Ezt hogyan kell értelmezni?

PL:

A földműves előkészíti földjét, hogy elvesse a magot, várva, mint ahogy a korábbi években is volt, hogy a mag ki fog kelni, és hogy a növények nőnek, ha megkapják a szükséges csapadékot és napfényt.

Miért hiszi el azt, hogy így fog történni.

Mert az elmúlt időszakok bizonyítékot szolgálnak, hogy kikeltek a növények, és arathatott.

Vagy :

Ha van egy jó barátod, és soha nem csalódtál az ígéreteiben, akkor a következő ígéretét is elhiszed, pedig még nem tette meg, hiszen biztosíték az, hogy mindig betartotta azt amit mondott.

Ez az ami meggyőz abban, hogy elhidd, és ez nem egyenlő a hiszékenységgel.

"Hát mi az alapja a bizonyosságnak, ha nem bizonyíték?"

A 21%-os válaszoló most kivételesen jó példákat hozott. A személyes tapasztalat az alapja. A hétköznapi életben tele vagyunk olyan bizonyosságokkal, amik nincsenek bizonyítva, vagy ha bizonyítva is vannak, annak nem járunk utána, mert elég nekünk a személyes tapasztalaton alapuló bizonyosság. Lehetetlenné válna az életünk, ha mindenben csak a bizonyítékon alapuló tudást fogadnánk el. Én meg vagyok arról győződve, hogy a feleségem szeret. Lehet-e és kell-e ezt bizonyítani?

A hiba az érvelésedben: "A meggyőződés az bizonyított tudást előfeltételez"...

A tudomány történetében számtalan esetről tudunk, amikor egy dologról meg voltak győződve, de bizonyíték nem volt rá. Sok esetben éppen a meggyőződés (és az ebből fakadó hit) volt az, ami alapján sikerült bizonyítani egy jelenséget.

Ezek nagyon jó példák, és a módszer is jó lenne - de ezek nem az istenről szólnak.

Istenről így nem lehet meggyőződni.

"Másrészt hogy jöhet a bizonyosság után a hit? Előbb tudsz valamit, aztán hiszed azt a valamit?"

Pontosan. A hitről nem azt mondja a Biblia, hogy a tárgya nem tudható, hanem azt, hogy nem látható. A bibliai hitnek pont az a lényege, hogy olyan tényeken alapul, amelyek nem láthatóak, de sziklaszilárdak, és fennállnak velünk, vagy nélkülünk.

"Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt azt utolsó napon."

(János 6,40)

Ha ezt a mondatot materialista módon értelmezzük, akkor ez az egy mondat kizár minden embert, aki nem látta Jézust a földi szolgálata alatt, ugyanis mi, a XXI. század elején nem láthatjuk Jézust a szemeinkkel. Azonban a Biblia beszél arról, hogy Jézust a benne hívők meg fogják látni:

"Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok." (János 14,19)

Vagyis Jézus árnyalja azt a képet, amit a materialista interpretáció nyújtana, és megmondja, hogy a hívő emberek továbbra is látni fogják Őt. A hit éppen ebből a látásból következik. Nem mi képzeljük el Jézust, hanem Ő nyilatkoztatja ki Magát. Nem véletlen, hogy a Róma 10,17-ben, ami azt mondja, hogy "a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által", a görög szövegben a "réma" szó szerepel, ami élő beszédet jelent, nem pedig egy néhai gondolatot, amit éppen olvasunk. Amikor Isten megszólít valakit, akkor ebbe a szóba bele lehet kapaszkodni. A Biblia ezt a kapaszkodást nevezi hitnek. De nem a semmibe kapaszkodik az ember, hanem Istenbe. Amikor Isten kijelenti Magát, akkor már nem vagyunk "tudatlanok", hanem belülről tudjuk, hogy az az igazság, és ha nem tudjuk, akkor nem is hihetünk bibliai értelemben. Mózesről például nem azt mondja a Biblia, hogy "mintha látta volna a láthatatlant", hanem azt, hogy "mint aki látja a láthatatlant" (Zsidó 11,27). A hit tehát a láthatatlan látásához való ragaszkodás. Ezt a látást Isten kezdeményezi az ember életében, de az ember válaszától függ, hogy lesz-e ebből hit.