Isten mindenkinek szabad akaratot adott?

Szia

Igen Isten minden inteligens teremtményének szabad akaratot adott. Úgy az angyaloknak, mint az embereknek. De ez a szabadság nem abszolut. Abszolut szabadsága CSAK és kizárólag a Teremtőnek van. Mindenki más alá van rendelve, és a sorrend a 1Korintus 11:3-ban van leírva.

Ha az Isten által felállított keretek között élünk a szabadság ajándékával, akkor egy sokkal boldogabb, kevésbé fájdalmas életet élhetünk. Már 6 ezer éve figyelheti az ember, mi az eredménye annak, ha nem vesszük figyelembe és átlépjük a határokat. Azok a korlátok, amelyeket Isten felállít, az mindig az ember javát szolgálja. Krisztus azt mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok, és súlyos terheket cipeltek, és én felfrissítelek benneteket. . . . mert én szelíd és alázatos vagyok” Máté 11:28, 29.Aki Krisztus igáját viseli az az igazán szabad ember. Mert ’Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket’” János 8:31, 32.

Éppen a te példád jól szemlélteti ezt. Isten azt mondja:"ne ölj" De az ember mégis megteszi!(mert a gyilkos szabadon dönt) Mihez vezet ez? Rengeteg fájdalomhoz. Hát ettől kímélne meg Isten, minket embereket. Bár ő korlátokat állit fel, de SOHA nem fosztotta meg az embert a szabad döntéstől! Viszont mindennek ára van. Lehet nem tudják elfogni a gyilkost, és azt hiszi megussza a büntetést. Mekkorát téved!! Isten azt mondta az első gyilkosnak "Testvéred vére kiált hozzám a földről"1Mózes 4:10

Gondolod ma nem látja Isten mit tesz az ember? Az gondolod az emberek büntetlenül élhetnek vissza az Istentől kapott ajándékukkal?

Áldozat? "Velük mit tett Isten?" Hát miért az Istent vonod felelőségre azért, amit az ember tett?

"Felhasználta őket?"?? Mire?

Ha ártatlan embert ölnek meg, az nem jelenti a "teljes" véget, mivel Isten igazságos. Mert Krisztus a Királyságában feltámasztja őket. Kapnak lehetőséget....

Mi köze Istennek ahhoz, ha valaki úgy dönt, hogy a szabad akaratával visszaélve korlátozza mások szabad akaratát? Egyébként a szabad akarat nem azt jelenti, hogy következmények nélkül azt csinálsz, amit akarsz, hanem azt, hogy amikor úgy döntesz, hogy fellázadsz Isten ellen, és direkt az ellenkezőjét teszed annak, mint amit kellene, akkor nem jön azonnal a sötét autó, és nem fognak közre fekete bőrkabátos emberek, hogy egy alagsori kihallgatóba kísérjenek, és nem küldenek átnevelőtáborokba. Ám mindenki el lesz számoltatva azzal, hogy mit kezdett a szabad akaratával.

Arra még felhívnám a figyelmedet, hogy a szabad akarat csak Isten részéről van meg, az Isten ellensége mindent megtesz, hogy az ember sorsát determinálja, és meglehetősen sikeres ebben. Amikor azt látod, hogy egy ember lehetőségei látványosan beszűkülnek, amögött nem Isten áll, hanem a Sátán. Amikor az ember úgy dönt, hogy nem kell neki Isten, akkor a Gonosz egészen biztos, hogy eljön beszedni a védelmi pénzt. Az a fajta szabad akarat, amire az emberek gondolnak illúzió. Az ember vagy Isten akaratában jár, a Biblia ezt nevezi szabadságnak, vagy a Gonosz akaratában. Ha a gonosz akaratában jár, akkor az idő előrehaladásával egyre kevésbé lesz szabad az akarata. Ha például egy drogos prostituáltra nézel, akkor ő lehetne a szabadság mintapéldánya, ugyanis fellázadt az isteni erkölcs ellen, szabadon, minden korlátozás nélkül megtehette, sem egyházi, sem politikai, vagy egyéb üldözésben nem volt része, legfeljebb a rendőrség zaklatta időnként az állam részéről, vagy az adóhivatal, de az mindenkivel megeshet, azzal is, aki nem lázadt fel Isten ellen. De egy drogos prostituált, aki a szabadság illúziójával ment fel a fővárosba egy vidéki kistelepülésről, vagy egy gazdaságilag elmaradottabb országból egy gazdagabb országba, azaz a szabad akaratát használva döntött, talán még az őt később eláruló kedves fiatalemberrel is önként állt össze, sőt, lehet, hogy még a tűt is ő döfte magába, mégis meddig tartott a szabadsága és a szabad akarata ezek után? Arról már nem is beszélek, amikor valaki nem választja ezt a "szakmát", hanem elrabolják, megerőszakolják és belekényszerítik. Az Isten által megadatott szabad akarat első sorban azt jelenti, hogy az embernek joga van dönteni Ő mellette és Ő ellene is. De már azt sem jelenti, hogy ezt bármikor megteheti. Vannak az ember életében elágazási pontok. Ekkor dönthet az ember jól, vagy rosszul. De a saját döntése később determinálja a lehetőségeit, és ha jön is később egy másik elágazási pont, ahol megint lesz módja jól dönteni, a jó döntését nehezebb lesz meghozni, és az ára is magasabb lesz, mint korábban lett volna. Vajon miért? Mi a helyzet egy drogos prostituálttal, ha egyszer csak azzal az ötlettel fordul a "barátaihoz", hogy ki akarok szállni? Nem kell hozzá túl nagy képzelő erő ahhoz, hogy az ember tudja, hogy a "barátai" bármit megtesznek azért, hogy "jobb belátásra" bírják. Vajon korlátozni fogják a szabad akaratát? Ha eddig nem is tették, most minden bizonnyal, ha másért nem is, túl sokat tud. De kinek kell a szabadsága árát megfizetnie, Istennek? Hát Isten az, Aki visszatartja? Nem.

