Hogyan gondolkodsz a vallásról? Hívő vagy?

Én hívő vagyok.

Úgy gondolkodom a vallásról, hogy vallásosnak lenni evolúciós szempontból is teljesen része az emberi lényünknek, ez (is) nagyrészt, ami emberré tesz bennünket. A modernkori szekularizáció kielégületlenül hagyja ezt a teljesen természetes igényt, illetve részeiben elégíti ki (pl koncertek, diszkók stb formájában). De a homo sapiens sapiens mint olyan, természeténél fogva vallásos lény.

Egyébként nem kell vallásosként sem hinned a túlvilági életben, vannak más koncepciók is.

Istenben azért nem árt hinni, bár vannak új vallások, amelyek pl az eljövendő AI-t imádják istenként.

0.

A vallás pedig a kontrol eszköze a szélhámosok kezében a tanulatlan és önbizalomhiányos tömeg fölött.

Elvégre a Bibliában Isten Mózest is felszólította hogy lopjon, öljön, miegymás.

A Biblia Isten ihletett szava. ugyanakkor valóban útmutató arra az életre, hogy megfeleljünk az életforrásának erkölcsi vezetésének.

Azért volt fontos ezt leíratni, mert az ember eltért a helyes iránytól, és az utódok érdekében tájékoztat arról, hogy mi volt a hiba, nekünk mit kell tennünk hogy ne essünk bele ugyan abba a hibába, valamint a megoldást is közli, melyet egy értékes élet árán valósít meg, helyre állítva az eredeti szándékát.

Vallás:

Isten nem hozott létre vallást. Ezt a kifejezést, nem is nagyon szeretem. A vallások sokfélesége, nem hogy egységessé, hanem igencsak megosztottá teszi az embert itt a Földön. A legtöbb háború, vagy csatározás, pont hogy a vallási zűrzavar eredménye. Istennek pedig nincs szándékában ilyet tenni, mert ezzel nem valósítaná meg a célját, hogy egy békés emberi társadalom éljen örökké a Földön, amit nekik alkotott.

Isten olyan erkölcsi elveket, mértéket állított fel, aminek megtartásával, mindenki egységes imádatot mutatna be az életadónak hálából, tiszteletből.

Isten szava figyelmeztet, hogy ezek a vallások kialakulása, az ellensége, Sátán ügyes taktikájának következménye. Célja, hogy legyél bármilyen vallású, csak a helyes imádati formában, ne add meg az Istennek ami az Istené. Sokakkal elhiteti, hogy Isten mindenféle hitbeli tanítást elfogad, csak legyél "jó" ember.

Azonban a Bibliában olvasottak alapján, jól látható, soha nem támogatott "vallásköziséget", mert mindig csak egy imádati formát irányított, és fogadott el, sőt a választottak is ha eltértek, büntetést kaptak.

A vallások megfognak hamarosan szűnni, amit maga Isten fog kieszközölni, még pedig, egy hihetetlen módon.

Magát a Politikai hatalmaknak fogja a "szívébe adni" hogy ezt tegyék meg, ez a büntetésük.

Pokol pedig abban az értelemben nem létezik, ahogy a vallások némelyike tanítja. Isten ilyet nem hozott létre, egyetlen büntetést szabott ki,: a halált.

Kétféle "halál" létezik. Az egyikből lehetőség van a feltámadásra. Ők Jézus halála miatt jogosultak erre, és újra élhetnek a Földön örökké.

Ha valakire Isten nem találja jogosultnak Jézus halálát, az soha nem élhet újra, a halálban, vagy is a nemlétezésben marad, ezt Jézus a "gyehenna Tűzével" szemléltette, mivel a Tűz a teljes megsemmisülés jelentése, amiből nincs feltámadás.

Ezt értik sokan félre, és azt mondják, hogy a halott, egy másik életformában kínokat él át, mert rossz emberként élt.

Sem Ádám, sem Éva, sem senki aki szándékosan vétkezett Isten ellen, nem szenved semmilyen kínok közt, meghaltak, és nem élhetnek soha többé.

Ezt sokan igazságtalannak tartják, és Istennel ellentétben a valódi szadista, gonosz embert további büntetésre ítélnék. Ebből látszik, hogy az ember nem úgy gondolkodik, mint a szeretet Istene, aki nem gyönyörködik a bűnös halálában sem.

Isten egy büntetést szabott ki, amit halálnak nevez, és további retorziót, nem alkalmaz.

Istenben, mint teremtőben hiszek.

A vallásokat elég egyértelmű, hogy emberek találták ki, most persze megy az update, próbálják átszabni.

Ma már a csodákat nem kell komolyan venni(régen pedig meg akarták magyarázni, hogy kettévált a tenger), kiderült, hogy csak hasonlat az összes.

Azért ez elég fura.

Fölösleges ezen agyalni, mert én azt látom, hogy tényleg csak mákszemek vagyunk ebben az egészben.

Isten világában a mi univerzumunk semmi, csak egy más dimenzió, ami kb egy ketrec.

Nem vagyok tagja semmilyen szervezett vallási vagy filozófiai irányzatnak, és nem is tudok abszolút kijelentéseket tenni ez ügyben.

Én a saját magam részéről úgy vélem, hogy a Lét maga egy hatalmas, szakrális jellegű misztérium, amit az ember számtalan módon próbál megragadni (viszonyulni hozzá) és interpretálni, azonban egyetlen szellemi rendszer sem képes teljesen és maradéktalanul leírni ezt a Rejtélyt. Pusztán különböző szempontokból szemléli azt, és eme szempontok keretében legitim kijelentéseket tesz róla.

Emiatt ezek viszonyát komplementernek, azaz kiegészítőnek tartom egymáshoz való viszonyulásuk szempontjából, nem pedig kizárólagosnak.

Személy szerint pedig kijelenthetem erről, hogy vallásos áhítattal viszonyulok a Léthez és annak Rejtélyéhez, és tisztelem mindazokat a válaszokat, melyekben a Lét (a Misztérium) hiteles részmagyarázatát felismerem.

Idealista és egzisztencialista filozófiai irányzatokat, történelmi vallásokat, misztikus bölcseleti iskolákat, művészeti alkotásokat egyaránt. De elég szkeptikus és kritikus vagyok ahhoz, hogy ne csatlakozzam le egyikhez sem, illetve igyekszem felismerni a szélhámosságokat.

Úgy gondolom, hogy a Valóság értelmezése elsősorban szubjektív módon történik, a válaszokat a szubjektumból adódóan adjuk, nem pedig az objektív tények világát képezzük le maradéktalanul.

Emellett az emberi reflexiót holisztikus módon közelítem meg, a vallást, művészetet, tudományt és filozófiát egyaránt az emberi psziché legitim és szükségszerű válaszadó eszközének tartom, nem gondolom, hogy ezeket le kellene, vagy akár le lehetne hasítani az egyik vagy másik javára. Szerintem ezek a funkciók mind a maguk szerepét játsszák az emberben és az emberi közösségekben egyaránt.

A ma divatos dogmatikus racionalizmust, miszerint a világra való reflexió egyetlen "igaz" módja a tiszta ráció, és ennek axiomatikus kezelését egyaránt elvetem.