Szerintetek Isten igázságos?

Keresztény hívő ember vagyok aki jár templomba is

Még is azt hizsem hogy Isten igazságtalan.

Miért is gondolom ezt?

Az egész a suliban kezdött.

Egy ronda sz*r vagyok és ott ez már ott is megkaptam (elég sokszor).

Mindenben szerencsétlen nyomorult vagyok. És természetes ezt is megkaptam.

Próbáltam sportolni.

Kosárban retenttően béna vagyok. Aztán jött a foci. Nagyon megszerettem de abba a hagytam a többiek miatt mert ahelyetz hogy biztattak volna csak sz*rakodtak velem. Röpiben is ugyan ez volt.

Emiatt az önbizalmam egy nulla. Gyülök nyilvános helyekre menni.

Az idén új suliba megyek új osztálytársak lesznek.

Nagyon félek. Próbáltam nyáron edzeni (1 hónapig ment is) de úgy hogy mindjárt itt a suli vissza gondoltam a régi "szép" emlékekre.

Elöző suliban osztálytársak gyakran irigyeltem hogy ők nem rondák és a tanárok is jobban kedvelik őket. Úgy érzem alsóba se kedvelt nagyon az ofi (gyakran rámfogtak sok mindent és emiatt kaptam is sokot hiába mondtam el az igazságot) felsőbe is ugyan ez volt. Mások miatt kaptam. Voltak haverjaim de azok is köcsögök.

Gyakron gondoltam (mai napig is) az öngyilkosságra egyszer majdnem sikerült is de nem tettem meg. Féltem. Féltem hogy utána mi lesz. Nem akartam pokolra jutni. Inkább szenvedek az életben. Lelkileg tönkre mentem. Semmi önbizalmam és gyülölöm magam mert gyenge vagyok.

Szeretnék egy barátnőt de tudom igy nem lesz ha nem változtatok. De úgy érzem már nemtudok. Tudom hogy ez azzal fog járni hogy homárnak fognak hívni a suliba. De majd egyszer csak nem fog majd zavarni. Semmilyen közösségi oldalon nincs profilképem mert félek.

Míg mások vigan teszik ki a képüket én nem. Otthoni képeket magamról vagy elégetem vagy eldugom.

Már nagyon várom a halált. Nem baj ha szenvedve ugy is már hozzá szoktam.

Kicsi koromban sok álmom volt. De most már semmi célom. Félek a jövőtöl hogy mi lesz.

Eddig senkinek sem beszéltem hogy mit érzek.

Még a szüleimnek sem.

Jó érzés volt kiadnom magamból.

Szóval nem értem hogy Isten miért nem akadta ezt az életet.

Hiszek benne hogy van de nem abban nem hiszek hogy hisz benünk. Jó az osztálytársaimnak.

Tudom hogy nekik jó életük lesz...

Ha eddig eljutottál akkor köszönöm hogy elvostam.

Mi elött valaki azt hinné hogy önsajnáltból írtam hát az téved. Sosem beszétem erről senkinek.

Túl kinosnak érzem.