A dologhoz még az is hozzátartozik, hogy az ember szabad akaratból meghozott rossz döntése kihatással van más emberekre is. Vagyis nemcsak a saját lehetőségeit determinálhatja, hanem másokét is. Például ha fogom a családomat, és kiköltözök Londonba, az nemcsak engem érint, hanem a családomat is. Ha teszem fel ott bajba kerülnek, méltán mondhatják, hogy az én egyébként jóhiszemű döntésemnek köze volt ehhez. Ha azonban a XX. század elején éltem volna, és Angliából szerettem volna az Egyesült Államokba emigrálni, és mondjuk a Titanicra vettem volna jegyet, akkor már a hajó sorsa is determinálta volna a további lehetőségeimet, ahogy a családomét is. A hajó éppen célt is érhetett volna, ha a tulajdonosa nem presszionálta volna a kapitányt, hogy teljes gőzzel haladjon a jéghegy-veszély ellenére is. Így a kapitány jóhiszemű rossz döntése sokkal több ember sorsát helyezte kényszerpályára, mint én, amikor az ő kezébe helyeztem a saját és családom életét. A szabad akarat sokszor nem jelent többet annál, minthogy az embernek joga van felszállni a Titanicra, vagy a parton maradni. Ha azonban a Titanic már a nyílt óceánon van, már nem lehet kiszállni, a jégheggyel való találkozás kikerülhetetlen, nem függ az ember nemétől, életkorától, társadalmi helyzetétől, vallásától, egyebektől. Egyetlen dologtól függ: rajta van-e a hajón, vagy nincs.

Egy másik hajó Noé bárkája volt, azzal a különbséggel, hogy ott csak az menekült meg, aki rajta volt, és senki más. Itt is volt szabad akarat, csak senki nem akart beszállni Noé családja kivételével, akik szintén döntést hoztak, méghozzá jó döntést. Ez a döntés el is döntötte a lenni vagy nem lenni kérdését. Noé családján kívül egyetlen ember sem menekült meg, és ennek semmi más közvetlen oka nem volt, csak az, hogy nem volt a bárkán, noha az 1 Péter 3,20 tanúsága szerint az Isten béketűrése várakozott előtte, ami mi mást jelenthetne, minthogy hívta az embereket, akik nem jöttek?

"Akarhatom én a jót, mi van ha Istennek az nem jó? Vagy ami neki jó, az nem jó nekem. Azt mondjátok, ő tudja mi a jó nekünk. Nekem nem jó, hogy az életem lehet, hogy Istennek jó igy, de nekem nem. Nem vagyok boldog, de szerinte ez így jól van?"

Nem, nincs jól. Ám éppen azért kezdődik az ember Istennel való kapcsolata a megtéréssel, hogy az inkompatibilitási problémák kikerüljenek a körből. Van olyan, hogy az ember a jót rossznak, a rosszat pedig jónak látja. Az azonban, hogy az ember hogyan értékel egy dolgot, semmilyen befolyással nincs az adott dolog valós természetére. A Biblia szerint alapvetően két forrás létezik: Isten és a Sátán. A Sátán eredetileg jónak lett teremtve, de fellázadt Isten ellen, és az angyali rend harmadát is lázadásba vezette. Annyira megromlott a természete, hogy mára már semmi sincs az eredeti jóból, ami valaha benne volt. Ezt a különbséget a Biblia két kosár fügével szemlélteti. Az egyikben a fügék nagyon jók, a másikban pedig nagyon rosszak. Ebben a rossz kosár fügében semmi jó nem maradt, gyakorlatilag arra alkalmas, hogy komposztot készítsenek belőle, másra nem.

