Szerintetek Isten igázságos?
Keresztény hívő ember vagyok aki jár templomba is
Még is azt hizsem hogy Isten igazságtalan.
Miért is gondolom ezt?
Az egész a suliban kezdött.
Egy ronda sz*r vagyok és ott ez már ott is megkaptam (elég sokszor).
Mindenben szerencsétlen nyomorult vagyok. És természetes ezt is megkaptam.
Próbáltam sportolni.
Kosárban retenttően béna vagyok. Aztán jött a foci. Nagyon megszerettem de abba a hagytam a többiek miatt mert ahelyetz hogy biztattak volna csak sz*rakodtak velem. Röpiben is ugyan ez volt.
Emiatt az önbizalmam egy nulla. Gyülök nyilvános helyekre menni.
Az idén új suliba megyek új osztálytársak lesznek.
Nagyon félek. Próbáltam nyáron edzeni (1 hónapig ment is) de úgy hogy mindjárt itt a suli vissza gondoltam a régi "szép" emlékekre.
Elöző suliban osztálytársak gyakran irigyeltem hogy ők nem rondák és a tanárok is jobban kedvelik őket. Úgy érzem alsóba se kedvelt nagyon az ofi (gyakran rámfogtak sok mindent és emiatt kaptam is sokot hiába mondtam el az igazságot) felsőbe is ugyan ez volt. Mások miatt kaptam. Voltak haverjaim de azok is köcsögök.
Gyakron gondoltam (mai napig is) az öngyilkosságra egyszer majdnem sikerült is de nem tettem meg. Féltem. Féltem hogy utána mi lesz. Nem akartam pokolra jutni. Inkább szenvedek az életben. Lelkileg tönkre mentem. Semmi önbizalmam és gyülölöm magam mert gyenge vagyok.
Szeretnék egy barátnőt de tudom igy nem lesz ha nem változtatok. De úgy érzem már nemtudok. Tudom hogy ez azzal fog járni hogy homárnak fognak hívni a suliba. De majd egyszer csak nem fog majd zavarni. Semmilyen közösségi oldalon nincs profilképem mert félek.
Míg mások vigan teszik ki a képüket én nem. Otthoni képeket magamról vagy elégetem vagy eldugom.
Már nagyon várom a halált. Nem baj ha szenvedve ugy is már hozzá szoktam.
Kicsi koromban sok álmom volt. De most már semmi célom. Félek a jövőtöl hogy mi lesz.
Eddig senkinek sem beszéltem hogy mit érzek.
Még a szüleimnek sem.
Jó érzés volt kiadnom magamból.
Szóval nem értem hogy Isten miért nem akadta ezt az életet.
Hiszek benne hogy van de nem abban nem hiszek hogy hisz benünk. Jó az osztálytársaimnak.
Tudom hogy nekik jó életük lesz...
Ha eddig eljutottál akkor köszönöm hogy elvostam.
Mi elött valaki azt hinné hogy önsajnáltból írtam hát az téved. Sosem beszétem erről senkinek.
Túl kinosnak érzem.
Viszont mindenképpen akkor vagy igazán erős és legfőképpen hős ha képes vagy felülmúlni önmagad. Hadd idézzek egy híres aforizmát:
Aki másokat ismer, okos
Aki magát ismeri, bölcs
Aki másokat legyőz, erős
Aki önmagát legyőzi, hős
12-es válaszoló!
"Figyelj, nagy valószínűséggel ún. generációs átok van rajtad, és ez okozza ezt az egészet".
Galata levél 3/13
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:
14
Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
A galata levél azt mondja hogy Krisztus váltott meg a tövény átkától.Aki hívő ember az kegyelem alatt van nem pedig átok alatt.Jézus Krisztusban megváltásunk van az átok alól legyen az generációs átok vagy bármi más.
Kedves kérdező!
