Tulajdonképpen mi a bizonyítéka annak hogy van Isten? (Itt a keresztény Istenre gondolok. )

Csak hallottad már: régen, amikor az emberek nem tudták, miért vannak pl. a hónapok (hogy csak egy primitív példát említsünk) elkezdtek felsőbb hatalmakat kitalálni az általuk érthetetlen dolgok magyarázására.

Én nincs rá tudomyános magyarázat, ahogy egyik vallásra sincs: hinni kell benne, és kész. És ezért van egyre kevesebb igazán istenhívő ember: mert rájöttek, hogy ha fáj a fejük, egyszerűbb bvenni egy aszpirint, mint nekiállni imádkozni.

Nincs rá bizonyíték. És arra sincs, hogy van.

Válaszokat mindig kerestek/keresnek a kérdésekre. Ha nem találnak, azt választják, ami az adott helyzetben (kultúrkörben, történelmi korszakban) a leghelyesebbnek tetszik. Ha hagyománnyá válik az adott válasz, igen nehéz már megcáfolni. Ez a tudománnyal sincs másképp.

A hitnek nincs szüksége bizonyítékra, de tulajdonképpen az is akad:

[link]

Arra hogy van Isten, maga a létezés a bizonyíték. Nem az élet, hanem a világ létezése. Tehát egy kődarab a semmi közepén is bizonyíték, hogy létezik Isten. (Persze sokan nem szeretik Istennek nevezni, de ők is tudják, hogy létezik.)

Arra, hogy van lelkünk, az a bizonyíték, hogy gondolkozunk. Gondolkozunk, tehát vagyunk, ugyebár :)

Ezt többféleképpen is lehet értelmezni, de a lényeg az öntudat. Tehát egy számítógépes programra is mondhatjuk hogy gondolkozik, aminek feltehetőleg nincs öntudata, de itt nem így kell érteni a gondolkozást. Egy számítógép, ha nincs lelke, akkor nem tud arról hogy ő gondolkozik, hanem egyszerűen csak kiadja a megfelelő outputot adott inputokra, esetleg változik, tanul, fejlődik is. Arra, hogy tudja-e a számítógép, hogy ő gondolkozik, mi, külső megfigyelőként nem tudunk válaszolni. Ugyanígy van a többi emberrel is, róluk se tudhatjuk biztosan hogy ők tudják hogy gondolkoznak. Csak saját magunkról tudjuk hogy van lelkünk.

Arra nincsenek tények, hogy Isten pontosan milyen, hány Isten van (van-e értelme számosságról beszélni), szeret-e minket, figyel-e minket, ő teremtett-e minket közvetlenül, honnan származik, mi az élet értelme, miért szenvedünk, honnan jöttünk, hová megyünk.

Jobb híján a szent könyvekből tanulhatunk róla, például a Biblia. Ezeknek a könyveknek a lényege, hogy nem érdeklik őket a bizonyítékok, hiszen az különben is értelmetlen volna. Egyszerűen elmondanak neked dolgokat, te meg vagy hiszel benne, és követed a tanításokat, vagy nem.

Ha megjelenne előtted Isten, és azt mondaná: én vagyok Isten, az se volna bizonyíték: hiszen lehet hogy álmodod, vagy képzeled, vagy lehet hogy egy űrlény próbál megtéveszteni, aki ugyanolyan keveset tud a világ kialakulásáról, és az élet értelméről, mint te.

Érvek vannak persze amellett, hogy jóságos, meg nekünk is jót kell tenni, ha ki akarunk kerülni a szenvedésből (hiszen miért kapnánk feloldozást a szenvedéseink alól, azzal hogy mi is szenvedést okozunk másoknak?).

Meg miért hagyna minket Isten teljes tudatlanságban az anyagi világban, miért ne nyitna meg egy kaput, amin megtanulhatjuk hogy hogyan jussunk el a hozzá vezető útra?

Ezek persze nem bizonyítékok, hit is kell ezekhez, meg akarat.

mi az hogy keresztény isten?

ilyen nincs,csak allah van o az egyetlen istn o teremtette a világot.

isten van csak hinni kell benne.

aki nem az hitetlen marad és a pokolra kerul.