"Az egyik kosárban igen jó fügék valának, amilyenek az először érő fügék; a másik kosárban pedig igen rossz fügék valának, sőt ehetetlenek a rosszaság miatt. És monda az Úr nékem: Mit látsz te Jeremiás? És mondék: Fügéket. A jó fügék igen jók, de a rosszak igen rosszak, sőt rosszaságok miatt ehetetlenek." (Jeremiás 24,2-3)

Isten ugyanúgy megkülönbözteti a jót a rossztól, mint ahogy az ember megkülönbözteti a friss, zamatos és kívánatos gyümölcsöt az összeaszalódott, penészes és romlott ételtől. Isten a Teremtő, aki jó dolgokat teremt, ízletes, zamatos, kívánatos gyümölcsöket. A Sátán semmit nem teremt, de az Isten által jónak és kívánatosnak teremtett dolgokat rosszá, áporodottá, avassá változtatja. Ezek a jelzők ebben a kontextusban hasonlatok. Elsősorban nem anyagi természetű dolgokra vonatkoznak - bár azokra is -, hanem a látható világban zajló folyamatok, emberi kapcsolatok, tevékenységek, történések mögötti szellemi-erkölcsi tartalomra. Az ember hajlamos arra, hogy az érzékszervei bizonyságára hozzon ítéletet egy dolog megítélésében. Ám ez még a látható világ szintjén sem mindig sikerül jól. Pár éve valaki medvehagymának nézte a gyöngyvirág levelét, és meghalt az ételtől, amit készített belőle. Bizonyos gombát csak úgy tudnak megkülönböztetni a gombaszakértők a hasonlóan kinéző mérgező társától, hogy kettétörik, és az elszíneződésből állapítják meg. Aki nincs birtokában ennek az információnak, az egy kosárba gyűjti őket.

A jó és rossz kérdése nem szubjektív, hanem nagyon is objektív. A jó és rossz természete közötti különbség sok esetben sehonnan sem tudható meg emberi szinten, csak a következményeiből. Ehető-e a gomba? Illatos, kívánatos, együk meg, majd meglátjuk: ha életben maradunk, akkor jól döntöttünk, ha meghalunk, akkor rosszul. Úgy gondolom, hogy ennél azért felelősebb hozzáállás is létezik. Például, nem eszem abból az ételtől, amitől már sokan rosszul lettek, és meghaltak. Számomra nehéz megérteni, de az emberi természet sajnos ilyen, hogy az emberek látják a két szemükkel, hogy mit képes tenni az alkohol vagy a kábítószer az emberekkel, a méltóságukkal, az anyagi-társadalmi helyzetükkel, az egészségükkel, a családjukkal és ugyanezek az emberek elhiszik, hogy velük ez nem történhet meg, ha hasonló életvitelt kezdenek folytatni. Számos hasonló dolog van a társadalomban, ami ma már bevett gyakorlatnak mondható, és sokan alapvető emberi jogként kezelik, de a következményei az egyén életére és a társadalomra egyaránt katasztrofálisak. Annyi igaz a dologból, hogy rövid ideig kellemes érzeteket kelt az emberben, vagy racionális szempontból nézve ésszerű. Például racionális szempontból teljesen ésszerű és korrekt, ha találok egy bőrönd pénzt, az az enyém. Ám az is lehet, hogy egy család egész életében összegyűjtött vagyonát veszem el, amit a házukért kaptak, hogy egy másikat vegyenek rajta.

Úgy gondolom, hogy a jó és rossz kérdésköre bonyolultabb annál, minthogy az ember egyetlen huszárvágással elintézze a dolgot. Éppen ezért van szükség arra, hogy megmondják az embernek azt, amit másképpen nem tudhatna meg: mi a dolgok valós természete? A galóca mérgező, a vargánya pedig gasztronómiai csemege. De azt mondják, hogy a mérgező gombák is nagyon finomak.

A megtérés azt jelenti, hogy az életem súlypontját a Feltámadott Jézusba helyezem, és nem a természetes érzékeim alapján döntök, hanem Jézust kérdezem, és Rá hallgatok. Az ember számára nincs jobb és kívánatosabb hely, mint Isten akaratában lenni. Olyan azonban létezik, hogy a kísértés idején egy olyan dolgot lát jobbnak és kívánatosabbnak, aminek a következményei végzetesek a számára, ha enged. Ilyen dolog a bűn is, amit Isten rossznak és gonosznak mond, meg is tudja indokolni, de az ember sok esetben nem érti, hogy az a Szőke Tündér milyen veszélyeket jelenthet a jövőjére nézve. De mondhattam volna mást is, csak ez jutott eszembe. A Szőke Tündér lehet, hogy valójában a Fekete Özvegy, aki semmi mást nem akar tőlem, csak a lakásomat, autómat, pénztárcámat és az életemet. Ilyen a bűn is, éppen ezért nem az dönti el, hogy valami bűn-e, hogy én minek értékelem, hanem az, hogy Isten minek értékeli, Ő ugyanis a dolog valódi természetét is ismeri, szemben velem, aki csak azt az arcát ismerem, amelyiket nekem szánta.