Véleményem szerint el kell fogadnod magadat olyannak,amilyen vagy.Minden ember valamiben tehetséges Te is tehetséges vagy az élet valamelyik területén.Bizonyára neked is van valami hobbid amit örömmel csinálsz.Szerintem keress olyan barátokat,akiknek hasonló az érdeklődése mint neked.Úgy látom,a környezetedben sok a csúfolódó,ami téged visszafog és ahelyett hogy önbizalmat adna neked romba döntik a kritikájukkal a maradék önbizalmadat is.De te ne törődj a kritikákkal még akkor sem ha az rosszul esik.Legyél önmagad és ne akarj megfelelni minden embernek.Isten téged úgy szeret ahogy vagy.
Sajnos a lehető legrosszabb a hobbim
Gépezés. Játszok sok játékkal de kihénne abba is béna vagyok :D
Horgásztam is de abba se volt szerencsém.
Múltkor is elmentünk és még az unoka tesom sorra fogta ki a halakat nem meg egyse jött csak akkor amikor elmentem pisálni.
Ezért azt is abba hagytam.
Leszek önmagam legalább is megpróbálok de úgy elég nehéz lesz ha sokszor fognak kinevetni stb... meg szerintem nekem elég szarul fog esni hogy rajtam kivül mindenkinek lesz barátnője. Már alig várom azt a kínos beszélgetést a szüleimmel hogy miért nincsen még mindig. És mit mondjak majd?
Mostanában inkább kint szoktam lenni a kertben és dolgozok vagy segítek amiben tudok.
Rajzolással is próbálkoztam de az is csak ugy megy ha videóból nézem és leutánzom.
Szeretek meccseket nézni. Nem titkolom Realos vagyok és amikor szar a kedvem rájuk gondolok hogy láthatom őket focizni és valamennyire jobb a kedvem.
Focit meg azért IS hagytam fel mert 2 hónapig gipszben volt a lábám és utána már nem (mondjuk elötte se nagyon de utána...pfff)
Az a baj hogy mindent túl hamar feladok.
Ezt tudom jól de ezen nem megy az hogy változtassak. Ugy érzem egy hatalmas gödörben vagyok amiből nemtudok kijönni.
Üdv. A gond ott szokott kezdődni, hogy nekünk embereknek nagyon egyéni látásmódunk van a saját, és mások életéről. Rögtön itt elkövetjük az egyik legnagyobb hibát.
Először is, sokszor hajlamosak vagyunk a saját helyzetünket úgy ítélni, hogy az a legrosszabb, és mások hiába is akarnak empátiát gyakorolni, és részvétet érezni, mondván mi nekik "ők akkor sem tudják nekem milyen rossz" Pedig az igazság az, hogy az esetek többségében, nálunk sokszorosan rosszabb helyzetben élő emberek vannak. Természetesen a saját fájdalmas helyzetünk, nem lesz az által jobb, hogy másoknak rosszabb, viszont jó kiinduló pont, ha világosan látjuk a helyzetünket, és nem akarunk többet belemagyarázni, mint amilyen.
Tehát meg kellene nyugodni, és tudomásul venni, hogy mindenkinek vannak problémái, pontosan abban a percben is, amikor éppen te a saját problmáiddal küzdesz. Nem vagy egyedül ezekkel.
Miután elkezded a saját helyzeted tisztán látni, könnyebb lesz megtenni a következő lépést. Be kell fejezni az önsajnálatot, törekedni kell a jóra. Őszintén bocsánatot kell kérni Istentől azért, amit gondolatban, tettben vétkeztél, majd hálát adni azért, ami van. A hála nagyon fontos, mivel mi emberek nem vagyunk eléggé hálásak. Legtöbbünk felkell az ágyában, reggelizik, mosakszik, tiszta ruhába öltözik, elindul dolgozni, tanulni,stb, és úgy érzi, neki ezek mind alanyi jogon járnak. Na ez a gond. Ezek olyan luxusok ha néhány ország állapotát nézzük, amiért nagyon hálásnak kellene lennünk. Enni tudunk, inni tudunk, van hol aludni, tiszta ruhában járhatunk, van hol mosakodni, fürdeni, stb. Mi még sem vagyunk hálásak (tisztelet a kivételnek) , mert rosszul látjuk a saját helyzetünket, és mi ezek felett úgy érezzük, hogy szép barátnőket, barátokat, lóttó nyereményt, drága luxus autót, és házat érdemlünk, gazdag életét, gazdag barátokat, és fényűző, gondtalan életet. Na ez a gond. Azért sem vagyunk képesek hálát adni, amink van. Pedig Istennek mind ezt meg kellene köszönnünk.
