Hány Isten is van a keresztény nézet/felfogás szerint? (Folyt. Lent)

09:42

Az egyensúly nem létezik a kereszténység hit szerint, ezt már megbeszéltük.

Elmagyarázom az én teóriámat:

Az ember eszénél, lelkénél fogva mindig közeledik Istenhez(ahogy a rosszhoz is). Ez egy természete jelenség. Már voltak ennek a természetes jelenségeknek kisebb-nagyobb megnyilvánulásai (Buddha, hinduizmus, Mohamed, próféták etc.), de az Isten-emberi kapcsolat - a kereszténység szerint -, Jézusnál bontakozott ki teljes mértékben. Tehát vehetjük úgy, hogy Jézus az Atya és az ember kapcsolatának következménye. Jézus és az Atya lelki kapcsolatának következménye a Szentlélek, mert a Szentlélek létezése ad értelmet azoknak a kinyilatkoztatásoknak, amit az Atyától hallott. Lényege mindegyiknek az Atya, de amikor az ún. "édeni" állapotot tönkretette az ember, akkor a két isteni személyre az embereknek szükségük volt. Jézus a zsidóknak és az egész emberiségnek új törvényt adott (hitünk szerint), amely egybefoglalja az összes parancsolat lényegét: a szeretet Isten és más ember felé.

Azt olvastam, hogy héberben nincsen királyi többes, bár meg kéne ezt erősíteni. A lényeg az volt, hogy az édeni állapotban Jézus és a Szentlélek is ott volt az Atyaként, Isten jelenlétét "szinte tapintani" lehetett.

Akkor mit fejez ki a ki mint vet, azt aratja? (nem szó szerinti, de tartalmilag helyes idézet) Olyan nincs, hogy nincs egyensúly. Az csak látszat.

Olyan sem létezik, hogy mindenkinek ugyanolyan a személye. Képzeld csak el, hogy Istenhez vezető út 1000-féleképpen nyilvánul meg, szinte annyiszor különbözik, amennyi hívő ember valaha is van. A lényeges dolog inkább az, hogy hogyan azonosulsz a bűn felé, hogy a "lélek" által akarod leélni az életed, így minden bűnt, amit elkövetsz, gyors következménye lesz, legyen bármi az, hogy ez csak erősítse a hitedet. Ha valaki azonosul a bűnnel, akkor a lelke megy tönkre, így az az örök boldogságban részt nem vehet, noha nem lesz azonnali következménye (létezik itt is kivétel). Ez abszolút személyfüggő. Itt tehát a hangsúly az "akarom-e"-n van.

---------

Erre magyarázatként pl. a reinkarnációt említem (aminek nyomai mind a mai napig fellelhetők a Bibliában, ha nyitottan olvassuk, és nem más emberek által kreált dogmákra, sablonokra támaszkodunk, hanem merünk gondolkozni.)

Én semmilyen sablonra, dogmára nem alapozom, de azt tudnod kell, hogy az Ószövetség egy fikarcnyi szót sem szól a lélek folyamatos újjászületéséről, hanem pontosan azt hangoztatja, hogy "egy az élet, egy az élet", meg azt, hogy "bízz Istenben, mert nem hagy el téged". Jézusnál találhatsz csak ilyet, meg Pálnál, de én azt erőszakosságnak nevezem, mert ha te Jézus egy mondanivalóját kiforgatod, és a többi az degradálásnak, felhígításnak titulálod, akkor nem tudom, milyen nézetből kell a Bibliát olvasni. Jézus arról beszél, hogy 1 életünk van, és 1 feltámadás van, utána pedig vagy happy end, vagy a lélek megsemmisülése/vagy örök kárhozat.

A reinkarnáció által a karma (tettek következménye) életeken átívelő, így van olyan típusa ami egy ezőlő életbeni tett következménye. Ezért lehet, hogy nem találjuk az okát (mert ugye van, aki csak egyetlen életre korlátozza a lehetőséget), de az ok egy előző életben van, történt. Az, hogy valaki nem látja, mert nem is biztos, hogy keresi az okát, az nem azt jelenti, hogy nincs ok.

---------------

Ennél mi bonyolultabban, és finomabban fogalmazunk, mert akkor hát nincs mit tenni, ha előző életedben megtetted, akkor már csak a jót (ha ezt a relációt alkalmazod persze) a következő életedben fogod visszakapni, a szenvedés értéke pedig a büntetés, és nem a lélek tisztulása. Tehát végigszenveded az életedet, és a jót, amit cselekszel, azt már ki tudja hányadik életedben fogod visszakapni. A karmához nem fogsz imádkozni, mert az egy szerencseautomata, mármint arra nézve, hogy ő dönti el, melyik életedben leszel happy, melyik életedben leszel nyomorúságos.

