Lehet még hitem?

Szia

Alapkérdés.

Tudod mi a hit? A „hit” szó a görög piʹsztisz szó fordítása, mely elsődlegesen a bizalom és a szilárd meggyőződés gondolatát hordozza. A szövegkörnyezettől függően a görög szó azt is jelentheti, hogy ’hűség’ és ’hűségesség’ a 1Tesszalonika 3:7;és a Titusz 2:10 szerint.

A hit tehát a reménység alapja, valamint bizonyíték a nem látható valóságokról való meggyőződéshez. Az igaz keresztény ’hit’ nem más, mint azoknak az igazságoknak az összessége, melyekről Jézus Krisztus, valamint ihletés alatt a tanítványai beszéltek .

Ez a hit Isten Szavának egészén alapul, beleértve a Héber Iratokat is, melyre Jézus és a Keresztény Görög Iratok írói gyakran utaltak a kijelentéseik alátámasztására.

Tehát a hit nem hiszékenység. nem lelki mankó. Lehet, hogy vannak, akik kigúnyolják a hitet, pedig az ilyenek is szoktak hinni valamiben, például a megbízható barátaikban.

Ahhoz, hogy valaki elfogadható legyen Isten előtt, hitet kell gyakorolnia Jézus Krisztusban, és ezáltal lehetővé válik, hogy igazságos állapotnak örvendjen Isten előtt. Erről a Galata 2:16 ír. Jehova elveti azokat, akik híján vannak az ilyen hitnek. Ján 3:36 " Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem látja majd meg ezt az életet, hanem az Isten haragja marad rajta."

Héb 11:6 "Hit nélkül pedig lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elé járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazza azokat, akik igazán keresik őt"

A hit nem mindenkié, a 2Tesszalonika 1:3 szerint, mivel ez Isten szelleme gyümölcsének a része, a Galta 5:22-ben. A keresztények hite nem állandó, hanem folyton növekszik, ahogyan arról 2Tesszalonika 1:3 ír: "Úgy érezzük, testvérek, hogy mindig hálát kell adnunk értetek Istennek. Ez így is van rendjén, mivelhogy a hitetek rendkívüli módon növekszik, és mindannyian egyre jobban szeretitek egymást." Így nagyon is helyénvaló volt Jézus tanítványainak a következő kérése: „Növeld a hitünket!” Jézus megadta nekik a hitük növekedéséhez szükséges alapot: erőteljesebb bizonyítékot adott, és mélyebb megértést, melyekre aztán a hitüket építhették. Luk 17:5.

Röviden: igen, lehet hited, ha teszel érte.

Te is hangulat ember vagy, mint a hívők.

Ha Istent keresnéd, akkor meleg ételt osztogatnál a rászorulóknak.

Ezt nem ellened írom. Csak az őszinte hit és szeretet nem rólad vagy Istenről szól. Hanem mindenkiről.

"Jó lenne ha tudnék hinni, de nem érzem és sosem éreztem, hogy hiszek. Nyilván ez nem is fog már megváltozni." Mennyire érzed felelősnek magadat azért, ami a fejedben lejátszódik?

"ami állandó, ami nem tűnik el egyik pillanatról a másikra" A szegénységet tudom ajánlani.

Igen, lehet még hited- A hit nem magától jön, hanem megszerzett ismeretek az alapjai. Kezdetnek ajánlom ezt a gondolatébresztő füzetet az élet eredetével kapcsolatban:

[link]

Kedves Kérdező!

Szerintem "megfordítottad" a HIT-tet az érésekkel, mert ez pont fordítva van mint ahogyan azt gondolod.

Nem az számít, és nem is szabad, hogy az számítson, hogy mit érzünk, mivel bennünket hívő embereket sem az érzéseink irányítanak, hanem a gondolkodási módunk.

Szerintem aki helyesen és értelmesen szeretne élni, annak soha sem szabadna hagynia, hogy az érzései, érzelmei irányítsák.

Jézusnak az emberiséghez intézett első szavai azok voltak, hogy: "betelt az idő és (már) közel van az Isten királyi uralma, változtassátok meg gondolkodásmódotokat és higgyetek az evangéliumban (örömhírnek)" Mrk.1.15

Tehát nem az, hogy amit éreztek, az szerint gondolkodjatok... :)

Az érzelm egyébként is "vak", azok az értelmes gondolathoz (kitartással és hűséggel) felzárkóznak. Tehát, ha átalakítod a gondolkodási módodat Jézus szerint, akkor akár jó vagy rosszul érzed magad, de kitartással és hűséggel Jézus iránt, akkor ahhoz a gondolatidhoz az érzések is felzárkóznak, követik azt.

