Érezhetik magukat jól a buddhisták?

10.. öö.. még nem vagyok Buddha tudatállapotban. :D

Az elméletet lomhán követi a gyakorlat.

Ám van egy jó kis zen-buddhista mondás vigasztalásnak a nyugati - szinte tébolyult tudatállapotú - modern embernek a hétköznapokra:

Mielőtt megvilágosodtál, vágj fát és hordd a vizet. Miután megvilágosodtál, vágj fát és hordd a vizet.

"a Tanítás eszköz, amely segíthet" Hát igen. Sok találgatás van arra, hogy a középutas, ÜRESSÉG filozófiáját valló 100 évig élő नागार्जुन Nāgārjuna miért töltötte egész hosszú életét

írással.

16-18 ezekkel nagyon nem értek egyet. "de egyetlen szava sem igaz. "

S bár már nem akarok többet a gyakorival foglalkozni, itt olvasni-írni, de legyen ez az utolsó írásom itt.

A világ Szóval teremtetett - és mi szólények vagyunk. Minden emberi születéssel a Logosz inkarnálódik. Ez az ember lényege, ezért tud megtanulni beszélni, a szót érteni, és szavakkal gondolkodni.

Az igazi mester-tanítvány kapcsolat szóval- hallás után alakul.

A zen-mesterek vissza tudják vezetni a mestereket Buddháig - akik élő szóval adták át - a lánc megszakítása nélkül- a tanítást. De ma több mint hét milliárd ember él - és nem találják a mestert... nagyon szomorú lenne a helyzet, ha nem lenne segítség az írott szó. Segítség az úton és még azt is lehet mondani, hogy ami régen titkos elzárt volt - most a कलियुग (Kali-juga) előrehaladott állapotában fényre kerül. Sok szellemi ember fordít is - ez is hivatás, hogy ne legyen a nyelv akadály. Ez mindig is így volt, sok buddhista irat pl csak mongol fordításban maradt meg!

A tanítások és minden szentirat (mindegyik!) - azért lett "szent" - mert intuitive szó-hallás lenyomatai. Ezért ezeket intuitíve is kell olvasni és így igazságát érzi az ember.

Ha nem intuitíve olvasom - akkor nem érzem az igazságát, sőt butaságnak tartom. De az emberek századokon át szentnek tartották - és az emberek nem hülyék. Valamint a kultúra is számít- pl. a maya-kicse indiánok szentkönyvét a PopolVuh-ot nem értem, nem tudom intuitíve felfogni, noha lefordították értő emberek.

A szentiratok, és a nagy költők művei az IGAZ-ról szólnak.

A menetrend, az újsághírek, a szakácskönyv a valódiról ír.

Ontológiailag más szinten van a keletkezésük és a befogadások is.

József Attila mindezt egyszerűen és szépen mondja a nagy metafizikai verseiben:

"Te jól tudod, a költő sose lódit:

az igazat mondd, ne csak a valódit,

a fényt, amelytől világlik agyunk,

hisz egymás nélkül sötétben vagyunk."

#19-re reagálva: valóban messze áll az álláspontunk, különösen az emberi tudás és az emberi nyelv korlátait illetően. Én ennél lényegesen szkeptikusabb vagyok. Attól, hogy az emberek tömegesen és hosszú generációkon át szentnek gondolnak egy írást, az még nem válik igazság-forrássá, akármennyire is intuitíven értelmezik azt a hívők, akármennyire sokaknak segít a megvilágosodás felé vezető úton és akármilyen autentikus is az. Buddha szó szerint vett és pontosan megőrzött tanaiban sincs semmi igazság, de nem is az az eredendő céljuk, hogy az igazságot közvetítsék, mert az lehetetlen a nyelv által, akármennyire is a sorok között olvasva, intuitíven próbáljuk a szavakat megérteni. A nem megvilágosodott emberek egyik gyakori illúziója, tévedése éppen az, hogy az igazság szeleteinek birtokosaivá válónak gondolják magukat szent könyvek olvasgatásával. Pedig az összes szent írás elolvasása a megvilágosodás szempontjából annyit ér, mintha egy csepp vizet csöppentenénk az óceánba. Aki megvilágosodott, annak számára világos, hogy nyelvbe csomagolni a világot meghatározó alapvető igazságokat még közvetett úton sem lehet. A nyelv erre alkalmatlan, éppúgy mint ahogy nem lehet ócska rongydarabokból aranypalástot varrni sem. Aki a szent írásokat az abszolút igazság közvetlen vagy közvetett forrásának tartja, az azonosítja az ócska, toldozott-foldozott gúnyát az aranypalásttal. Ez épp olyan illúzió, mint azoké a szerencsétlen embereké, akik tévesen jóval idő előtt megvilágosodottnak gondolják magukat.

Ettől még persze a szent írások tanulmányozása nem értelmetlen, mert segítenek olyan lelkiállapotok és világszemlélet elérésében, amely általában sokat segít tévutak elkerülésében és a spiritualitás fejlődésében. Egy szavuk sem igaz, de nem is az a céljuk, hogy az igazságot közvetítsék. Hű segítőtársként kell őket kezelni az Utunkon, úgy kell tekinteni rájuk, mint vándor tekint melengető gúnyájára, amelyet aztán az út végén el lehet dobni. Erre valók és nem többre. A gúnya csak melegen tart, de egy lépést sem visz előbbre.