Hol van itt az irgalmasság? Sehol. A világnak létezik egy sosem elkezdődő, sosem befejeződő természete, a lényege lehet céltalan vagy a Nirvána.

----------------------------------------------------------

Slusszpoén:

"Kinevetik a kereszténységet, mert egy humánus Istenről beszélnek. Isten mindenkit szeret, tehát nem gyűlöl senkit és semmit"

Ha most ezt lefordítanám a legtöbb indoeurópai nyelvre, akkor így hangzana tükörfordításban:

Isten mindenkit szeret, tehát gyűlöli a senkit, és a semmit. hoppá!

Nem létezik kétszeres tagadás, mint a madzsar nyelvben. :D

08:28, 09:04

Beszállok. :)

Te állítod, hogy 1000 féle személyiség van(s keveset is mondtál), ez mégis hogyan lehetséges? hogyan lehetséges, ha mindenki egyformán bűnös?, sőt ha Jézus megváltott minket a bűneitől, akkor hogyan lehetséges, hogy még van bűn? Hol van az Atya irgalmassága? Elviekben egy darab bűnös léleknek sem szabad lennie, mert Jézus megváltotta az embert. Azt mondod valaki nem hitte el. Egyetlen egy dolgot árulj el nekem akkor kérlek. Én miért hiszem az Úr létét? Soha nem jártam templomban, apám arra nevelt, óckódjak a vallásosoktól, mindtől, viszont mindig legyek igazságos, és használjam a józan paraszti eszemet. Most itt tartok, pedig soha semmilyen jelét nem éreztem Istennek(úgy értem nem érintett meg), pontosabban amióta tudom az eszemet, tudom, hogy van egy magasabb rendű énem(tehát születésemtől fogva érint, és velem van), és ezért állom meg a helyem jellememmel kapcsolatban...ez mégis hogyan? Hogyan amikor bűnben születek? Hogyan lehetséges, hogy már alapba ilyen közel voltam hozzá, születésemkor? Pedig én egy új léleknek számítok a keresztények szerint, s ráadásul akkor vannak olyan lelket, akik várnak a "semmiben" több ezer éve, hogy fel legyenek támasztva, és Isten eldöntse mi is legyen...

Erre adj magyarázatot légyszíves keresztény szemmel, hogy tisztán lássam a nézeteidet.

Egyébként, hiába hangoztat bármit is az Ósz., ugyanis mindenkinek egy élete van szerintem is. Közben jó sok halállal és születéssel, azaz váltakozásokkal. S mindvégig az Úr velünk van, kísér, mindaddig, amíg el nem érjük őt...

A karmáról pedig annyit, hogy pillanatnyi életben is előjöhet...és az ember jelleme határozza meg a visszahatásokat...aki pedig gonosz jellemű, az valószínűleg még nem fogja észrevenni, hogy miért is "balszerencsés", ugyanis mérgelődni fog, hogy milyen balszerencsés, ami megint csak nem jó. Meg ugyebár ez is relatív...mármint a szerencse/balszerencse...Ha a jót meg azért akarod cselekedni, hogy a karma jól üssön vissza neked, akkor már ott megette a fene, hiszen az önzés, tehát csak a "rossz" származhat belőle....azért kell a jót cselekedni, mert te azt akarod, mögöttes érdek nélkül(tehát nem azért, hogy Isten mellé kerülj...ugyanúgy önzés ez is, hanem azért, mert te így látod helyesnek), és úgy hiszed az a normális. S egyébként ha belátod a bűneid(lelkiismeret/Szentlélek segítségével képes vagy rá), és meg is bánod, akkor tisztul a lelked...tehát a büntetéstől tisztul a lelked mindenféleképpen...mindenki útja előre visz...az Úr felé, csak nem mindenkinek ugyanannyi a menetidő. :). Ha mindenki jó jellemmel, azaz önzetlennel rendelkezne, nem lennének évszakok, mindig meleg lenne, mindig lenne termés, nem lenne természeti katasztrófa...mint a mi teremtésünkkor. És megint hangsúlyozom, bár nem bántásból, de gondolj csak bele...a te nézeted szerint, az ember elárulta Istent, mert evett a fáról, ezáltal bűnössé válva...de lazán lógatja a lábát, mert úgy gondolja, hogy az Atya elküldte egyetlen szülött fiát, hogy megbocsásson nekünk...mi baromira nem tettünk semmit sem, ha így nézzük, és elvárod, hogy a mennybe juss? Hol van itt a cselekvés? Hiszen cselekedeteinken mutatkozik meg milyenek vagyunk. Bocsi, létrehoztunk templomokat, amik mások látomásaiban jelentek meg...feleslegesen(létrehozás), vagy Jézus bárhol leírja, hogy építsünk? Egyszerűen abszurdum számomra, hogy Isten ilyen unkorrekt lenne, hogy 60-80 évet ad nekünk...s mi van azzal, aki nem is találkozik a vallásokkal soha? az elkárhozik? Jézus nem a bűneinktől váltott meg...hanem a bűnben maradástól, s azért van különbség...a szentlélek pedig a segítség, akinek ha figyeljük a hangját, tudunk jól cselekedni, hiszen mindig súg.

