Katolikusok és az emberölés?

&7.

Jehova Tanúit nem kell rendfentartó erőknek fékezni.

Ha mindenki keresztény életet élne a maga valóságában, akkor nincs szükség emberi rendfentartó erőkre.

Aki szereti a megváltóját, és az életadó Teremtőjét, és ezen erkölcsi elvek szerint éli az életét, ott nem kell rendörség.

Régebben a Tanúk kongresszusaira is ki vezényeltek rendőröket, emlékszem rá. S a Rendőr úgy nyilatkozott, hogy nem érti minek annak itt,. Itt még egy szemetet sem dobnak el.

Külföldön az Arab, és a Zsidó Tanúk szeretetben tartották meg az évi kongresszust, és nem támadnak egymás ellen, sem ezen, sem más élethelyzetben.

&7

"kényelmes fotelben ülve, nagyon okosak az emberek,"

Jehova Tanúi, minden időben vállalták a börtönöket, megaláztatásokat, ami a mai napig is így van. Nem ülnek otthon a fotelben, és úgy adnak tanácsokat.

Hanem bizony majd minden országban vannak börtönben a Testvéreink, kivannak téve a politikai, etnikai tisztogatásnak, sok testvérünk halt meg Eritreában a hutu ésTuszi törzs között folyó harcoknak, amihez közünk sincs, mert mi nem folyunk bele az ilyen dolgokba.

Oroszországban, Dél koreában, Eritreában,stb, börtönökbe vannak a Testvérek a Politikai semlegességük, és a keresztény imádatuk miatt.

Nem azért, mert megöltek, vagy megloptak valakit, hanem mert nem akarnak harcolni, vagy belefolyni az etnikai lázongásokba. S nem ülnek otthon a fotelban.

Akkor sem ültek otthon, amikor Hitler halálra ítélte a Tanúkat, nem azért mert Zsidók voltak, Hanem mert ellenkezni mertek a Náci Rezsimmel.

S persze azért megemlítem, hogy más hitben lévők közül is voltak ilyenek, de sajnos nagyon nagyon kevesen.

egy történész egyszer azt mondta, hogy mi lett volna ha az egész egyetemes egyházak állnak ki úgy, ahogy Pl a Tanúk, vagy egy két ember tette, a harcok ellen?

Elvileg a kereszténység követői nem ölhetnének embert semmilyen körülmények közt. Ez az erkölcsi cél, inkább elszenvedni a bűnt, mint elkövetni. Az élet és halál felett csak Isten ítélhet.

Viszont a világ olyan amilyen, az emberi természet is olyan amilyen, magyarán ha egy vallás civilizációs méretűvé nő, kénytelen alkalmazkodni a realitásokhoz.

Lehet kritizálni a keresztes háborúkat, de ha ott az egyház nem alkalmazkodik a valósághoz, ma mind turbánban járnánk és középkori szinten élnénk.

De ilyen például az is, hogy a fanatikus, képromboló protestánsokkal soha nem éledt volna újra a művészet és a kultúra a középkorban, reneszánszban, barokkban.

"kénytelen alkalmazkodni a realitásokhoz."

Ha Krisztus is így gondolkodott volna, akkor már ott másként alakultak volna az események. Viszont amit Ő megmondott, azt kell tenni, és nem a világhoz alkalmazkodni.

Egyébként pedig akkor nem mondott volna olyat, amit nem lehet megtenni.

(János 15:18–20) . . .. 19 Ha része volnátok a világnak, a világ kedvelné azt, ami az övé. Mivel pedig nem vagytok része a világnak, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. 20 Tartsátok elmétekben a szót, melyet mondtam nektek: a rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak;. . .

Soha nem mondta, hogy a keresztény üldöző lehet, hanem minden esetben és korban üldözött lesz, mert nem alkotja a részét a világnak, hiszen Jézus királysága sem emberi természetű, és nem is Földi.

(János 17:16) 16 Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak.

(János 18:36) . . .Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Így azonban a királyságom nem innen való.”

Ezzel kizárta az alkut és az alkalmazkodás lehetőségét.

S amikor Jézus ezt elmondta Piltátusnak, már akkor elítélte a kereszténységet abban a minőségében, mint ami most létezik sokak népszerűségére....

