Mi Ádám és Éva bűne?

Nem más, mint az engedetlenség. Isten megmondta ne tegyék, de ők mégis megtették.

És ez az átöröklött bűn is. Az engedetlenség.

A napokban volt erről kérdés, ami még mindig aktív! Nem kéne olvasgatni?

Ezen kívül: a lustaság bűn! Leszel szíves magad megírni a házi feladatod?

Szia

Az, hogy megszegte Isten parancsát. Ez röviden. Részletesebben:

Isten akarata, melyet tudatott Ádámmal és a feleségével, elsősorban olyan dolgokat tárt fel nekik, melyeket meg kellett tenniük a 1Móz 1:26–29; 2:15 szerint. Egyetlen tiltó parancsot kapott Ádám: nem ehetett a jó és rossz tudásának a fájáról (sőt nem is érinthette azt) Itt:1Móz 2:16, 17; 3:2, 3. Figyelemre méltó, hogy amikor Isten próbára tette az ember engedelmességét és odaadását, tiszteletben tartotta a méltóságát. Ezzel a próbával semmi rosszat nem tulajdonított Ádámnak. Nem olyan tilalmat használt próbaként, mely megtiltotta például az állatokkal való fajtalankodást, a gyilkosságot vagy valamilyen hasonló hitvány és aljas cselekedetet, hiszen ezzel arra utalhatott volna, hogy szerinte lehet Ádámban valamilyen megvetésre méltó hajlam. Az evés hétköznapi, helyénvaló dolog volt, és Isten azt is mondta Ádámnak, hogy ’megelégedésig ehet’ mindabból, amit neki adott 1Móz 2:16. Isten ezután próbára tette Ádámot, megtiltotta neki, hogy ennek az egy fának a gyümölcséből egyen. Isten ezzel előidézte, hogy e gyümölcsből való evés azt jelképezze, hogy aki eszik belőle, olyan ismerethez jut, amely által saját maga el tudja dönteni, hogy mi a „jó” és mi a „rossz” az embereknek. Így Isten nem terhelte meg az embert, és nem is tulajdonított Ádámnak semmi olyasmit, ami Isten emberi fiaként méltóságon aluli lett volna neki.

Az asszony volt az első ember, aki vétkezett. Amivel Isten ellensége – aki egy kígyó által beszélt vele – megkísértette, az nem érzéki természetű erkölcstelenségre való nyílt felhívás volt. Inkább azt a vonzó lehetőséget csillantotta meg előtte, hogy magasabb szellemi szintre emelkedhet, és nagyobb szabadságnak örvendhet. A Kísértő, miután rávette Évát, hogy ismételje meg Isten törvényét, melyet nyilvánvalóan a férjétől tudott, Isten szavahihetősége és jósága ellen intézett támadást. Azt állította, hogy ha esznek a tiltott fáról, nem halnak meg, hanem megvilágosodnak, és olyan képességük lesz, mint Istennek, vagyis ők maguk tudják eldönteni valamiről, hogy jó-e vagy rossz. Ez az állítás feltárja, hogy a Kísértő ekkorra már a szívében teljesen elidegenedett a Teremtőjétől, így amit mondott, az Istennel való nyílt szembehelyezkedés és burkolt rágalom volt. Azzal, hogy azt mondta, „mert Isten tudja”, nem azzal vádolta Istent, hogy tudtán kívül vétkezett, hanem hogy szándékosan elferdítette a tényeket. Abból is látszik, hogy milyen súlyos volt Sátán bűne, és mennyire gyűlöletes volt az, hogy elidegenedett Istentől, hogy ez a szellemfiú milyen alantas módszerekhez folyamodott a céljai eléréséhez. Álnok hazuggá és becsvágytól vezérelt gyilkossá vált, mivel nyilvánvalóan tudta, hogy milyen végzetes következményekkel jár az, amit ekkor az embereknek sugallt. 1Mózes 3:1–5; János 8:44.

Ahogy az a beszámolóból kiderül, helytelen vágy kezdett munkálkodni az asszonyban. Ahelyett, hogy mérhetetlen undort és jogos felháborodást váltott volna ki belőle, amint Isten törvényének igazságosságát megkérdőjelezték, inkább kezdett úgy tekinteni a fára, mint ami kívánatos. Az után sóvárgott, ami jogosan Jehova Isten, azaz Szuverén Ura tulajdona volt: az után a képessége és előjoga után, hogy meghatározza, mi jó és mi rossz a teremtményeinek. Ezáltal elkezdte magát az ellenszegülő útjaihoz, irányadó mértékeihez és akaratához igazítani, márpedig ez az ellenszegülő, Sátán ellentmondott az asszony Teremtőjének, valamint az asszony Isten által kinevezett fejének, a férjének az 1Korintusz 11:3 szerint. Azzal, hogy Éva megbízott a Kísértő szavaiban, engedte, hogy az tévútra vezesse, evett a gyümölcsből, és ezáltal feltárta a bűnt, amely a szívében és az elméjében született Itt: 1Mózes 3:6; 2Korintusz 11:3; és Jakab 1:14, 15; Máté 5:27, 28 versei.

Később, amikor Éva adott Ádámnak a gyümölcsből, ő evett belőle.

Az apostol rámutat, hogy Ádám bűne másmilyen jellegű volt, mint a feleségéé, mivel őt nem vezette félre a Kísértő propagandája, ennélfogva ő nem hitte el, hogy a fa gyümölcséből büntetlenül ehet az 1Timóteusz 2:14 szerint. Ezért egész biztos, hogy Ádám azért evett, mert vágyakozott a felesége után, és inkább ’a felesége szavára hallgatott’, mintsem Istenére. 1Mózes 3:6, 17. Ily módon a felesége útjaihoz és akaratához idomult, és végső soron Isten ellenségééhez. Következésképpen „elvétette a célt”, vagyis kudarcot vallott abban, hogy Isten képmására és hasonlatosságára cselekedjen, nem tükrözte vissza Isten dicsőségét, sőt megsértette égi Atyját.