Mégis hogyan változhatna bármi is pozitív irányba, ha folyton csak a rosszat nézi az ember? A változás sosem könnyű, még akkor sem ha Isten vezeti a lépteinket, nem könnyű, mert a világ korlátai, hatásai körül vesznek minket. De lehet könnyebb. Lehet könnyebb, ha az ember elkezd bízni, és abbahagyja a követelőzést, lehet könnyebb, ha hálát gyakorol, ahelyett, hogy panaszkodna azért, mi hiányzik.
Máté evangéliuma Mt 13,12;25,29
12Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. 29Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.
Nem szabad Isten áldásaival vissza élni, nem szabad a megváltás ajándékával vissza élni. Azzá változik átkozottá az életünk, ha szembe "köpjük" azt, aki ad nekünk, ne tegyük hát.
Én biztos vagyok benne, hogy a dolgok rendbe fognak jönni. Viszont neked is akarnod kell. Csökkentsd az elvárásaidat, légy természetes, és adj hálát Istennek mindazért, amid van. És biztos vagyok benne, ha így teszel a nehézségek közepette is megelégedést fogsz találni.
"Keresztény hívő ember vagyok aki jár templomba is"
Nagyon őszinte leszek, ha megharagszol a Te dolgod, de nem sértegetésként írok.
Egy keresztény ember, aki gyakorolja illetve éli a keresztény életét, egyáltalán nem gondolkodik ilyesmin, mert tudja, a miértekre a választ.
"Szóval nem értem hogy Isten miért nem adta ezt az életet."
Aki Ismeri az élet forrását, a Teremtőt, az azt is tudja, hogy Isten senkinek nem rendeli el előre az életét, hogy az egyiknek rossz legyen a másiknak nem.
Az, hogy az eberek így élnek most, az első emberpár ballépése volt.
Itt van néhány kép, olyan keresztény emberekről, akik ilyen kérdések feltevése nélkül élik a keresztény életüket. Boldogok, és nem hibáztatják, okolják Istent azért mert ilyen életet kell jelenleg élni.
Hol van az Isten ígéreteibe vetett bizalom, hit.
Talán Sátánnak van igaza, amikor azt állítja, hogy ha az embert baj éri, hátat fordít Istenének?
Nálad jóval nehezebb és keményebb életet élők is vannak, és boldogan várják, hogy Isten a megfelelő időben, és módon megvalósítsa azokat az ígéreteit, amiket Jézus Kicsiben bemutatott, amikor a Földön járt.
Igazatok van! Vannak nálam sokkal rosszabban élők is! Egyébként semmi bajom nincs a kinézetemmel ha nem tennék szóvá.
Emiatt gyülölöm magam. Másoknak próbáltam megfelelni nem magamnak. Még nem találtam meg azt az utat hogy magamnak is megfeleljek.
Rossz szemszögből közelíted meg a kérdést. Sok ember fejében az isten egy különálló lényként él, aki felülről nézegeti a világot és kedve szerint alakítja a dolgokat.
Amíg szupermenként gondolsz rá, addig nem fogod megtalálni, megérteni.
Mindenkit csak az IGAZSÁG szabadíthat meg!
Azok a szenvedések amelyeket mások, vagy mi magunk okozunk magunknak, azokat valójában mi okoztuk saját magunknak.
