Miért ilyen igazságtalan az élet még ilyen helyzetekben is?

szakmunkás tanuló vagyok egy kis cégnél. azon töprengek miért nem tud a munkamegosztás egyenlő lenni legalább tanulók közt...nagyon el bírok fáradni munka végére. ma egy abc-ben láttam másik tanulókat mennyire semmitevőek, volt akik csak álldogáltak és beszélgettek, többi nagy nehezen söpört egyet-egyet és volt aki csak bámulta hogy szenvedünk a kapcsolók szerelésével a szűk kis helyen. és nem szólt rájuk senki hogy dolog van, munka van, csinálni kell valamit... én pedig már eggeltől: mentünk egy gyárba klímát tisztítani cipekedtem a cucokkal, létrát vinni ezt azt adni tenni venni utána egy abcben kapcsolókat voltunk szerelni (ahol láttam ezeket mennyire jó dolguk van) utána mentünk ki a közeli faluba megjavítani egy nagy hűtőberendezést ami ilyen több száz literes tartály, tehenekkel gazdálkodik a gazda. nem volt jó, újra átcsövezni az egészet szerelni csinálni amit mondanak egész nap! és még ebédidőm sem volt mert amint visszamentünk kellékekért egyből mentünk újra ki, hiába ebédszünet volt! egy fél szendvicset ettem egész nap ezek mellet. és így is fél 6 volt mikor elindultunk haza ahoz képest hogy 5ig van a munkaidő..és folyamatason ez megy,úgy el tudok fáradni és anyámék még nem is foglalkoznak vele ha mondom mi megy itt..miért nem lehet legalább a diákoknak igazságosabb, az egyiknek meg kell szakadni, míg mások egy klimatizált boltban elvannak egész nap..szép világ