"Isten mindenkit szeret, tehát nem gyűlöl senkit és semmit"

mi magyarok vagyunk, szóval ez lefordítva így hangzana(legyen angolul)...

God loves everything, so there is nothing to hate...

De nem is értem, hogy miért következik, abból hogy mindent szeret, az, hogy a semmit pedig gyűlöli...:)

a semmi ugyanúgy beletartozik a mindenbe...csak hát az semmi. ;):D

egyébként a semmi kifejezés elég nehéz dolog, ugyanis a semmi az nem létező, tehát nincs is, vagyis nem határozható meg sehogy sem, tehát nem lehet rá mondani, hogy szeretem, vagy utálom, mert "nem van". :)

üdv

25/F

LastOne.Left

1. A megváltás lényege első sorban az, hogy:

a, visszaállítsa Isten és az ember közötti kapcsolatot.

b, az embereket az elmúlástól megváltsa.

c, legyőzze a "sátánt", nyilvánuljon meg bármiben.

d, megdicsőüljön.

2. A halottaknak nem kellett semmire sem várni:

a, mert nem múlik el idő. Tehát éppen hogy lefekszel, már is feltámadsz és látni fogod az utolsó ítéletet. Ez meg van írva mindenhol, persze nem kell benne hinni, el lehet fogadni illusztrációnak is, lényegében lényegtelen.

3. "Aki keresi őt, megtalálja."

4. Az életet nem lehet egy ilyen funkcionárium, mint pl. karma közé beszorítani. Aki az életét leéli, az tudja, miről beszélek. Isten megértésénél is bonyolultabb ez a folyamat. Ez nem misztérium, ahogy a kérdező ezt mondja, hanem lehetőségek sorozata, amelyek következményei a célban és a lényegben nyilvánul meg. A lehetőségek minden embernél nyitottak egyszer.

5. A bűn az, aminek lényege a lényegtelenség, célja a céltalanság, léte a pusztulás, melynek kezdetlen kezdete és végtelen vége az irracionalitás, míg a föld és a gondolat fundamentuma, miközben a földet és a gondolatot pusztítja, valakin teljesen eluralkodik, miközben teljes vereséget szenved, valamelyik embernél vereséget szenved, míg elpusztítja azt. Tehát nem egy szimpla dolog, és nem mindig lehet karmával behatárolni, ezért tulajdonítják egy valakinek a Sátánnak a teremtményének, mivel hogy ez egy végtelen-véges paradoxon, de mégis létezik és az emberi gondolkodást felrója, míg valakinek a gondolkodását megnöveszti, míg elpusztítja azt. Kikaparja a lelket, míg akaratlanul Isten felé tolja azt, van, aki Isten felé megy, s az alagút végén nem őt találja. Ezek személyes tapasztalatok, ezért remélem megérted, hogy nehezen tudok bármilyen idegen dolgot is befogadni.

6. A test a lélek temploma. Ezen kívül léteznek szertartások, amelyek a hitéletet növelik.

7. God loves everything, so there is nothing to hate...

Ez azt jelenti, hogy isten mindenkit szeret, ennélfogva nem létezik olyan dolog, amit utálna. Ez nem pontos.

Legyen inkább ez:

Deus omnes amat, itaque nihil odit.

Gott liebt alle, so hasst er nichts.

tehát tükörfordítás:

Isten mindenkit szeret, így utálja a semmit.