Egy keresztény nem lehet népszerű Sátán világában.

#14

Érdekes, de ha mindenki olyan lenne, mint te írod, akkor már jehovások jó ideje nem is lennének.

Sajnos ezek a csúnya rossz keresztények mentették meg a ti hátsótokat is. Emlékeim szerint Hitler nem nagyon kedvelt titeket, de amikor jöttek a döntően keresztény katonák nyugatról, nem hiszem, hogy szabadkoztatok, hogy titeket hagyjanak, mert fegyverek árán nem akartok megmenekülni.

Ez hosszú lesz:

De még azt is egész világosan megtaláljuk a Szentírásban, hogy Isten igéjének mi a véleménye a háborúról. Azt olvashatjuk benne ugyanis, hogy mikor Keresztelő Szent János tanítani kezdett, "megkérdezték a katonák is: »Hát mi mit tegyünk?« Nekik így felelt: »Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal. «" (Lk 3,14)

Tehát nem szidta le őket azért, mert "harcosok" voltak, se nem fenyegette őket kárhozattal, ha továbbra is azok maradnak, még csak arra se célzott nekik, hogy jobb lenne szelídebb foglalkozást választaniuk, még kevésbé szólította fel őket arra, hogy azonnal dobják el maguktól fegyvereiket, mert azok megfertőzik őket, s ezért azokat még megérinteni se szabad, hanem csak arra figyelmeztette őket, hogy a "civileket" ne bántsák, ne zsarolják, azaz fegyverükkel vissza ne éljenek és hogy - ki hinné?! - olcsón szolgálják királyukat, vagy legalábbis fizetésemelést ne kérjenek (amitől viszont nem a nazarénusok, hanem a marxisták mennek neki a falnak).

Kétségtelen, hogy mindebben benne van az is, hogy továbbra is megmaradhatnak "harcosoknak", mint most már Krisztus követői is, sőt látjuk, hogy Keresztelő Szent János, ez a Jézus szavai szerint még prófétánál is nagyobb ember, akinél nagyobbat anya még nem szült, ezt a lehető legtermészetesebb dolognak tartotta.

Így elbánik tehát a Szentírás azokkal a nazarénusokkal, akik állítólag legjobban engedelmeskednek a "Szentírásnak", s akikről a közvélemény azt tartja, hogy Krisztus "leghűségesebb követői"!

Először is nagy tévedés, hogy embert ölni mindig, kivételt nem tűrően tilos. Szó sincs róla! Az államnak például joga van kivégeztetni a gonosztevőt (csak erre lehet érteni a Szentírás szavát, hogy joggal viseli a kardot). Rendkívüli esetekben, mikor másképp nem lehet fenntartani a rendet és a közbiztonságot, még kisebb vétségekért is büntethetnek halállal a hatóságok, azaz, ha szükség van rá, statáriumot is joggal hirdethetnek.

De magánembernek is joga van ölni, ha rátámadnak, rendőr nincs a közelben és csak így tudja megvédeni a maga életét. Nem jócselekedet ez az önvédelemből elkövetett gyilkosság, de nem is gaztett, nem is bűn. Még az evangéliumi parancs is csak azt mondja ugyanis, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Tehát nem jobban, mint magadat. Aki a felebarátját jobban szereti, mint magát és például még az életét is feláldozza érte, az hős. De aki ezt nem teszi meg, még nem gonosz vagy bűnös, hanem csak az önfenntartó ösztön hatása alatt álló normális ember.

Ha azonban olyan felebarátomról van szó, aki egyenesen az életemre tör, még azt se mondhatjuk, hogy jobb lett volna, ha hagytam volna, hogy ő öljön meg engem, mintsem hogy én kioltsam emiatt az életét. Aki ugyanis ilyenkor úgy gondolkodik, hogy hát inkább majd meghalok én, azt senki sem tartja hősnek, hanem anyámasszony katonának vagy gügyének.

