Keresztény Testvéreim! Ismerem, hogy mit ír a Biblia a szeretetről. Gyakorlatban mit jelent ez? Bárki, bármit mondhat, tehet, ha igazságtalan és fájó, nekünk szeretettel kell ezekhez az emberekhez is fordulni, akkor is ha ezzel már visszaélnek?

Mindig szeretettel kéne fordulnunk embertársaink felé, még ellenségeink felé is, de gyarlóságunkból fakadóan erre nem vagyunk mindig képesek. Azzal, hogy kedves vagy valakihez, szépen szólsz hozzá, rá mosolyogsz, nem nagyon lehet visszaélni.

Ha esetleg egy konkrétabb szituációt is leírsz, talán jobban lehet segíteni.

Szia

" Ismerem, hogy mit ír a Biblia a szeretetről." - akkor biztosan észrevetted, hogy ott többféle szeretetről van szó.

Másként kell szeretni a gyermekünket, a házastársunkat, a felebarátunkat, az ellenségünket és másként Istent.

A szeretetnek vannak vonásai, amelyek mindenkire vonatkoznak, de vannak olyanok is, amelyek csak egyik, vagy másik csoportra.

Neked a barátoddal, vagy rokonoddal lehet gondod? Ettől függhet a válasz is.

Mindenkihez szeretettel fordul,a keresztény-Krisztust követő- ember,de ez néha,egy jelképes,vagy valós nyaklevesben nyilvánul meg....

Gondolj a gyermekedre,amikor görcsösen ragaszkodik,valami számára veszélyes dolog megtételéhez.Bizony,néha,ha más nem segít-az élete megóvásáért-tettlegességhez kell folyamodnunk.Igaz,ez többnyire,az érvelésünk hatékonyságát minősíti,de emberek vagyunk.Amit ésszel,és szóval képtelenek vagyunk elérni,erővel kell pótolni néha.

Szia! "Szeresd felebarátodat, mint magadat." A világi "szeretettel" ellentétben a keresztény szeretet nem érzések kérdése, hanem akarati döntések kérdése (természetesen társulhat hozzá érzés is, de nem az érzés a szeretet). Szeretni valakit azt jelenti: szellemileg a javát akarni, szellemileg a javát keresni. Jézus szeretete őszinte, tiszta és tökéletes volt – mégis volt, hogy nagyon keményen beszélt a farizeusokkal; elutasította Péter "féltő (emberi) szeretetből" jövő intését; egyebet válaszolt, mint amit kérdeztek Tőle, vagy egyáltalán nem válaszolt; megfeddte a tanítványokat hitetlenségük miatt; nem teljesített Feléje irányuló kérést... (és még sorolhatnám), de minden esetben azt tette vagy mondta, ami a másik embernek a leginkább a javát szolgálta szellemi szempontból. Mert őszintén szeretett, nem érzésekkel, hanem az élete árán is. Akkor is, ha neki is nehéz volt – pl. gondolom, hogy nem örült, miközben a farizeusokat feddte, sőt, azzal is tisztában volt, hogy ennek milyen következményei lesznek, de megtette, mert ez a kemény beszéd hatolhatott még el a kemény szívükbe, ez segíthetett még esetleg nekik abban, hogy meglássák valódi önmagukat, és valóságosan megtalálhassák Istent. Ahogy egy előttem válaszoló írta, a szülő gyermek felé való szeretete (jó esetben) példa lehet számunkra: egy szülő pl. nem fog olyasmit teljesíteni a gyermeke kérésére, amiről tudja (bárhogyan is ellenkampányolna a kicsi), hogy csak ártana az neki. Természetesen Isten figyelembe veszi a szabad akaratunkat, és erőszakkal nem fog megóvni bennünket minden rossztól, amit önként választunk, de Ő is ilyen szívvel van felénk: a javunkat akarja, őszintén, és nagyon sokszor nem olyan módon, ahogyan mi elképzelnék véges és bűntől fertőzött értelmünkkel, szívünkkel. És emiatt sokszor a szeretet fájdalmas is lehet. De keresztényként mi is ezt a szeretetet kaptuk a szívünkbe és ezt a szeretetet kell eltanulnunk egyre jobban és mélyebben Istentől, és ezzel a szeretettel vagyunk felelősek embertársaink felé fordulni.

De hogy a konkrét kérdésedre is válaszoljak:

Bárki, bármit mondhat, tehet, ha igazságtalan és fájó, nekünk szeretettel kell ezekhez az emberekhez is fordulni...?

IGEN. Egyértelmű IGEN. Ezt Jézus példájából tanulhatjuk. És az apostolokéból, Pál sokat ír arról, miket szenvedett,é s milyen jókkal viszonozta...

A bűnöst szeretni, a bűnét elutasítani, (ha pedig meg akar térni, minden tőlünk telhető segítséget megadni ehhez).

...akkor is ha ezzel már visszaélnek?

Nem tudom pontosabban mire gondolsz, de én személy szerint úgy látom a Bibliából, hogy Isten az Ószövetségben sem, és Jézusban az Újszövetségben sem "engedte kihasználni Magát". Az Ő jóságával, szeretetével, kegyelmével, áldásával nem lehetett következmények nélkül visszaélni. Úgy értem ezt, hogy ebben is Isten az emberek javát keresi: javára válik-e a bűnösnek, ha anélkül, hogy meg akarna térni, bűnbocsánatot/tiszta lelkiismeretet kap? Nem, mert akkor tovább fog élni bűnében, tovább fogja rombolni saját és mások életét a bűnével. Emberek között: javára válik-e a kolléganőmnek, ha mindent megcsinálok a közös munkából, mert én jó keresztény akarok lenni, és időmből kitelik mindent megcsinálni, ő pedig ezért még csak egy köszönömöt sem mond, sőt, teljesen "természetesnek" veszi ezt? Azt gondolom, nem válik a javára, mert ezzel én őt a lustaságában, munkakerülésében, mások kihasználásában stb. támogatnám. Nem azért nem fogom az egész közös munkát elvégezni, mert a szívemben lázongok, hogy milyen ilyen olyan a kolléganő, sem nem azért, mert nem tudnám szeretetből, segítőkészen megtenni, hanem azért nem, mert szeretni akarom őt és szellemileg a javát keresni.

Hát ezekre gondoltam a kérdésed kapcsán, nem tudom, segítette-e...