Máté 13:24-30 --> ki hogyan értelmezi? Érveket is kérek. Pontosan mi a jó és a rossz mag? Emberek? Lelkek? Más? Máté 13. fejezetben a "mag" pontosan mi? Mire érti Jézus? Pontosan mire? (érveket).

Máté 13:37-43 -> Itt a magyarázat.

Ha jobban átgondolom, akkor a hangok azt mondják, hogy nem beszélhetünk emberekről, mert az ördög nem tud teremteni. Itt konkrétan termésekről beszélünk. A lélek gyümölcseiről. Szóval a mag szerintem egy sugallatt, amit az emberbe el lehet ültetni. És ha a termőföld olyan, akkor gyökeret ver az a mag, ami jól érezi magát.

Ha picit tovább olvastad volna, megtaláltad volna a választ:

Máté

13,37 Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;

13,38 A szántóföld pedig a világ; [1 Kor. 3,9.] a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.

13,39 Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.

13,40 A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.

13,41 Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából [rész 25,31- 46.] összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,

13,42 És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott [rész 8,12.] lészen sírás és fogcsikorgatás.

13,43 Akkor [Dán. 12,3.] az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.

Jézus elmagyarázta, hogy ő az, ’aki a magot veti’. ’A jó mag’ az igaz tanítványait jelképezi, míg „az ellenség” Sátánt, az Ördögöt. „A gyom” az álkeresztényeket szimbolizálja, akik lassanként elszaporodtak a korai keresztény gyülekezetben. Jézus elmondta, hogy a vető hagyja, hogy „a búza” és „a gyom” együtt nőjön ’az aratásig’, melyre „egy világrendszer befejezése” idején fog sor kerülni

A gyom a törvénytelen, hitehagyott embereket jelenti, akik hazug módon Isten szolgáinak mondják magukat

Becsvágyó férfiak megkaparintották a Jézus által alapított gyülekezet feletti hatalmat, és a saját céljaikra használták fel a gyülekezetet.

Jézus ezt mondta a követőinek: „nem vagytok része a világnak”

Hatalomvágytól fűtött férfiak ennek ellenére szövetségre léptek az uralkodókkal, és államvallásokat hoztak létre, melyeknek a kezében mérhetetlen hatalom és vagyon összpontosult. Ezek az egyházak „kiforgatott dolgokat” tanítottak. Például arra buzdították az embereket, hogy imádják az államot, és áldozzák fel érte az életüket a háborúkban.

Ez a hamis kereszténység a felelős „a századok során elkövetett mérhetetlen kegyetlenségért”, és a szellemi sötétségért, mely a következő évszázadokban borult a keresztény világra.

Jézus elmondta, hogy a vető hagyja, hogy „a búza” és „a gyom” együtt nőjön ’az aratásig’, melyre „egy világrendszer befejezése” idején fog sor kerülni

Az egyházközösség és a polgári társadalom egybefonódott

vagyis az egyház és az állam egyesült, ez pedig szöges ellentétben állt a korai keresztények hitnézeteivel

Ahogy Jézus Krisztus megjövendölte, az igaz tanítványai egy időre eltűntek a színről, míg az álkeresztények egyre többen lettek.

Jézus tehát azt szemléltette, hogy egy ideig nem lesz könnyű különbséget tenni az igaz keresztények és azok között, akik csak annak mondják magukat. Ám ez nem jelenti azt, hogy a keresztény gyülekezet valaha is megszűnt volna létezni, hiszen Jézus megígérte, hogy „minden napon” vezetni fogja a szellemi testvéreit, egészen „a világrendszer befejezéséig”

A Közel-Keleten nem volt ismeretlen, hogy valaki gyűlöletből gyomot vessen a búza közé. Az itt említett „gyom” az általános nézet szerint a mérgező konkolyperjére (Lolium temulentum) utal.