Nincs büntető Isten, (ezt a keresztények teljesen félre értik), csak szerető Isten van, aki pont olyan, mint Jézus!
Jézus pedig a tékozló fiú történetében mutatta be, a Te sorsodat is.
"ISTEN ELHAGYOTT?
1. Mérhetetlenül sokat szenvedek.
2. Isten elfordult tőlem? Nem akarok már élni!
Drága Gyermekem!
1. A földi ember szenvedéseinek kettő forrása van. Az egyik kitüntetés, a másik vezeklés.
Kitüntetés akkor a szenvedés, ha valaki együtt tud szenvedni Velem! Vezeklés akkor a szenvedés, ha valaki azért jött le a földre, mert előző életeiben annyira elrontott valamit, hogy csak a földi életben képes jóvá tenni önzését. Mert az a valami, amit elrontottatok, s amiért le kellett jönnötök a földre, az mindig a szeretet volt.
Ne azon spekulálj, hogy mik voltak azok a szeretetlenségek előző életeidben, melyek miatt lejöttél a földre, hanem arra használd az idődet, hogy a jelen életedben ne forogj magad körül!
Ne mondd, hogy ezt nem tudod megtenni! Nálad sokkal lehetetlenebb helyzetben lévők is képesek önmagukat átlépve, mások érdekeit figyelve szeretetben élni, tehát könnyíteni azok sorsát, akikkel körül vannak véve! Csak a legismertebbre hívom fel figyelmedet, aki már évtizedek óta csak a fejét tudja forgatni, s százezreket lelkesít és bátorít a szeretet életére! A ti országotokban is járt az illető, és sok ezer ember előtt tett tanúságot Rólam!
De ha nagyon akarnál, akkor környezetedben, ismerőseid körében is találnál olyat, aki lelki szenvedései mellett eltörpülnek a te testi szenvedéseid! És itt térek rá a második pontra.
2. Az igaz szenvedés az a lelki szenvedés, amelyet szeretetlenségeitekkel okoztok egymásnak! Ez a szenvedés az Én szenvedésem bennetek! Igen! Nekem nagyon fáj, amikor nehezítitek egymás életét! Akinek az fáj, hogy környezetében bárki árt önmagának, az érezze magát kitüntetve, mert saját szenvedésemet osztottam meg vele. Aki Nélkülem szenved, azt nagyon sajnálom, de nem tudok segíteni rajta, mert olyan elferdült gondolkodást melenget magában, mint az ilyen: „Isten elfordult tőlem, miért büntet engem az Isten, stb”.
Amíg okos eszetekkel nem látjátok be azt, hogy a SZERETET nem tud elfordulni, nem tud büntetni, addig nem tudok segíteni, mert Én csupán odáig tudok elmenni, hogy példát és erőt adok a gondolkodásotok megváltoztatására, de e változtatást nem tudom helyettetek elvégezni! Pontosan azért jöttél le a földre, hogy példámat látva, átvedd erőmet, és átalakítsd gondolkodásodat! Egész földi életemnek ez volt az értelme! Aki nem ezt látja Bennem, az bálványimádó olyankor, amikor Rám hivatkozva pontosan Ellenem tesz. Vagyis nem azt tartja fontosnak, hogy ő tegyen valamit másképpen, ő alakítsa át gondolkodását, hanem arra próbál rávenni Engem, hogy én tegyek valamit másképpen, Én kezdjek másképpen gondolkodni!
Drága Gyermek! Éppen, mert nagyon szeretlek, nem tehetem meg azt, hogy akaratodhoz igazítsam Magamat. Éppen mert nagyon szeretlek, meg kell várnom, hogy akaratomhoz igazítsd magadat, tehát kezdjél el másképpen gondolkodni, tehát alakítsd át gondolkodásodat, mert Velem hozzád is elérkezett az Isten országa! (Márk 1:15)
Megáldalak a HIT, REMÉNY, SZERETET LELKÉVEL!
Jézus; A HANG - könyv 1459
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!