"Hasonlít az ember földi élete egy kocsihoz, ami szükségszerűen mozgásban van, hasonlítod az ember életét a földön, – szükségszerűen mozgásban van. Az ember, aki szellemi módon él, tehát erkölcsi lény, mindig egy önmaga által meghatározott irányban, önmaga által meghatározott cél irányában mozog –, ha nem a hittől átjárt józan észt ülteti a bakra, hanem valami mást, pl. az érzelmet vagy valamely speciális hitet, akkor természetellenes módon, tehát bódultan él. Így boldog soha nem lehet, mert nem teszi lehetővé azt az újjászületést, amely feltétlen feltétele az örök boldogságnak („Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát. János 3:3”). Azt pedig tudnod kell, hogy nincs kétféle boldogság! Nincs egy mulandó és egy örök boldogság! Csak egy boldogság létezik minden szellemi lény számára! Ez pedig Isten boldogsága a szellemi lényekben. Isten minden szellemi lényt erre a boldogságra teremtett, és minden szellemi lény nyugtalan mindaddig, amíg ebben a Teremtője által felkínált boldogságban meg nem nyugszik! Ez jelenti azt az erkölcs szintjén, hogy Isten minden szellemi lényt Önmagára teremtett! "

Jézus; A HANG - könyv 4304

[link]

Szia! Ez nem tudom, mennyire lesz számodra hasznos hozzászólás, de azért leírom, hátha.

Nos, én pont fordítva vagyok, vagy hogy is mondjam. Bár a családom egyáltalán nem vallásos, engem valamiért mégis vallásos neveltetésben részesítettek. Kicsi koromtól kezdve belém verték az iskolában, templomban, hogy márpedig igen is létezik Isten, ha elfogadom, ha nem. Aztán történt velem valami úgy egy évvel nagyjából... igazából semleges esemény. És akkor rádöbbentem, hogy nem nem hiszek többé bármilyen istenség létezésében (mert úgy öt évig inkább a buddhizmushoz húztam inkább, nekem túl sok szenvedés és lelki fájdalmam volt amiatt, hogy bármit csinálok, bűnös vagyok a kereszténység szerint, sőt, már alapból bűnösen jöttem a világra), hanem egyszerűen nincs ilyen. Egy jó ideig nem találtam a helyem a világban ezután, kellett úgy két-három hónap, hogy elrendezzem magamban ezt a dolgot. Először nagyon magam alatt voltam, egzisztenciális válság, stb. Tudod, előtte mindig arra gondoltam, hogy teljesen mindegy, mi történik, mert létezik az örökélet. Vagy a karma, és az újjászületés, hogy kijavíthatom a hibáimat. Hogy ráérek foglalkozni az egészségemmel, nem számít senki és semmi, mert úgyis ott lesznek - vagy a mennyben, vagy a következő életemben. Akkor döbbentem rá, hogy tényleg egy életem van, amikor elveszítettem a hitemet. Most kell élnem, most kell foglalkoznom a szereteimmel, most kell sportolnom, egészségesen élnem, tanulnom, szeretnem, stb., mert ez az egyetlen egy lehetőségem van rá. Szerintem az összes vallás káros, mert az örök lét ígéretét kecsegtetik.

A világban minden levezethető képletekkel, ami nem, az meg nem létezik. Egyetlen istenség se vezethető le képletekkel.

HA pedig mégis létezik, biztosan nem olyan nárcisztikus, és kegyetlen, amilyen a Bibliában, és azt, hogy nem hittem benne, megbocsátja.

Csak azt akartam mondani, hogy nincs szükség vallási hitre. Nekem nagyon sok rosszat okozott a vallás, persze vannak, akiknek szüksége van rá, mert az ad értelmet az életüknek (ahogy másnak egy gyerek, és ezeket nem pejoratív értelemben írom, tényleg így van, és ez így is van jól!). Keress olyan dolgot, vagy személyt, ami/aki értelmet a mindennapjaidnak, amiért érdemes felkelni reggelente. Másnak a vallás pont ilyen, és tudom, mert jártam abban a cipőben. Inkább kerestem mást, ami kevesebb bűntudattal, pénzzel (!), lelki fájdalommal jár.