Egy Jehova tanúi és egy Hit gyülis mit tenne egymással?

Lehet, hogy itt van a példa a kérdésedre :D

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__..

A szektázókat is lehet kategorizálni.

- Vannak közöttük egészen jóhiszeműek, akik valóban elhiszik, hogy a forrásuk, akiktől az önálló véleményük származik, valóban ismeri az általuk gyalázott "szektát". Persze IQ nuku, ugyanis nem néznek utána a dolgoknak, hanem nagykanállal kajálják a lesújtó véleményeket a "szektáról".

- Aztán ott vannak, akik egyáltalán nem jóhiszeműek, hanem rosszindulattal gyűjtögetik a terhelő dezinformációkat, amit jellemzően a bulvárból, az internetes fórumokról, különös nézetek mentén összeollózott, sajátosan interpretált videókból gyűjtik, és úgy terjesztik, mintha tényként ismernék az igazságot. Ez eggyel intelligensebb fajzat, de az intelligenciáját arra használja, hogy romboljon.

- Aztán ott vannak, akik gyártják ezeket a hazugságokat. Ők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy amit terjesztenek nem igaz, de nincsenek erkölcsi aggályaik. Ehelyett törtetők, akik jól tudják, mit akarnak, és azt is, hogy a "szekta" az útjukban áll, és nem tudják legyőzni tisztességes eszközökkel, csak akkor, ha cinkelt lapokkal játszanak, és ha lehetséges, övön alul dolgoznak. A három csoportból ők a legintelligensebbek, akikkel valóban lehet tárgyalni, legalábbis azon a szinten, hogy vannak valódi érveik, de ezekben nem szerepel az igazság, csak az önérdek.

Mindhárom csoport defektes. Az első azért, mert nem érzékeny arra, hogy amit hall, igaz-e, megelégszik azzal, ha igaznak hangzik, már el is hiszi. Ahogy egy bölcs ember mondta, ha nem volnának bolondok, a csalók nem tudnának megélni. A második csoportba tartozók azért defektesek, mert nemcsak hogy nem érzékenyek az igazságra, de miután behittek egy hatalmas lila elefántot, utána már csak abból kiindulva tudnak létezni, süketekké és vakokká válnak minden másra, az elefánt vált az alfájukká és ómegájukká. Érvelni nem lehet velük, mert csípőből skandálják kimerevedett tekintettel, módosult tudatállapotban, hogy "mi mindnyájan önálló szuverén személyek vagyunk, akik jobban tudjuk a bulvárból, mint ti agymosott hit-zombik belülről". Ennél komolyabb érv ritkán hangzik el a szájukból. A harmadik csoport azért defektes, mert nem érdekli az igazság, ahogyan az sem, ha a célja elérése érdekében hazudoznia kell, és keresztül kell gázolnia egész népeken, akkor is végigcsinálja, ha tudja. De nem fogja tudni ő sem.

A szektázás tulajdonképpen ciki értelmesebb körökben, mert elárulja a szektázóról, hogy nem lehet vele normálisan kommunikálni, mivel képtelen a józan ítélettételre, nincsenek valódi érvei, ahogyan azt is elárulja a habitusa, hogy jó céltáblát képez a csalók számára, mert elhiszi, hogy ő becsaphatatlan. Pedig nincsenek becsaphatatlan emberek, a szektázók pedig olyan akarat marionett bábui, amiről nem is hiszik el, hogy létezik.

"A szektázás tulajdonképpen ciki értelmesebb körökben...."

Tehát ciki volt, amikor az apostolok kiátkozták az eretnek tanokat hirdető embereket? Szerintem nem, szerintem jogosan tették, máskülönben Krisztussal kerültek volna ellentmondásba. Szent Pál elég sokat ír erről a problémáról és szüntelen egységre hívja a keresztényeket, ahogy Krisztus is az egységért imádkozott főpapi imájában. Teológiai értelemben a szekta különösen káros, mert ezt az egységet bontja meg teljesen szembemenve Isten akaratával.

"Kérlek azonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással széthúzást és botrányt okoznak. Kerüljétek őket."

"Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban."

Majd megkérdezi:

"Talán megoszlott Krisztus?"

"Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi."

"Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem."

Minden egyes újabb szekta azon munkálkodik, hogy az egységet egyre jobban szétzilálja. Ilyen értelemben a kérdésben megnevezettek különösen kártékonyak. A történelmi egyházak a teológiai különbségek ellenére legalább törekednek valamiféle egységre, ahogy azt Krisztus el is várja.

