Az ateisták istentagadása miért párosul azzal a fölfogással, hogy ők úgy élnek, ahogy akarnak?!

"Mert van egy Istentől kapott lelkiismerete, nem az anyagból fejlődött, mert annak nincs."

Itt a tévedésed. Az anyagnak van erkölcse, mert ha nem lenne, akkor senkinek sem lenne, ugyanis anyag vagyunk. Pontosabban, hogy ne sarkítsak olyan visszataszító módon, ahogy te teszed: az erkölcs tökéletesen magyarázható és magyarázott racionális, naturalista, ha úgy tetszik neked ateista és materialista levezetések által. Nem szerepel benne Isten, és nem is hiányzik belőle. Nem szükséges hozzá sem mesekönyv, sem angyalok meg démonok, sem beszélő szamarak. Nem adatik, hanem bizony minden generáció megteszi azt, hogy beleneveli a saját erkölcsét a következő generációba. És láss csodát, nincs is benne semmi abszolút, korról korra változik, mást súg a tévedhetetlennek hitt lelkiismeret egy muszlimnak és mást egy hindunak, és mást egy modern embernek mint egy ókorinak. Persze leírhatod ezt egy papírra, és mondhatod, hogy mostantól az az örök erkölcsi törvény, de abba is nyugodj bele, ha lesznek, akik nem vesznek komolyan. Az ateisták erkölcse ugyanonnan jön, mint a keresztényeké, meg akármilyen valláséi: nevelik őket gyerekkorukban (a szüleik, a tanáraik, a társaik). Vagy sikerül, vagy nem (ebben is különbözőek vagyunk, mint mindenben). Az erkölcs létezéséhez teljesen megfelelő magyarázat az, hogy segíti a társas együttélést, a közösség stabilitását, és ezen keresztül jutalmazza az egyént is. A hasznossága miatt születnek a társadalomban a szélesebb körűen elfogadott normák, amiknek a tanítása/nevelése közösségi szinten is ösztönzött. Mire felnősz pedig már csak azon veszed észre magad, hogy lelkiismeret furdalásod van, ha vétesz az erkölcsi parancsnak, mert nem tudatosul benned, hogy az ilyen erkölcsi törvények nagy része kb. 0 és 3 éves korod között rögzült beléd.

Kérdeződrága, te is úgy élsz "ahogy akarsz", csakhát te a biblia szerint"akarsz". Ez a te döntésed.

A többieket meg szereted szépen, mint felebarátodat.

Kérdező, te azt feltételezed, hogy ha az embereket nem ijesztgetjük istennel meg pokollal, akkor alapból rosszul viselkednek. (lásd: mind bűnösök vagyunk stb.) Csakhogy ez nem igaz. Vannak egyetemes emberi értékek és humán erkölcs, amik sokkal erősebbek, mint a vallás.

Igen, úgy élek, ahogy akarok, amíg nem ártok másoknak. Mindenki úgy él, ahogy akar, nem is értem, hogy ez miért olyan megbotránkoztató neked.

utolsó vagyok, írok egy pé

ldát, hogy világosabb legyen: Ha valaki elesik melletted az utcán, jó eséllyel érte nyúlsz és felsegíted. Nem azért, mert Jézus ezt tanította, hanem mert ő is ember, te is ember vagy, természetes, hogy segítünk egymásnak. Nem mondanám ösztönnek, de valami hasonló.

Miért párosul?

Az ember sok mindent szeretne megtenni, megélni, élvezni.

A vágy erős, és korunk társadalma még fokozza is.

A (Istent) keresők hamar találkoznak bármilyen irányba is indulnak, az önmegtartóztaás tanításával.

Az ellentmondás egyételmű. Választani kell.

Van aki a vágyak kielégítését választja. Nyugott csak úgy lehet a lelkiismerete, ha tagadja mindenféle magasabb rend, tanítás igazságát.

Röviden: aki azt választja, hogy úgy él ahogy akar, annak tagadnia kell az elvet, miszerint az ember akkor lesz ember, ha nem enged pillanatnyi vágyainak. Különben belső ellentmondás fugja folyamatosan frusztrálni.

Persze ez nem jelenti azt, hogy az összes Istenben nem hívő nem gyakorolna önmegtartóztatás, és erkölcstelen lenne. De azok, akik érvként az Isten hit ellen a földi örömök kiteljesítését hozzák fel, azok elég gyaúsak.

"A (Istent) keresők hamar találkoznak bármilyen irányba is indulnak, az önmegtartóztaás tanításával."

Én nem ismerek olyan hívőt, aki igazán önmegtartóztató lenne, és pontosan betartaná a vallása előírásait.

NEM LÉTEZIK ilyen, max. 1-2.

"Van aki a vágyak kielégítését választja."

BIZONY!

A hívők is!

"Nyugott csak úgy lehet a lelkiismerete, ha tagadja mindenféle magasabb rend, tanítás igazságát."

Nem így néz ki a dolog. Valaki vagy hisz - vagy nem. Ebben nincs választási lehetőség. Úgyhogy ez nem stimmel.

Az ateisták NEM hisznek semmiféle istenben. Nem: tényleg nem hisznek.

Nem: titokban sem hisznek. Nem: a lelkük mélyén SEM hisznek.

EZÉRT ateisták. Aki hisz, az hívő. Aki kicsit hisz, az is hívő.

#29

"vagy hisz vagy nem... nem döntés kérdése"

Igen, így tűnik alacsonyabb tudatossági szinten. A döntés viszont lehet tudattalan is.

Nem állítottm, hogy azok az "atisták" akiről beszéltem tudattalanul (ahogy mondtad lekük mélyén) hívők.

Amit én lelki nyugalomra törekvés alatt értek, az teljes természetes pszicológiában is ismert folyamat. Az emberi psziché automatikusan (azaz tudat alaltt) próbálja feldolgozni (többnyire megmagyarázni) a stabilitását és integritását kikezdő külső hatásokat.