltalán nem is szerepel Isten választása, ebben az esetben pedig hiába kérdezzük. Azt az embert lehet megcsalni, aki mellőzi Istent a döntéseiből, vagy a döntései egy részéből. Az ember bizonyos dolgokat eleve tudni vél, éppen ezért tart egy palettát Isten elé. Ha tudja valóban, hogy egy dolog jó, vagy rossz, akkor ez nem is baj, de jó, ha az ember azért vesz evidenciának bizonyos dolgokat, mert előtte már ténylegesen megismerte arról az isteni akaratot, mert ha nem, lehet, hogy már eleve a megtévesztettség állapotából kiindulva igyekszik megszerezni Isten áldását, ez pedig garantáltan nem fog sikerülni.

Sajnos az ember a bűn miatt elvesztette a láthatatlan látását, és úgy kell visszaszereznie, hogy ebben a folyamatban nem lát egy-két lépésnél messzebbre, de inkább egy lépést lát, mint kettőt. Kérd Istentől, hogy világítsa meg számodra a következő lépést, és amikor már biztosan, minden kétséget kizárva tudod, hogy mi az, tedd meg. Ha megteszed, akkor várhatsz a következő útmutatásra, ha nem, azon a helyen megrekedsz. Másrészt, ha nem kérsz Istentől útmutatást, és úgy lépkedsz az aknamezőn, vagy a mocsaras vidéken, akkor nincs is esélyed a győzelemre.

A megcsalattatással szemben jó védelmet nyújt a Róma 12,3, ami alapvetően arról szól, hogy ne akarja az ember a szellemi termetét megnövelni egy arasszal se, azaz a neki adatott hit mértékének megfelelően élje a hitéletét, és ne terhelje túl. A hit mértéke sem determinált, azaz hozzá lehet járulni a növekedéséhez. Ám a hit túlterhelése nem a növekedéséhez, hanem a zátonyra futásához járul hozzá. A hit forrása az Isten Beszédének a Szent Szellem általi kijelentése, nem véletlen, hogy a görög szövegben a 'réma' - azaz kijelentés - szó szerepel (Róma 10,17). Ha az ember sokat olvassa a Bibliát, és sokat elmélkedik rajta, ha a megfelelő emberek prédikációit és tanításait hallgatja, akkor a hite növekedni fog. A megnövekedett hitnek is lesz mértéke, amit szintén nem bölcs túlterhelni, de sokkal többet elbír már, mint korábban. Jézus azt mondja Isten országáról, hogy olyan, mint a mustármag, ami kisebb minden magnál, de amikor felnő, akkor nagy fává terebélyesedik, és a madarak fészket raknak az ágai között. Ez a hitre is igaz. Az ige magva az ember szívébe kerül, kihajt és elkezd növekedni. Minél tovább nő, annál erősebb lesz, de mindig lesz egy aktuális maximuma. A sátáni kísértés mindig ennek a maximumnak az átlépésére ösztönöz, vagy a talentum teljes elásására. Vagy-vagy. Középen kell maradni, és ellenállni a passzivitásnak, de a vakmerőségnek is.

Bocs, de annyira általános a kérdésed, hogy nem tudtam ennél kevésbé általánosan válaszolni.