Sokak szerint a magjaiban tenyésző gomba miatt mérgező. Míg a gyom teljesen ki nem fejlődik, nagyon hasonlít a búzára, de később már könnyedén meg lehet különböztetni őket. Ha valaki megenné ezt a gyomot, szédülést idézne elő nála, illetve bizonyos esetekben akár halált is okozhat. A gyom gyökérzete könnyen összefonódik a búzáéval, ezért ha az aratás előtt irtanák ki, a búzát is kitépnék vele együtt, még akkor is, ha meg lehet különböztetni őket.

Ez a „gyom” annyira elburjánzott az évszázadok alatt, hogy az igaz keresztények ’búzája’ szinte ki sem látszott. De Jézus azt mondta, hogy az ’aratáskor’ — ami a szavai szerint ’egy világrendszer befejezését’ jelképezi — szét lesz választva a búza és a gyom.

Az igaz keresztények csakugyan különváltak a kereszténység ’gyomjától’.

Csak szerintem nagyképűek a tanúk? Ha végigolvassa valaki ezt a torz magyarázatot, az látja, hogy mennyire tömjénezik magukat, mint igaz keresztények és szólnak le másokat, csak mert nem a kitalált jehova szót mantrázzák.

Igaz, a korai kereszténységben pont hogy az olyan tanok számítottak eretneknek, amiket ma ők vallanak, ilyen pl a Háromság tagadása. Tele vannak gőggel, alázatnak semmi nyoma.

Kedves 5/5-ös!

Miért nevezed a tanukat 'nagyképünek' és olyanoknak, akik eltorzitják a Bibliát?

Itt a 'magvető' példájánál ha tovább olvasod, megadja a Biblia a válasz. Hogy mig jelent a mag? Megmagyarázza a különböző föld tipusokat ahová a mag szóródik, és mit jelentenek ezek.

Majd a továbbiakban amikor arról ir, hogy a gazda elveti a magot, de éjjel jön az ellenség, és konkolyt vet a buza közé, ezt is megmagyarázza a Biblia. Tehát nem torzitjuk el, hiszen onnan olvassuk ki a választ. Ajánlom, olvasd el figyelmesen a fenti szövegeket, és rájössz, hogy a válasz benne foglaltatik. Üdv: Judit!

Igen, ebben a kontextusban a magok emberek: a jó mag az Isten országának a fia a rossz mag pedig a gonoszé. Ám mégiscsak folyománya a magvetőről szóló példabeszédnek, ugyanis az ember nem önmagától jó vagy rossz mag, hanem attól a magtól, ami előzőleg a szívébe hullott. A jó magot a Feltámadott Jézus Krisztus veti a tanítványai által. A jó mag nem más, mint az Isten Beszéde (Lukács 8,11). A rossz mag pedig a gonosznak, az Isten ellenségének a beszéde. Aki Isten Beszédét fogadja a szívébe, az Isten Országának a fiává, azaz búzává érik, mert a búzamag a maga természetének megfelelő termést hoz. Aki pedig a gonosz beszédét fogadja be, a gonosz fiává válik, azaz konkolyperjévé, szédítő vadóccá, mérgező növénnyé.

Még annyit fűznék hozzá, hogy a konkolyperje nem a "rossz", vagy problémás keresztényekre vonatkozik, akik még nem tisztultak meg, bűn van az életükben, stb. Őket inkább a magvetőről szóló példabeszédben a köves, illetve gyomos helyre esett jó mag szemlélteti, ami az idő előrehaladtával változhat, ugyanis a kősziklát el lehet távolítani a talajból, a gyomokat pedig utólag is ki lehet írtani. A konkolyperje természete azonban alapvetően különbözik a búzáétól, noha a növekedés korai szakaszában a megszólalásig hasonlít a búzára, csak akkor ismerhető fel a különbség, amikor már a gyökerei összefonódtak a búza gyökerével, így az eltávolítása is problémás, úgyhogy az Úr azt mondja inkább az angyaloknak, hogy hadd növekedjen együtt a kettő az aratásig, különben az eltávolítás a búza kárára történne. Az aratáskor azonban a konkolyperjét kévékbe kötik az angyalok, a búzát pedig betakarítják az Úr magtárába. A konkolyperje azonban soha nem volt búza, hanem eleve a konkolyperje magjából kelt ki.