Nem is megfontolt, tudatos önfeláldozás következménye volna ez, hanem a tehetetlenségé és a gyávaságé. A rémület, nem pedig a hősi fokú szeretet volna az, ami ilyenkor annyira megbénítaná az illető akaraterejét, hogy még a védekezés se jutna eszébe. A tehetetlenséget azonban senki se tekinti erénynek, se vonzónak vagy utánzandónak. A hősiesség ennek éppen az ellenkezője. Tehát bizonyos esetekben nemcsak ölni szabad, hanem még azt se lehet mondani, hogy jobb lett volna, ha nem öltünk volna. Aki más életére tör, az büntetést érdemel, nem pedig önfeláldozást, de különösen nem önfeláldozást éppen annak részéről, akinek életére tört.

Vannak azonban olyan esetek is, mikor embert ölni egyenesen dicséretes dolog és erény.

Tegyük fel, hogy egy rendőr, miközben szolgálata elvégzése után éjszaka a fővárosban hazatérőben van otthona felé, s a közelben puskaropogást és elhaló segélykiáltásokat hall. Rablógyilkosok garázdálkodnak a közelben. A rendőr a helyszínre siet, két gonosztevőt leterít közülük, mire a többi elmenekül.

Vagy tegyük fel, hogy egy pusztán magánosan lakó földbirtokos családját a ház ura távollétében kóbor cigányok támadják meg s az egyetlen otthon levő férfi alkalmazott szembeszáll velük, ura vadászfegyverével az ablakon át néhányat leterít közülük, mire a többiek elmenekülnek.

Mind a ketten: ő is, meg az előbb említett rendőr is gyilkosok, sőt tömeggyilkosok lettek, tettüket mégis nemcsak nem kárhoztatjuk, hanem egyenesen dicsérnünk és erénynek, hőstettnek kell nyilvánítanunk. Mindketten életüket kockáztatták ugyanis más életének és vagyonának védelmében. Mindketten bajban levő felebarátaik védelmére siettek önzetlenül, a maguk élete veszélyeztetésével.

Igen kimondja, pontosabban a gyilkosságot, az indokolatlan emberölést tiltja. Aki csak egyszer is olvasta a Bibliát az tudhatja, hogy sem a háborús helyzet, sem a halálbüntetés végrehajtása nem tartozik a gyilkosságok közé. Az Ószövetségben folyik a vér rendesen, s nem egyszer Isten viszi győzelemre a zsidók kardját.

Krisztus az Újszövetségben már egy magasabb erkölcsiséget tanít, az ellenség szeretetét, s adott esetben az erőszakról, a jogos és természetes önvédelemről való lemondást. Azonban Jézus erőszakmentessége nem abszolút, vagyis nem mindenkinek nem minden helyzetben kell erőszakmentesnek lennie, hanem törekvési iránynak szánta, ahogy például az adakozást is. Ahogy nincs előírva egy kötelező szegénységi szint, úgy nincs előírva egy kötelező erőszakmentességi szint sem. Mindenki kövesse Krisztust, növekedjék a szeretetben, s úgy lesz képes növekedni az adakozásban és az igazságtalanságok szelíd elviselésében is.

A teljes erőszakmentesség nem jézusi, nem újszövetségi tanítás. Az államhatalomra és kardjára az Újszövetség szerint is szükség van:

"Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte. Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet. A felsőbbség nem arra való, hogy a jótettől ijesszen el, hanem a rossztól. Azt szeretnéd tehát, hogy ne kelljen a hatalomtól tartanod? Tedd a jót és megdicsér, mert az Isten eszköze a javadra. De ha gonoszságot művelsz, rettegj, mert nem hiába viseli a kardot. Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse. Alá kell tehát magadat vetned neki, nemcsak a megtorlás miatt, hanem a lelkiismeret szerint is. Ezért fizettek adót is, hiszen akik behajtják, Isten szolgái. Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak az adót, akinek vám, annak a vámot, akinek hódolat, annak a hódolatot, akinek tisztelet, annak a tiszteletet." (Róm 13,1-7)

Tehát nagyon is létezhet keresztény politikus, keresztény rendőr és keresztény katona, s jó volna ha minél több ilyen volna. Ugyanakkor az is igaz, hogy könnyen lehet, hogy nem az erőszakszervezetek a legmegfelelőbb hivatás a keresztények számára, hanem máshol nagyobb szükség van rájuk.