Mit jelent alázatosnak lenni méltatlan, igazságtalan helyzetekben?

>> helyre tenni" a másikat... Hát éppen ez az: ha minduntalan visszapofázol, nem hagyod magad, te majd megmutatod - akkor pont az ellenkezőjét teszed. Az nem "fatális beletörödés", ha idős édesanyádra ráhagyod a szidalmazásodat, hiszen ezt tette veled 30 éven át. Ő úgy tudja, ez a nevelésed része... és hiába vagy 30 éves, számára a fiacskája vagy.

Nem beletörödéssel kell tűrni, hanem szeretettel kell tűrni. Ajánlom újraolvasásra a Hegyi beszédet (Máté ev. 7.6). Úgy fogod érezni, hogy félrehúzták a függönyöket, beáradt a fény. Mindent meg fogsz érteni.

Pontosan ugyanigy kell alazatosnak lenni:

Ézs 53:7 Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg!

Szerintem össze vannak keveredve benned ezek a dolgok.

Az alázat nem azt jelenti, hogy érts egyet, és úgy csinálj és cselekedjél, ahogyan azt nem látod jónak. Ez inkább mulyaság, de nem alázat.

Alázat= nyitottság a jobb irányba. Nyitottnak kell ellni az új és jobb irányába. Persze ez a nyitottság és jó, csak akkor lehet alázatosnak nevezni, ha az a jó Jézussal alátámasztható. "aki nem alázza meg magát, és nem lesz olyanná, mit ez a gyermek, az nem juthat be az Isten Országába". Mt.18.4

A másik, hogy amíg nem tudod eltartani magadat, hanem mások tartanak el (mert tanuló vagy), addig amit a szüleid, tanáraid mondanak, azt el kell fogadnod, ha az nem sérti a saját magad "szabadságkörét". A szabadságköröd azt jelenti, hogy azért amiért felelős vagy. Felelős vagy, hogy rendet tarts magad körül, tanulj, és igyekezzél segíteni másoknak, ahogyan ezt meg tudod tenni.

Ha ezt nem tudod megtenni, akkor a szerepkörét tekintve "feletted" lévő személy (szülő, tanár, munkahelyi főnök) kötelessége figyelmeztetni, vagy akár szankciókkal is "helyre tenni", mivel ez a szerepkörükhöz hozzá tartozik, és mulasztással vétkeznének, ha ezt nem tennék meg veled szemben. Persze a szeret ebben az esetben is kötelezi őket.

Néhány példa erre:

"A gyermekeiddel kapcsolatban neked is, gyermekeidnek is meg kell harcolnotok azt a szabadságharcotokat, amely feltétele annak, hogy helyesen tudjátok szeretni egymást. A szabadság körén belül mindenkinek saját felelőssége, hogy tettei következményeit magára kell vállalnia. Az a szülő, aki elnéző, az bűnrészes. Feltétlenül fontos, hogy a szeretet IGAZSÁGBAN nyilvánuljon meg, és az igazság SZERETETBEN. Csak abban az esetben fordulhat át az igazság IRGALOMRA, ha komoly bűnbánatot mutat az, aki úgy érzi, hogy az igazság nagy szenvedést jelent számára. De csak ebben az esetben lehet lemondani arról az igazságról, ami szükségszerűen együtt jár a szeretettel, ha nem akar megalkuvássá silányulni.

Arról szó sem lehet, hogy bármit, vagy bárkit is feláldozz gyermekeid jövőjéért. Gyermekeid jövője nem a te kezedben van!!! Neked a jelen megszentelése a feladatod. Ezért születtél le a földre, és gyermekeid azért választottak téged, mert akkor, amikor sokkal tisztábban láttak, mint most, akkor úgy látták, hogy melletted tudják kibontani legjobban benső értékeiket. Ha ők ezt nem teszik, azért nem te vagy a felelős. Neked nem gyermekeidért kell élned, hanem Értem! Nekik is, mint mindenkinek, Értem kell élniük, ha boldogok akarnak lenni. Amíg erre rá nem jön valaki, addig csak menekül önmaga elől. " 665