Ja, jut eszembe, mi egyezése van Krisztusnak Béliállal? - teszi fel a kérdést Pál apostol. Az egység, mint cél nem abszolút. Az egységet kizárólag az Isten Szelleme, vagy ha jobban tetszik Lelke hozza létre, minden más egység a bábeli egységet támasztja fel, ami Isten számára elfogadhatatlan. A Biblia szerint az Atyaisten a Krisztusban, és csakis Őbenne szerkeszti újra egységbe az Univerzumot, az egeket és a földet. A bibliai egységnek vannak feltételei, például:

"Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való." (1Jn 2,9-10)

"Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született." (1Jn 5,1)

A szektázók nem tesznek mást tulajdonképpen, csak annyit, hogy olyan emberektől tagadják meg a testvéri szeretetet, és igyekeznek kitagadni az Isten-gyermekség köréből, akik a Feltámadott Jézus Krisztus nevét rendszeresen segítségül hívják. Ez az eretnekség, és azok pedig eretnekek, akik az evangélium üzenete helyett, fórumról fórumra járva igyekeznek befeketíteni másokat, akik tényleg az evangélium ügyében buzognak. Egy valódi hívő ember tudja, hogy az ő ellensége nem emberek, csoportok, hanem maga a Sátán, ugyanis a Biblia ezt mondja. Aki a Sátán helyett emberek ellen visel hadat, elárulja magáról, hogy nem valódi hívő, legalábbis nem bibliai értelemben.

"A szektázók nem tesznek mást tulajdonképpen, csak annyit, hogy olyan emberektől tagadják meg a testvéri szeretetet, és igyekeznek kitagadni az Isten-gyermekség köréből, akik a Feltámadott Jézus Krisztus nevét rendszeresen segítségül hívják."

Ahha. Hát olvasd a kedves hittestvéreid válaszait, majd vesd össze azzal, amit írtál. Egyik (46% körüli) például azt írta, hogy Magyarországon egyetlen igaz felekezet van, a hitgyüli, a többi pedig a sátánt szolgálja, vagy valami ilyesmit. Ti aztán tényleg tudtok felebaráti szeretetről tanúskodni, vagy inkább csak arról papolni?

De olvashatod akár 26%-os hittestvéred kommentjeit is, azok is csordultig vannak felebaráti szeretettel. Annyira, hogy akár még kész tények esetében is képesek hazudni, ha katolikusokat kell mocskolni. Én például nem tagadom, hogy szektának nevezem ezeket a közösségeket, de egyszer sem hazudtam még, hogy tudjam bármelyiket is rágalmazni. Tudod a hazugság a sátán fegyvere, én nem használom.

"Más keresztényeket máglyára küldtek"

Na újra egy hitgyülis, aki szeret hazudni és a csalárdság az eszköze.

Az inkvizíció egyedül a katolikusok felett ítélkezett (erre terjedt ki a joghatósága), nem fogalakozott se más vallásúakkal, se ateistákkal.

Például Luthert valóban Rómába idézték, de ő egy katolikus szerzetes volt. Az inkvizíció csak katolikusokat küldött máglyára, de belőlük se túl sokat. Alig néhányszáz emberről van szó ténylegesen.

Tehát szerinted az inkvizíció egy gyönyörű példa a katolikus testvéri szeretetre. :) Máglyahalál rendetlen katolikus testvérek számára. :)

A tűzzel-vassal való térítés (lásd magyarok "megtérítése") is nyilván a szeretet megnyilvánulása volt, csak itt nem a rendetlen katolikus testvérek, hanem a pogányok felé. :)

Mielőtt elhinnénk eme hazugságaidat (vagy butaságaidat?), olvassunk el egy cikket az inkvizícióról:

"

Harmat Árpád Péter

Az inkvizíció

A középkor egyik legborzalmasabb eljárása a 12. századtól megjelenő inkvizíció (latinul inquisitio haereticae pravitatis magyarul a tévelygő eretnekség kinyomozása) volt, mely egy egyház által működtetett sajátos jogi eljárást takart, a katolikus dogmákat nem tisztelő, vagy azokat el nem ismerő személyek és eretnekek megbüntetése céljából. Gyakorlatilag egy nyomozásos procedúrát, egy azt követő egyházi tárgyalást (egyházi ítélőszékkel és inkvizítor püspökkel) és végül egy megkínzással együtt járó megbüntetést illetve kivégzést jelentett. Az inkvizíció célja egyrészt az egyház hatalmának és tekintélyének megőrzése volt, másrészt ellenlépésként szolgált a katolicizmussal rivalizáló protestantizmus visszaszorítására.

"

A középkorban mit csinált a római katolikus az ateistával, a boszorkánnyal (vagy boszorkánynak kikiáltottal), a pápai dogmákat nem elfogadó keresztényekkel?

egyházi tárgyalás, majd kivégzés.