Mi a különbség a reformátusok és a katolikusok között?

41-es, ez nagyon szép felelet volt, köszönöm! :)

Megkérdezhetem, hogy te lelkész vagy vagy annak tanulsz, hogy ennyire jártas vagy?

Persze, ez személyes kérdés és nem kell rá válaszolnod, ha nem szeretnél, csak jól esett egy hozzáértővel ezekről a dolgokról beszélgethetnem, és személyesen meg olyan ciki ezeket megkérdezni! :)

Kedves 43-as, akkor igazán büszke vagyok rád és büszke lehetsz magadra, mert én még ilyen emberrel nem találkoztam! :)

Lehet, hihetetlenül hangzik, de én római katolikus alappal rendelkezem - direkt nem írom azt, hogy neveltetés, mert kisgyerekként csak úgy elrángattak misére meg templomba meg hittanra stb, de igazából senki sem magyarázott semmit, csak a száraz dolgok, imák, de bennem maradtak a miértek és nem éreztem igazinak az egészet, mert nem belülről fakadt, csak rám erőltették meg szerintem kicsiként még fel sem fogtam és a nagyszülők halálával a csonka családom már nem vitte tovább ezen vallásos utat.

Aztán már felnőttként el kezdett érdekelni, vonzani a dolog, megjött az őszinte hit és valamiféle hívás, így befejeztem a szentségek felvételét, megbérmálkoztam, de aztán az életem olyan rossz irányba fordult önhibámból, hogy megint elfordultam Istentől és "elfelejtettem" a tanultakat.

Most megint ott tartok, hogy érzem magamban a hívást és próbálom rendbe hozni az életem, amihez nagy szükségem lenne/van a vallásra, a lelki megerősítésre és ezért keresem a gyülekezetet, ahová befogadnak, de valahogy a katolikusoknál nem érzek és nem éreztem soha igazi közösséget, csak inkább olyan kényszert, a miséket is olyan darálósnak hallottam mindig és valami hiányérzetem mindig maradt utána.

Szerintem kisebb falvakban jobban működnek ezek a közösségek, mint nagyobb városban - legalábbis én azt figyeltem meg.

Útkeresésem során végigjártam már egy csomó gyülekezetet kíváncsiságból, meg hogy kiderüljön, hová is tartozhatnék én, így elmentem evangélikus, baptista, jehova, hit, krisna, református közösségbe is és eddig a hit-esek tetszettek volna a legjobban, ha nem lenne erőszakos szekta, aztán meg a reformátusokban találtam meg a jó embereket és ezért gondolkodtam el azon, hogy esetleg református leszek, de még sincs szívem otthagyni/megtagadni a nagyszülői örökségemet, a róm. kat. vallást, így valszeg maradok róm.katolikus, de tényleg jó lenne valahová tartozni, ahol befogadnak és nem érzem idegennek magam, meg ugye a lelki megerősítés, na az főleg hiányzik vagy hogy néha beszélhessek valakivel!

Nagyon erős belső vívódásaim vannak és irigylem azokat, akik már megtalálták a helyüket és áldásban, Isten kegyelmében részesülhetnek.

Sokszor úgy érzem, hogy a jó és a rossz viaskodik bennem és ez a belső feszültség már sokszor szinte elviselhetetlen!!

Ebből persze aztán következik a sok "affér", meg az, hogy nem tudok jó kapcsolatokat kiépíteni, barátokat szerezni, mert a viselkedésem ilyen rapszodikus, illetve néha túlságosan is szókimondó és hát senki sem szereti az ilyet, szóval minden úgy car, ahogy van!

Nem tudom, hogy minek is írtam ki ezeket, biztos már úgysem olvassa el senki, de én kicsit legalább megkönnyebbültem és most sírok. :(