Jézust elfogadjátok az Istennek, vagy embernek tartjátok, ahogyan Ádám volt?

Szia!

Az Úr Jézus Krisztus valóságos Isten, aki részt vett a Teremtésben, és akinek - Bibliai szóhasználattal élve - "élete van önmagában". Ugyanakkor "Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Vagyis valóságosan ember is volt.

Az Úr Jézus Krisztus példát adott arra, hogy imádkozzunk: " Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."

Üdv. Péter

Jézus valóságos ember és valóságos Isten egyszerre. Ez egy elég világos dogma, amit a kereszténység mindig is vallott. Ellentétben a 3. válasszal, Jézus megtestesülésével nem hagyta hátra isteni természetét, hanem kiüresítette önmagát, így embersége mögé rejtette.

Jézus az Atya egyszülöttje. Tehát senki hozzá hasonló nincs és nem is lesz a világon, se angyal, se ember. Emberi természetét pedig Szűz Máriától kapta, aki világra szülte a Fiú Istent.

Viszont fontos, hogy Jézus nem egyenlő az Atyával, hanem két külön személy, külön akarattal, gondolatokkal.

Egyik sem.

Jó lehet a Földön Ádámmal egyenértékű emberként élt, ami abból a leszármazási vonalból látható, amit Lukács visszavezet a nemzetség táblázatban.

Ádámra is és Jézusra is Isten Fiaként utal a szent írás.

Míg Jézust égi életre hozta létre, Ádámot Földi életre teremtette, a rendeltetése szerint.

Mind a kettőjük Isten fia, ami azt jelenti, hogy egyikőjük sem nagy betűs Isten. Jézus pedig soha nem magához intézte a szavait amikor imádkozott, ahogy Ádám sem Jézussal beszélgetett az Édenkertben.

A helyes jelző: isteni származású.

Az tény, hogy Jézus a létrejötte után, a további munkákban részt vett az apukájával a teremtésben, így valószínű, hogy Ádám megteremtésében is, de az élethez szükséges erőt, Jehova adta, mert Ő az élet forrása, Jézus is általa él, és mozog, nem saját magától.

Valamint soha nem engedte meg, hogy Istenként kezeljék. Mindig az Atyjára hívta fel a figyelmet, nem saját magára, hiszen a csodákat, is Jehova hajtotta végre, Nem Jézus. Ő mindössze ott volt, hogy bizonyítsa, Ő a messiás, akit Isten küldött.

Szia

Azt fogadom el Jézusról, amit a Biblia ír róla.

Ján 17:3, Kár.: Jézus így imádkozott Atyjához: „ Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent [„az egyetlen igaz Istent”, Csia], és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Figyeld meg, hogy Jézus nem magát, hanem égi Atyját nevezte ’egyedül igaz Istennek’.)

Ján 20:17, ÚRB: „Jézus ezt mondta neki [Mária Magdalénának]: »Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.«” (A feltámasztott Jézusnak tehát az Atya éppúgy Isten volt, mint Mária Magdalénának. Érdekes módon egyetlen olyan írásszöveg sincs, amelyben az Atya a Fiút „én Istenemnek” nevezi.)

Máté 26:39, ÚRB: Jézus Krisztus „egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.«” (Ha az Atya és a Fiú nem lennének különböző személyek, akkor ennek az imának semmi értelme sem lett volna. Jézus magához imádkozott volna, s az ő akarata egyben szükségszerűen az Atya akarata lett volna.)

Ján 8:17, 18, ÚRB: Jézus ezt válaszolta a zsidó farizeusoknak: „a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanúságtétele igaz. Én önmagamról teszek bizonyságot, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem.” (Jézus itt tehát egyértelműen úgy beszélt önmagáról, mint az Atyától különálló és különböző személyről.)

Jézus egyszerre Ember és Isten. Megtapasztalta, hogy milyen leélni egy életet Emberként, miközben ő maga Isten is. Evett, ivott, és kivonult a sivatagba böjtölni és elmélkedni, ahol maga az Ördög is megkísértette. De igaz hittel és elhivatottsággal ellenállt neki. Tanításaival megfogalmazta, hogy mit jelent Kereszténynek lenni, miközben ő maga vallásos Zsidó Rabbi is volt.

Kereszthalálával az örökké szóló áldozatot mutatta be az Emberiség számára, alászállt a Pokolba és "elrontotta" a Halált, hogy az ne úgy "működjön" ahogy eddig, és reményt adott mindannyiunknak, hogy halálunk után a Mennyországba kerüljünk, és helyet foglaljunk Isten jobbján.

Ajánlom, hogy olvasd el Aranyszájú Szent János húsvéti beszédét, és olvasd el az Evangéliumokat is.

Jézus csodálatos volt, és rengeteg lehetőséget, reményt, és jövőt adott számunkra.

"Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!"

(Ézsaiás 9:5)

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt."

(János 1:1‭-‬18)

"Én és az Atya egy vagyunk.”

(János 10:30)

Szerintem egyértelmű. :)

A Biblia egyértelműen leírja, hogy Isten és nem isteni származású, ahogy a tanúk állítják. Sőt, ilyen, hogy isteni származású nincs is a Bibliában, ez egy hazugság.

Jézus emberré lett, azért, mert ember nem tud megváltani, csak Isten. Írja a Biblia, hogy által lett teremtve minden, kár ezt tagadni.

"azért, mert ember nem tud megváltani, csak Isten."

Nos ez egy hatalmas tévedés. Ádám nem volt Isten, így nem az isteni mivoltját vesztette el, hanem az emberi tökéletességét. Ezért ezt visszavásárolni, csak egy Ádámmal egyenértékű ember tehette, úgy, ha Ádámmal ellentétben hűséges marad, a haláláig.

Mivel a halál a bűnért jár, Jézus Ádám helyébe lépett jogilag, az utódok érdekében, így van a mérleg egyensúlyban.

Tökéletes ember élet veszett el, ezért egy tökéletes ember válthatta is meg.

Mivel az ember nem tud tökéletes utódot nemzeni, ezért volt szükség arra, hogy Jehova egy önként jelentkező, égi életű személyt használt fel, hogy Ádámmal egyenértékű emberként szülessen meg a Földön, és meg kell halnia, annak ellenére, hogy nincs rá jog alap.

Ezért, Jézus úgy született meg, hogy Jehova szellemével vigyázta Mária fizikai testét, hogy ne örököljön belőle hibás géneket.

Ha Istenként halt volna meg, akkor az azt jelentené, hogy Ádám Isten volt, és elvesztette az Isteni mivoltját, és azt kell vissza vásárolni az emberiségnek.

Már pedig az ember innen alulról való, és nem felülről.