"Meg kell tanulnod, hogy meddig terjed a te szabadságod köre gyermekeiddel kapcsolatban, és nem szabad engedned sem magadnak, hogy e határt átlépd (akkor léped át, ha gyermeked viselkedéséért te vállalod a következményeket), sem azt, hogy ő a saját szabadság körét büntetlenül átlépje (akkor lépi át, ha hibás magatartásának következménye nem jelent számára, szinte azonnal, hátrányt)

2. Ne gyermeked óhaja szerint akard igazítani magadat, hanem a te Jézusod szerint törekedj formálódni! Elsődleges szempont csak az lehet, ha bármiféle döntésedben felteszed magadnak a kérdést: „Mit szól ehhez Jézus?”

Amíg valaki előtt nem tisztázódott ki, hogy nem az emberek kedvét kell keresnie, hanem Isten kedvét, addig képtelenség a lélekben rendet teremteni.

Ha arra teszed a hangsúlyt, hogy semmiképpen nem akarsz családtagjaiddal kapcsolatban bűnrészes lenni, akkor lényegében mindent megtettél, éspedig helyesen akkor is, ha sokat kell emiatt szenvedned. Bűnrészes az, aki rábólint olyasmire, a másik megnyugtatására, amit helytelennek tart. "

Jézus; A HANG - könyv 4093

Szia

Valóban csak akkor tudsz alázatos lenni, ha megérted mit jelent az. Akkor tudod különféle élethelyzetekben "használni", vagyos alázatos maradni.

ALÁZAT = Olyan magatartás, amelyre nem jellemző a büszkeség vagy az önteltség. Az alázat nem gyengeség, hanem olyan viselkedés, amely Istennek tetsző gondolkodásból fakad.

Az ember úgy válhat alázatossá, hogy a Bibliában vázoltak alapján elgondolkodik az Istennel és az embertársaival való kapcsolatán, majd átülteti a gyakorlatba a tanult alapelveket. A hith·rap·pészʹ héber szó, amelyet így fordítanak: „alázd meg magad”, szó szerint a következőt jelenti: ’taposd el magad’. Találó ez a kifejezés arra, amiről a Példabeszédek könyvének bölcs írója beszél: „Fiam, ha kezességet vállaltál embertársadért. . ., ha szád beszédének a csapdájába estél. . . embertársad kezébe kerültél: Menj, alázd meg magad [taposd el magad], és ostromold embertársadat . . . Szabadítsd ki magad” Péld 6:1–5. Más szavakkal, tedd félre a büszkeséged, ismerd el a hibádat, rendezd az ügyet, és kérd a másik fél bocsánatát. Jézus arra buzdította az embereket, hogy kisgyermek módjára alázzák meg magukat Isten előtt, és ne akarjanak kitűnni, hanem szolgálni másokat, ahogyan aról Kriszrus tanított a Máté 18:4; és a 23:12-ben.

Az ember úgy is tanulhat alázatot, hogy letörik a szarvát, vagyis egy tapasztalat során megaláztatik. Jehova elmondta Izraelnek, hogy alázatra nevelte a népet, amikor 40 éven át vándoroltatta a pusztában, próbára téve őket, hogy megtudja, mi van a szívükben, és hogy felismerjék: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Jehova szájának minden kijelentésével él az ember” 5Mózes 8:2, 3. Az izraeliták közül sokan kétségkívül a javukra fordították ezt a keserves tapasztalatot, és alázatot tanultak belőle. Itt ír erről: 3Mózes 26:41; 2Krónika 7:14; 12:6, 7. Ha egy ember vagy egy nemzet nem hajlandó alázatossá válni, illetve elfogadni az alázatra nevelő fegyelmezést, akkor eljön az az idő, amikor megaláztatás éri őket, ahogyan eről a Péld 15:32, 33; és az Ézsaiás 2:11; 5:15 ír.

Szia!

Krisztus példáját hozom:

"A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. Jézus így válaszolt neki: Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyűlnek, titokban nem beszéltem semmit. Miért engem kérdezel? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam. Amikor ezt mondta, az ott álló őrök közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: Így felelsz a főpapnak? Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem? Annás ezután elküldte őt megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz." (János evangéliuma 18:19-24)

Üdv. Péter