Mit gondoltok a muszlimokról, iszlám vallásról? (személyes taasztalatok/anélkül)

Mohamed kezdetben maga is azt gondolta, hogy hitetés áldozata, és a rohamai nem Istentől vannak. Szerintem jól gondolta, az elején tiszta volt még a tudata.

Mi magyarok többszörösen is ismerhetjük a mohamedán vallást, az 1400-as évektől az oszmán-török hadsereg katonái és vezetői nem ateisták voltak, hanem mohamedánok, ez hittérítő háború is volt, másrészt a 2015 óta kirobbant migráns invázióban is a többség muzulmán vallású. Nem lehet azt mondani, hogy minden muzulmán terrorista, de az biztosan megállapítható, hogy muzulmán emberek között arányaiban több terrorista van, mint mondjuk az ateista vagy a zsidó emberek között. Ennek az egyik oka vallási hátterű is lehet (lásd dzsihád, "szent háború" leírásai a Koránban). Tudtommal csak az a muzulmán tudhatja biztosan, tutira, hogy a Paradicsomba kerül, aki hősi halált hal a dzsihádban (a másik, az áldozati, európai oldal nézőpontja szerint ez terrorista).

Az iszlám is tiltja az emberölést. Korán békét hírdetni, nem dzsihádot.

Nálunk keresztényeknél is van, akinek ott van a hatalmas kereszt tetoválás a mellkasán, mégis börtönben ül, többszörös emberölés miatt.

Iszlám vallásban is vannak ilyenek, meg olyanok is, akik védtelen lányokat erőszakolnak stb.

Ez sokkal inkább az arab kultúrának köszönhető, nem magának a vallásnak.

Ateistaként is tisztelek minden embert, aki megérdemli, függetlenül a vallásától, belső indíttatásától.

Maga az Iszlám meglehetősen ismeretlen számunkra, de érezhető, tapasztalható annak hatása, hiszen a vallás rendkívüli módon befolyásolja az életvitelt és sajnos az Iszlám országaiban gyakori a nyomor, a szegénység, az üldöztetés, aminek következtében manapság köztudottan százezrek menekülnek el otthonukból, válnak földönfutóvá és a gyilkos türelmetlenség is közismert, amely a különböző felekezetek között háborúk formájában kirobban, nagy vonalakban a sííták és a szunniták között és könyörtelen tettekre sarkallja őket egymás ellen, de a szélsőségesek jóvoltából a világ más tájain is nagy gyakorisággal számomra érthetetlen merényleteket követnek el ártatlan emberek ellen.

Nagyon sajnálom ezért őket, meg azért is, hogy még azokon a helyeken is elég ritka a normalizálódás, ahol óriási mértékű bevételeik lennének az olajból, vagy Afrika esetén más ásványkincsekből, mert többnyire egyes emberek halmozzák fel a vagyont és ritkán kap belőle az állam, illetve a nincstelen tömeg, bár néhol erre is van példa, de nem jellemző.

Sajátságos szokásaik, amik a vallásból erednek, akadályozzák őket egy modern világ kifejlesztésében és rendkívüli módon túlszaporodnak, megnehezítve így a helyzetüket és terhelik a Föld erőforrásait, az egész világ, de elsősorban a saját sorsukat ellehetetlenítve a jövőre nézve.

A nyugatra történő bevándorlás a jövőben minden bizonnyal erősen lecsökken, vagy leáll, sőt, nagy valószínűséggel visszafordul, mivel elegendő olyan képzetlen leendő munkaerő érkezett a nyugati világba, amit fel tudnak használni és kezelni tudnak, főleg egy esetleges gazdasági válság esetén lehetetlenednek el a friss bevándorlók majd, mivel a konjunktúra és a dekonjunktúra periodikus változása megszokott és mindig a társadalom alján lévők érzik meg a legjobban és ezek várhatóan ők lesznek, mivel a teljes beilleszkedésük a vallásuk különbözősége folytán majdnem kizártnak tekinthető.

Ezzel eljutottunk ahhoz, hogy demográfiai gondjaikat nyilván saját maguknak kell megoldani, de ez egyenlőre egyre romlik és a lehetőségeik is csökkennek ez által, tartósítva így a nyomort, a szegénységet.