:D

12:41

1. résszel egyetértek, és amiket én állítok alátámasztják ezeket a pontokat.

2. lényegtelen, nem is ezen van a hangsúly.

3. tökéletesen egyetértek...én csak azt mondom, hogy aki keresi az nehogy rossz helyen kopogjon. ezért is tisztogatom a nézeteket. ugyanis elítélik a keresztényt nagyon sokan, viszont amit én vallok, abba nem igazán lehet belekötni ilyen szinten, hiszen alapban is egy másik világnézetet tár eléd. egy vadonatújat. :D

4. A lehetőségek minden embernél nyitottak mindig. Legalábbis én így gondolom. Értsd meg, ha valakiben nincs meg a csepp szikra sem, akkor az nem létezik...tehát ami létezik, annak mindig is meglesz a lehetősége közeledni...csak időbe telik, s minden embernél más...

Egyébként nincsen beszorítva a karma közé az élet, hanem a karma a negatív és pozitív erők egyensúlyáért felel. De ezeket korábban megbeszéltük, ha jól emlékszem. S ugyanúgy úgy Istenben van benne.

5. A bűn aminek lényege a felismerés, célja a felismertetés(jó megkülönböztetni tudása a rossztól), léte véges, hiszen aminek volt kezdete van, annak végének is kell, hogy legyen...minden ami "rossz", pusztulásra van ítélve...

"valakin teljesen eluralkodik, miközben teljes vereséget szenved."

előzőleg leírtam, hogy olyan lehetetlen, hogy valaki 100% ban bűnös legyen. viszont ha valakin nagyon elhatalmasodott, és nem tud már mit tenni, egyszerűen belül emészti és verejtékezik...ki van lelkileg, úgy érzi az ördög szállta meg...az az illető megfogja...térdre rogy, és könyörög egy felsőbb hatalomért, amiről fogalma sincs, hogy van egyáltalán, csak megteszi, mert már egyedül nem képes változni...s ekkor az Úr felajánlja a Kegyelmét, amit el is fog fogadni az egyén. :)

6. Nem értem, hogy mi szükség tükörfordításra. Ha idegen nyelven adom át ezt a fajta meglátást, akkor nem azt írom, amit te akarsz rátukmálni a mondatomra. :)

Ha Isten mindent szeret, akkor nem létezik olyan dolog amit gyűlölne...ez a kézenfekvő és logikus...akármelyik nyelven írom. Nem világos számomra, hogy miért gyűlölné a nem létezőt, amikor az nincs is...

Az emberek is azért gyűlölik Istent(már aki ugye), mert tudják, hogy létezik, ugyanis egy olyan dolgot ami nem létezik, azt nem lehet utálni...hiszen nem is tudod, hogy van :D

De ne vigyük el dolgokat más irányba...ez filozófia, ahogyan én állok a kérdésekhez. ;):D

A szavak jelentésével lehet magyarázatot adni mindenre. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

bocsánat elírtam a számozást :D

6. Mintha Jézus azt mondaná, hogy a testünk hordozza a bűnt, s mi nékünk az elme/lélek szerint kell cselekedjünk, ha jól akarunk tenni.

és akkor az előzőből a 6. lesz a 7. :D

üdv üdv.

3. tökéletesen egyetértek...én csak azt mondom, hogy aki keresi az nehogy rossz helyen kopogjon. ezért is tisztogatom a nézeteket. ugyanis elítélik a keresztényt nagyon sokan, viszont amit én vallok, abba nem igazán lehet belekötni ilyen szinten, hiszen alapban is egy másik világnézetet tár eléd. egy vadonatújat. :D

Azért nem lehet belekötni, mert ez a filozófia azt mondja: ez nem így van. A másik pedig azt mondja: nem ez így van. Ennél többet nem tudunk tenni. :D

"4. A lehetőségek minden embernél nyitottak mindig. Legalábbis én így gondolom. Értsd meg, ha valakiben nincs meg a csepp szikra sem, akkor az nem létezik...tehát ami létezik, annak mindig is meglesz a lehetősége közeledni..."

