Katolikusok, ti mivel indokolnátok meg, hogy miért preferáljátok az egyházatokat a protestánssal szemben?

Az emberiség nagy betegsége, hogy az emberek szubjektív véleményük szerint mások tévedéseivel, és különbözőségével foglalkoznak, ahelyett, hogy a közös pontokat találnák meg, és a jót a másikban.

Azt fontos tudni, hogy Luther Márton maga is Katolikus volt, és az egyházban történő korrupció, és visszaélések elburjánzása miatt érezte úgy, hogy érdemes volna az egyházon változtatni, de közel sem úgy, ahogyan az a reformáció által végre lett hajtva. Ő nem a Katolikus Egyházzal nem értett egyet többnyire, hanem azzal, ahogyan az emberek, egyházi vezetők viselkedtek.

Én nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy a Reformátusoknak, milyen hiányosságai vannak, mert egymás bántása, mindig csak újabb sérülésekhez vezetne.

Én a magam részéről bár nem vagyok keresztény, nem tartom magam annak, így Katolikus sem, de talán őket preferálom a legjobban, a karácsonyi időszakban például kevés felemelőbb dolgot tapasztaltam, mint egy kellemes ökumenikus misén részt venni, egy Katolikus templomban a többi gyülekezet tagjaival egyetemben.

A "protestáns" egy hatalmas halmazt jelöl, amiben számtalan nézet megtalálható. Például van több olyan protestáns felekezet, mely tagadja a Szentháromságot, de lehetne mondani más szélsőséges értelmezést is. Tehát a feltételezés, miszerint a protestantizmus (mint halmaz, nem mint egy adott felekezet) biblikus lenne, ellentmondás, hiszen melyik ága? Azért van több tízezer (ezt a számot vedd szó szerint, tényleg lassan 10^5 nagyságrendben lesznek) protestáns felekezet, mert több tízezer módon értelmezik a Szentírást.

Például katolikusként számomra ez egy indok, hogy nem fogadom el az újabb, s újabb fellépő tanítók egyedi értelmezését, csak is az Egyház 2000 éves nézetét.

A naponta alakuló újabb, s újabb protestáns felekezetek gyakran hivatkoznak arra, hogy a korai keresztények is úgy értelmezték a Szentírás könyveit, miként ők teszik és a katolikusok a 4. századtól mentek tévútra.

Ez egy igen téves nézet és még könnyebb megcáfolni. Nagyon gazdag irodalom maradt fent olyan apostoli- és egyházatyáktól, akik közvetlenül az apostolok tanítványai voltak, vagy őket követően éltek 1-2 évszázaddal később. Ezen írásokból egyértelműen tudjuk, hogy megközelítőleg miként értelmezték Krisztus és az apostolok szavait.

Ha valóban érdekel a téma, akkor érdekes olvasmány lehet:

[link]

"a katolikus egyház nagyon eltért az eredeti bibliai tanításoktól, és a reformáció igyekezett visszatéríteni ezekhez a vallást"

Kiemelném ezt a mondatot. Két dologra szeretnék rávilágítani. Kezdjük a mondat első felével.

Való igaz, hogy olykor voltak vadhajtások az Egyházban, ilyen volt a búcsúcédulák árusítása (sokan ezt is félreértik, hogy szándékosan, vagy tudatlanságból, azt nem tudom, de ez *búcsú* és nem *bűnbocsátó* cédula) vagy az elvilágiasodott felső klérus, rokonság alapján adott bíborosi székek, stb... Viszont az Egyházban mindig volt hajlam a megújulásra. Nem kell messzire menni a 16. századtól, szerintem töriből mindenkinek kellett tanulnia a Cluny reformokat (10-11. század). De a reformációt követően is volt egy megújulási folyamat a Trienti Zsinaton. Sőt szinte mindenki hallott már a II. Vatikáni Zsinatról, az is hasonló megújulás volt.

A mondat 2. fele esetében visszakapcsolnék a korábban leírtakhoz. Mint írtad, "a reformáció igyekezett visszatéríteni ezekhez a vallást". Pontosan mihez igyekezett visszatéríteni? Két nagy reformátor, Luther és Kálvin. Luther eretneknek tartotta Kálvint a kettős predesztináció tana miatt, illetve az Eukarisztia értelmezésében is jelentős eltérés volt nézeteik közt. Most akkor melyik a biblikus? Kálvin vagy Luther? Egyszerre nem lehet mindkettő biblikus, mert több kérdésben nézeteik jelentősen eltértek. Bizonyára hallottál a baptistákról is, az ő közvetlen elődeik az anabaptisták voltak, akiket pedig Kálvin tartott eretnekeknek (kiáltványában nagyon erős szavakkal kelt ki ellenük), mert újra keresztelést hirdettek és nem fogadták el a gyermekek megkeresztelését. Vagy említhetem Szervét nevét is, akik a reformátusok ítéltek máglyára, mely ítéletet Kálvin is támogatta (nem tett ellene semmit, hatalma lett volna rá).

Láthatod, hogy kb. annyira tér el a katolikus nézettől a lutheránus, mint a lutheránustól a kálvinista, ezektől még jobban eltér a baptista és még sokkal inkább a különböző neoprotestáns nézetek.

Tehát egy ennyire eltérő halmazról úgy en bloc kijelenteni, hogy a protestáns biblikus, a katolikus nem, nonszensz és paradox...

"És az ő elmondása (meg a töriórán tanultak) alapján a katolikus egyház nagyon eltért az eredeti bibliai tanításoktól, és a reformáció igyekezett visszatéríteni ezekhez a vallást."

Na ez a szomorú valahol, hogy az iskolában ezek szerint még mindig leragadunk itt és nem nézzük meg sem a másik oldalt, sem az ok-okozatot, sem a következményt. Nem kontextusban szemlélünk egy történelmi eseményt. Na, mindegy, a kérdés nem erre vonatkozott.

Luthernek sok szempontból igaza volt, mikor visszatért a Bibliához. Ugyanis sajnos az Egyház hajlamos arra, hogy az emberi tényezők, mint valami porréteg ellepje a Szentírást, ami hitünk forrása. Luther ezt érzékelte és helyesen reformálni akarta. Probléma ott volt, hogy a Szentírást ki akarta emelni az Egyházból: Sola Scriptura sine Ecclesia - tehát egyedül az Írás az Egyház nélkül. Ez önmagában egy téves gondolat, mivel a Szentírás az Egyházban született meg, sőt az Egyház maga előbb volt, mint a Szentírás. Ezért mi katolikusok úgy gondoljuk, hogy a Szentírás az Egyházon keresztül értelmezhető, abban hagyományban, ami az apostolokig visszamenőleg jelen van. Luther maga is egyébként ellentmondásba keveredett, mert ő is ragaszkodott Szentírás magyarázati elvekhez és pl. a lipcsei dispután a Jakab-levelet "szalmalevélnek" nevezte pusztán a saját maga dogmatikai tanai miatt, mert a levél ellent mond a hit általi üdvözülés tanának.

Alapvetően úgy gondolom, hogy épp hogy a protestánsok tértek el a saját értelmezésükkel a Szentírás eredeti szándékától: ki jobban ki kevésbé. Az evangélikusok pl. kevésbé, de mondjuk az 1001 protestáns alapokon nyugvó szekta között azért vannak elég meredek dolgok. Azért örülök, hogy katolikus vagyok, mert az Eucharisztiában mi találkozunk Krisztussal, illetve jó ahhoz a közösséghez tartozni, ami apostoli utódlás folyamán kapcsolatban van Krisztussal és az apostolokkal.