Hazánkban a tartózkodásuk, letelepedésük irreális, mind gazdasági, mind történelmi okokból, mi nem rendelkezünk olyan gazdasággal, amibe be lehetne illeszteni őket, vagy ami eltarthatna akár csekély számú menekültet és a nálunk kialakított bérezési, segélyezési rendszer sem teszi lehetővé, hogy élhető körülményeket biztosítsunk a számukra, nem beszélve a hagyományokról, amely mind történelmi, mind vallási téren különböző, illetve a szocializálódás más útját jelenti, amelynek gyökerei nem tűnnek könnyen megváltoztathatónak.

Felőlem úgy élnek, ahogy akarnak, azt esznek, isznak, amit szeretnek és úgy, vagy ahhoz imádkoznak, amint az nekik megfelel, de én nem tudok rajtuk segíteni, magam sem élek túl jól, a bevételem csekély a kiadásom nagy, bár ennek ellenére még sohasem folyamodtam semmiféle segélyért, soha nem fogadtam el olyan pénzt, ami nem járt volna a tisztességes munkámért és nem is becsülöm semmire az olyan embert, aki munka nélküli pénzszerzésre törekszik.

Másfél-kétmilliárd muszlim ember él a világon, nem lehet párhuzamot vonni egy nigériai informatikus, egy egyiptomi autóösszeszerelő, egy kínai nyugdíjas, egy bosnyák hajléktalan és egy brazil kávészüretelő között.

Az iszlám maga egy letisztult, gyakorlatias, ugyanakkor nagyon is mély és spirituális vallás. Persze muszlimként én elfogult vagyok, magyarként meg látom, hogy miért gondolkodnak a többiek úgy róla, ahogy.

Magát a vallást jól jellemezte Albert Schweitzer:

"A keresztyénségnek szellemileg az iszlámmal sincs vitatkoznivalója. Ez a vallás a Kr. utáni 7. században jött létre, részben zsidó és keresztyén eszmék hatása alatt. Nincs szellemi eredetisége, s nem olyan vallás, amelyben Istenről vagy a világról való mély gondolkodás lenne jelen. A világban való ereje abban áll, hogy egy Istent vall és bizonyos fokig etikus vallás, ugyanakkor azonban a primitív vallásosság minden ösztönszerűségét megtartotta, s így Ázsia és Afrika civilizálatlan vagy félcivilizált népeinek úgy kínálhatja magát, mint a monoteizmus hozzájuk legközelebb álló formáját.” [Albert Schweitzer: A keresztyénség és a világvallások]"

Oroszország "muszlim fővárosában" élek. Tehát naponta találkozok muszlimokkal. Tapasztalataim szerint a többségük kedves, segítőkész; a közösségeik összetartóak; a muszlimák nagyon szépen öltözködnek. Viselkedést tekintve igazából ugyanolyanok, mint a helyi keresztények.

Az egyik előző válaszban megemlítette valaki, hogy az iszlám inkább gyakorlatias vallás. Ezt a véleményt én is osztom.

Gusztustalan, mint a vallások többsége. Nem lóg ki a sorból; nem jobb, nem is rosszabb, mint a többi. A probléma az, hogy míg a kereszténységnek pl évszázadokkal ezelőtt volt a mélypontja, az iszlámnak most van. (Mert nem mindig volt ilyen, volt idő, amikor a muszlimok voltak a az oktatás és tudományok császárai)

Magukról a muszlim emberekről nyilván nem tudok véleményt mondani úgy egészében, de minden vallás követőire jellemző, hogy egy kicsit elborult a világképük a sok nonszensz ideológiától, amit a fejükbe nyomnak. Nem is az istenesdire gondolok, inkább arra, hogy egy olyan könyvre alapozzák az életüket, ami akkor íródott, amikor a kecskékkel vettek maguknak feleséget a férfiak.

Mózes 1. könyvében már olvashatunk a muszlimokról, akiknek ősatyjuk Ábrahám idősebb fia, Izmáel volt.

"Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni.

Majd ezt mondta neki az ÚR angyala: Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az ÚR nyomorúságodról. Szilaj ember lesz ő, akár egy vadszamár. Kezet emel mindenkire, de őrá is mindenki; nem törődik testvéreivel, úgy választ táborhelyet magának."

Ez mára mind beteljesedett, hatalmas, harcos, erőszakos felekezet.