Ha különválasztjuk Istent a világtól, akkor igenis az idő képes a nemlétezést (ezt a relációt) az utolsó ítéletre eltolni. A fizika törvényei kitolHATják, későbbre tehetik. Ez volt az, amit te nem számítottál bele, mivel Isten megjelenik valahol, akkor hiába mondod, hogy ott van, hiszen nem csak ott van, hanem mindenhol. A filozófiád ott különbözik, hogy te pár relációkat Isten részéve teszed. Én ezért hiszem, hogy a dimensio divina ("isteni dimenzió") az, amiben a te teóriád igaz, de a reális dimenzióban, a dolgokat ki lehet tolni. Ez az, ami addig már csak attól függ, hogy ezt hiszed, ezt meg én hiszem. Tehát a dimensio divina, melynek a létezés egyetlen alapja, nincsen sehol, nem telik el idő, tehát passzív létezés, mely teljes, ésszel fel nem fogható az, hogy ő a végtelen abszolút vége. Minden állítás a puszta létezés, és logikailag minden állítás igaz. A mellérendelt lelki teremtmények Istentől függenek, hatalmasak, viszont Istennek alárendelve vannak, mert létezésük megtagadása azonnali megsemmisülés lenne. Te az én dimensio divinámat kevered a fizikai világgal. Mert én Isten egységesnek képzelem, de a közösségnek nem kell EGY-nek lenni szó szerint, mert a közösségnek a szeretet az Egysége, nem kell a léleknek egybeolvadnia az Eggyel. A lelket ugyanis te nálam másképp definiálod. Mivel nincs egységes definíció, ezért nem létezik filozófiai vita ilyen szinten.

Hiszem, hogy létezik tökéletes fizikai világ is; s ez az, ami veled végképp nem egyezik, meg mert te a fizikai világot csak az egybeolvadás elemeként tartod. Jézus átment az ajtón, úgyhogy volt teste. Ezt te minek nevezed? :)

csak időbe telik, s minden embernél más...

Egyébként nincsen beszorítva a karma közé az élet, hanem a karma a negatív és pozitív erők egyensúlyáért felel. De ezeket korábban megbeszéltük, ha jól emlékszem. S ugyanúgy úgy Istenben van benne.

Na látod, ez már a te filozófiád része. Ez már spekuláció, Jézus nem beszélt a jin-jangról, bár ki lehet következtetni.

----

5. A bűn aminek lényege a felismerés, célja a felismertetés(jó megkülönböztetni tudása a rossztól), léte véges, hiszen aminek volt kezdete van, annak végének is kell, hogy legyen...minden ami "rossz", pusztulásra van ítélve...

"valakin teljesen eluralkodik, miközben teljes vereséget szenved."

előzőleg leírtam, hogy olyan lehetetlen, hogy valaki 100% ban bűnös legyen. viszont ha valakin nagyon elhatalmasodott, és nem tud már mit tenni, egyszerűen belül emészti és verejtékezik...ki van lelkileg, úgy érzi az ördög szállta meg...az az illető megfogja...térdre rogy, és könyörög egy felsőbb hatalomért, amiről fogalma sincs, hogy van egyáltalán, csak megteszi, mert már egyedül nem képes változni...s ekkor az Úr felajánlja a Kegyelmét, amit el is fog fogadni az egyén. :)

Félreértelmezted abszolút, amit írtam. De hát ez az én hibám. No, még egyszer:

A bűn az, aminek lényege a lényegtelenség, célja a céltalanság, léte a pusztulás, melynek kezdetlen kezdete és végtelen vége az irracionalitás, míg a föld és a gondolat fundamentuma, miközben a földet és a gondolatot pusztítja...

valakin teljesen eluralkodik a bűn, miközben a bűn rajta teljes vereséget szenved, valamelyik embernél a bűn vereséget szenved, míg a bűn elpusztítja azt (a valakit).

Elmagyarázom: az biztos, hogyha rám zúdul a plafon (velem mindig ez történik), akkor rossz oldalon állok, ha viszont azt hiszem, hogy a rosszat legyőztem, akkor ha nem vigyázok könnyebben tud engem legyőzni.

-----------

Amiben nem értünk egyet:

Te:

1. A fizikai világ az istentelenség következménye, nem tolódik ki.

2. Gonosz nem lehet senki, muszáj neki felismerni a jót, mert ez a világ természete, tehát a bűnnek előre kell Istennek vinni.

Én:

1.Az istentelenség következménye kitolódhat, mert ha én folyamatosan gyilkolok, ölök, kiölöm magamból Istent, még nem fogok nem létezni. Csak az utolsó ítéletnél.

2. Lehet, de ez nem érvényesül minden embernél, és lehet olyan lehetőség, hogyha valaki folyamatosan bűnben van.

Tehát ez a kettőnk közti különbség. :-)

hoppá:

"A fizikai világ istentelensége nem tolódik ki." (nem kell vessző)