"Épp ez az amit nem értek, amit két külön fejezetben írtál. Logikai ellentmondás az, hogy ahogy írtad - jogosan - a konkoly eleve más mag, nem "elferdült" a fejlődése során és búzából lett konkoly. Hanem ilyennek lett teremtve. De ha ez igaz, akkor hogyan lehetne az, hogy az Isten Igéje és annak befogadása (illetve ennek hiánya) döntené el azt, hogy kiből mi lesz? A két vonatkozó példabeszéd - számomra - markáns ellentmondást tükröz. Van valaki aki ezt értelmet megnyugtató és logikus módon fel tudja oldani? (Persze érveket is kérnék)."

Én semmilyen ellentmondást nem látok, az abszolút predesztinációban pedig nem hiszek. Az ember befolyást tud gyakorolni arra vonatkozóan, hogy jó vagy rossz magot fogad be, illetve elő tudja mozdítani a már befogadott mag kivetését, ami a vetéléssel analóg, és ami meg is történik a gyakorlatban, úgy pro, mint kontra. Például a magvető példázatában a gyomos helyre esett mag példázza a két mag együttes jelenlétét egy földben, azaz egy szívben, ugyanis az emberi szív a szántóföld. Persze itt a Biblia által szívnek nevezett spirituális részünkre gondolok, ami a hit székhelye. A gyomos földbe esett jó mag hátrányos helyzetben van. Egyrészt a gyomok már láthatólag felnőttek, másrészt sok esetben nagyobb életerővel rendelkeznek, illetve nem tartják be a fairplay szabályait.

Könnyen előfordulhat egy gyomos helyre esett maggal, hogy noha a kikelő jó növény nem tud gyümölcsöt teremni, mivel a gyomok elfojtják, de utólag gyomtalanítják a földet, és így már a gyümölcstermés sem marad el. Ám ennek ellentéte is előfordulhat, azaz a gyomok teljesen tönkreteszik a jó magból kikelt növényt, vagy az adott emberi szív tulajdonosa dönt úgy, hogy inkább a jó magot tépi ki a szívéből, nem pedig a rosszat. Erre szolgáltat példát Ananiás és Szafira esete, akikről azt mondja Péter, hogy a szívüket elfoglalta a Sátán. Ez azt jelenti, hogy az ő szívükben már eldőlt a csata kimenetele, de ez esetben nem Isten győzött, hanem a Sátán. Mindaddig, amíg az ember szívében mindkét fajta vetőmag, illetve az azokból kikelt növény jelen van, a harc kimenetele kétesélyes. Ám a kétféle mag egyidejű jelenléte kétszívűséget, kétlelkűséget, kettős beszédet, állhatatlanságot és kétségeskedést eredményez, ami hosszú távon felőrli az embert, és vagy összeszedi magát és kiveti a gyomokat Isten tevőleges segítségével, vagy megadja magát a sorsának, és engedi, hogy a jó magból kikelt élet elvetéljen. Ez utóbbiakból lehetnek konkolyok, ugyanis az elvetélt mag után már csak olyan növények maradnak, amiket nem az Úr plántált, amelyekről azt mondja János, hogy a fejsze a fák gyökerén van. Vagyis lehet egy igazi hívőből is konkoly, de ekkor már semmi nincs benne a jó magból, ami valaha igazi hívővé tette, hanem csak a konkoly természete érvényesül.

Olyan is lehetséges, hogy valaki úgy fogadja be a konkoly magvát, hogy még soha nem volt lehetősége befogadni a jó magot. Ez kétségkívül hátrányos helyzet, ám a magvető példázatából kiderül, hogy a jó mag a tövisek mellé is beeshet, ha pedig már ott van, akkor lehetséges, hogy a vége jól fog elsülni a dolognak, bár kétségtelen az is, hogy az ellenkezőjére is van esély. Nagyon sok múlik az egyénen, és azon, hogy milyen döntéseket hoz, de nincs az ember sorsa abszolút mértékben determinálva.