Iszonyodhat, irtózhat, viszolyoghat valakitől egy katolikus pap?

Én úgy gondolom - és az Egyház is ezt tanítja -, hogy a pap alter Christi, második Krisztus. Úgy kell viselkednie, élnie, gondolkodnia, mint ahogyan AZ viselkedett, élt és gondolkodott a földi tartózkodása alatt, AKIT képvisel.

Egy pap nem lehet kirekesztő gondolkodású, rasszista, homofób stb. Mégis ismerek sajnos szeretetlen viselkedésű papokat. Amikor az egyiktől segítséget kértem, és bevallottam neki, hogy homoszexuális vagyok, egy fél méterrel távolabb tolta a székét tőlem. Amikor vizet kértem tőle inni, viszolyogva nyújtott felém egy vizespoharat (szerintem a távozásom után kidobta, nehogy AIDS-et kapjon), és amikor elbúcsúztam tőle, nem nyújtott kezet, az én kinyújtott kezemet pedig nem fogadta el. Már elnézést, de milyen pap az ilyen? Egyáltalán: milyen keresztény ember az ilyen??? A keresztényeknek mindenkit a keblükre kell ölelniük, a Mester ezt így tanította. Amúgy én - bár a saját nememhez vonzódom - még sose voltam férfival, tehát nem értem, miért viszolygott tőlem (kiült az arcára a masszív viszolygás, iszony). De még ha olyan homoszexuálissal is találkozik, aki egyik ágyból a másikba repked, attól sem szabadna viszolyogni egy papnak. Hiszen azért pap, hogy mindenkit szeressen. Naiv lennék? Csak azért, mert készpénznek veszem a Szentírást, és a papoktól is elvárnám, hogy a Mesterhez méltóan viselkedjenek? Olvasták a papok az evangéliumokat? Olvasták, hogy Krisztus kikkel ült le egy asztalhoz, kikkel étkezett együtt?