A buddhisták is a mennybe juthatnak?

Lehet, hogy egy kereszténynek ezt nehéz megérteni, de a buddhisták NEM a mennyre készülnek.

Úgy sem, mint tudatállapot.

A mennyben te egyéniség maradsz. A buddhista viszont feloldódik a Nirvánában, elveszti az egyéniségét.

A kettő állapot TELJESEN MÁS!

Kérdező: te informálódni jöttél ide, vagy gúnyolódni?

Nem ártott volna már az elején tisztázni.

Ha nem érdekel a téma, és csak piszkálni akarod azokat, akik nem pont azt gondolják, mint te, akkor menj a kocsmába, kötözködni.

"Minden ember rendelkezik természetes erkölcsi törvénnyel, ami nem tanult magatartási forma."

Nem igaz, 90%-ban tanult. Kivéve nálad, mert ott eléggé hiányzik.

"Éppen ezért egyezik meg bármely kor, bármely kultúrájában az erkölcsök alapja"

Nem egyezik, csak tényleg a nagyon-nagyon alap. De az is tanult.

"vagy tartja fontosnak egy ateista is a keresztény értékeket."

SEMMIKÉPPEN!

A keresztény értékek MIND az istenhez tartoznak. Az ateistának az általános erkölcs fontos, a társadalom erkölcse. Nem a keresztény tanok!

"Ugyanakkor kizárólag a lelkiismeretünkre támaszkodva jóval nehezebb Istennek tetsző életet élni, mintha pontosan tisztában van az ember a játékszabályokkal és hogy mi a tétje a játszmának."

Na, mesélj!

Te PONTOSAN tisztában vagy a szabályokkal és a téttel? Mégis, mi alapján?

És pontosan hogyan is néz ki mondjuk a mennyország (vagy a pokol), és mi történik ott?

"Az ateistának az általános erkölcs fontos, a társadalom erkölcse."

Ami elég nagy hülyeség, mert ilyen nincs. A társadalomnak más-más erkölcse volt adott korban és adott kultúrában. Más volt az erkölcs Rómában és más Spártában, és lehetne folytatni. Amit te most társadalmi erkölcsnek nevezel, az a keresztény erkölcs, ami jelenleg a világ nagy részén elterjedt.

Persze ezt biztos nehezen emészti meg ateista gyomrod.

"A társadalomnak más-más erkölcse volt adott korban és adott kultúrában."

Igen, erről beszélek én is.

Amúgy a keresztény erkölcs is változott a különféle korokban.

ÉS az ateistának továbbra SEM a vallási értékek a fontosak!

Csak szeretnétek, hogy így legyen!

Kedves felettem szólók.

1. Az ateisták nem azért tisztelik a keresztények erkölcsét, mert az a keresztényeknek az erkölcse, hanem azért mert a kereszténység olyan morális értékeket képvisel, amelyek összhangban vannak a természetes erkölcsi törtvénnyel, ami az ateistákra is éppen úgy érvényes, mint bárkire. A természetes erkölcsi törvény pedig épp ezért "természetes", mert nem tanult. Továbbá akárhogyan is fogalmazzuk meg az "általános erkölcs" is ugyan úgy a természetes erkölcsi törvényből származik, az embernek egyszerűen nincsen lehetősége máshonnan meríteni az erkölcsöt, mint a saját természetéből. Tehát attól még, hogy nevelés által is kap valaki erkölcsöt, a nevelők is csupán arra nevelik a gyereket, amit helyesnek tartanak, helyesnek pedig azt fogják tartani, ami a természetes erkölcsi törvényből származik. Ugyanakkor a neveléssel hülyeségeket is lehet nevelni, tehát a nevelés nem kizárólag pozitív, míg a természetes erkölcs az igen.

2. Tetszőleges kor, tetszőleges kultúráját vizsgálva sehol sem létezik olyan társadalom, ahol az önzés az, amivel mások tiszteletét ki lehet váltani. Mindenhol az altruizmus és a szeretet megnyilvánulásai, amik kiváltják mások megbecsülését és ezen alapul a társadalmak morálja akár a rómaiak, aztékok, pigmeusok vagy a kínaiakat vizsgáljuk. Ez olyan triviális igazság, amivel vitatkozni olyasmi, mintha azt állítanád az ember képtelen különbséget tenni a jó és rossz között vagy, hogy a tudomány csupa téveszméken alapszik.

3. Tisztában lenni a játékszabályokkal azt jelenti, hogy elfogadod, hogy létezik Isten, aki a szabályokat meghatározza. Egy ateista számára az élet értelmére nincs magyarázat és csupán véletlen események szerencsés sorozata, hogy ő maga is létezik. A vallásos ember viszont mivel elfogadja Isten létét, a szabályokat is elfogadja, amiket Isten hoz az ember számára. Hogy mik ezek a szabályok attól függ, melyik vallásról van szó, a kereszténység esetében, pedig valóban létezik menny és pokol. Hogy ezek milyen helyek, csak abból következtethetünk, hogy a mennyei boldogságot Isten garantálja és azt állítja, hogy érdemes érte feláldozni a földi boldogságunkat vagy akár az életünket is, tehát valószínűleg jelentősen jobb, mint a jelenlegi világunk. A pokol esetében is ez igaz csak éppen fordítottan. Ennek fényében pedig egy keresztény ember számára érdemes a földi boldogságok elérése helyett, a halál utáni örök és magasabb rendű boldogság elérésre koncentrálnia. Ez nem azt jelenti, hogy egy ateista ne kerülhetne ugyan úgy a mennybe, azonban jóval kevésbé lesz motivált, hogy betartsa Isten értékrendjét, ami a keresztény felfogás szerint egyezik a természetes erkölcsi törvény által diktált erkölccsel is, éppen azért mert Isten nem csak a vallásosak számára tartogatja az örök boldogság lehetőségét. Tehát az ateistákban is megjelenik a lelkiismeretfurdalás, ha rosszat tesznek, azonban hamar ellehet ezt folytatni, ha az ember bemeséli magának, hogy ilyen olyan indoklással valójában teljesen normális, amit tesz. Egy keresztény viszont pontosan tudja, hogy a lelkiismeretének van igaza és nem elnyomnia kell hanem hallgatnia rá.

4. Nincs olyan, hogy "vallási érték", erkölcs van, ami akár a keresztény játékszabályokból, akár a természetes erkölcsi törvényből levezetve azonos.

5. Tehát Isten létében nyugodtan lehet kételkedni, azonban abban, hogy ha valaki elfogadja akkor azonnal megjelennek a részletes játékszabályok vagy abban, hogy a természetes erkölcsi törvény mindenkire egységesen érvényes, már nem.